Kínában sok mindent láthattunk az utóbbi egy-két évben: hatalmasra nőtt ingatlanlufi, óriási árnyékbankrendszer, befejezetlen ingatlanfejlesztések, a technológiai cégek vegzálása, zéró-Covid politika, lassuló gazdasági növekedés, hatalmas tőzsdei esések, energetikai problémák, kiéleződő konfliktusok Tajvannal, az Amerikai Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Vajon elhozhatja-e valamelyik az armageddont a világ számára?
A K&H Bank vezető elemzője, Németh Dávid felhívta a figyelmet, hogy a kínai gazdaság GDP-növekedése 2022 első félévében lelassult. A K&H Bank álláspontja szerint Kínában recesszió valószínűleg nem lesz. A koronavírus 2020 eleji megjelenéséig Kínában általában nagyon gyors, de apránként lassuló gazdasági növekedés volt. 2017-ben 6,9 százalék, 2018-ban 6,8 százalék, 2019-ben 6 százalék, 2020-ban 2,2 százalék, 2021-ben pedig 8,1 százalék volt a kínai gazdaság növekedése.
Ehhez képest a világ GDP-növekedése 2021-ben 6,1 százalék volt, 2022-re pedig az IMF világviszonylatban 3,6 százalékos növekedést vár. Kínában a most induló élénkítő programok azt a célt szolgálják, hogy náluk se egy-két százalékos, hanem három-négy százalék körüli gazdasági növekedés valósuljon meg.
A lakossági bizalmi indexek óriási romlást mutatnak az elmúlt hónapokban, ez pedig a gazdaság rövid távú növekedési kilátásait rontja.
A K&H Bank szerint 2022-ben 2,5-3 százalékos lehet a kínai gazdasági növekedés éves mértéke, míg az IMF prognózisa ugyanerre 3,3 százalék.
Az elemzők között piaci konszenzus van abban, hogy a kínai gazdasági növekedés 2023-ban visszatérhet évi 5 százalékra. A K&H Bank 2023-ra még csak az 5 százalék közelébe várja a kínai GDP-növekedés mértékét. Egy fontos bizonytalansági tényező esik ki október végén, ugyanis akkor tartják a pártgyűlést, melyen kiderül, hogy a kínai elnöknek meghosszabbítják-e a mandátumát. Németh Dávid szerint valószínűleg újra elnyeri az erről döntők bizalmát.
A kínai vezetés egyelőre nem központi kormányzati, hanem önkormányzati szinten fogja a gazdasági ösztönző programokat bevezetni. November elején könnyen lehet, hogy ez is megváltozhat. A választást követően az is eldőlhet, hogy mit kezdenek az eddigi zéró-Covid politikával, hiszen annak fenntartása jelentősen, körülbelül 1,5 százalékponttal foghatta vissza a gazdasági növekedést.
Az ellátási láncokban történt fennakadások pedig az egész világ potenciális gazdasági teljesítményét 0,4–0,6 százalékkal csökkenthették. Az elemző azt is hozzátette, hogy a kínai zéró-Covid politika felszínre hoz olyan problémákat, amelyek még évekig rejtve maradtak volna.
Ráadásul részben ennek a politikájának következtében a külföldi befektetések is elkezdtek visszaesni, amit az állami tulajdonú cégeken keresztüli beruházásokkal próbálnak ellensúlyozni, amelyek hatékonysága elmaradhat a versenyszféra beruházásaitól.
Németh Dávid szerint Kína elég zárt rendszer, sok információ nem áll rendelkezésünkre. Elmondása szerint azonban tőkekiáramlás figyelhető meg, de a kínai vezetés ennek mértékét valamennyire azért korlátozni tudja. Az a tendencia, hogy az ügyeskedők különböző vállalkozásokon keresztül próbálnak meg pénzt kihozni Kínából. A K&H Bank vezető elemzője hozzátette, hogy az mindig rossz, ha a döntéshozók kénye-kedvére van bízva, hogy egy cég jól tud-e teljesíteni vagy sem. Véleménye szerint így nem lehet hatékony rendszert kialakítani.
Ha egy cégvezető valamiért kikerül a pixisből, akkor a politika kikezdi a céget, és akkor elveszik tőle a forgalma egy részét. Ez a kiszolgáltatottság nehezíti a cégek tevékenységét, és csökkenti a potenciálisan elérhető bevételek mértékét. A kínai vezetési kultúra nem kedvez az optimális befektetési struktúra kialakításához. A politikai vezetés ráadásul adminisztratív eszközökkel nehezítheti a cégek működését.
Németh Dávid szerint az az egyik legnagyobb probléma, hogy mind a vállalati, mind a háztartási hitelállomány óriásira duzzadt az elmúlt évtizedekben, részben az ingatlanpiacon folyamatosan erőltetett a fejlesztések miatt, aminek egy részét az árnyékbankrendszeren keresztül finanszírozták az országban. (A kínai jegybank felügyelete nem teljesen terjed ki ezekre a pénzintézetekre. Azok fordultak ezekhez, akik a normális bankoktól nem jutottak hitelekhez.)
Megoldásként a kínai vezetés változtatott a hitelezési szabályokon, hogy visszaszoruljanak a nagy tőkeáttételes ingatlanfejlesztések, ezáltal próbálják meg az ingatlanpiacon kialakult lufit még a kipukkanás előtt lassan leengedni.
Az volt a legfőbb gond, hogy nagyon sok projekt indult el, de jelentős része nem jutott el a kulcsrakész állapotig. Az új projektekből pedig piramisjáték-szerűen finanszírozták a régi beruházásokat.
Az új hitelkihelyezések összességére elmondható, hogy egyre kisebb hatékonysággal jelentek meg a gazdaságban, emiatt nem hozták azt a növekedési többletet, amit elvártak volna ezektől.
A kialakult buborékot, lufit megpróbálták a kínaiak leereszteni. Vannak régiók, ahol nem készültek el az ingatlanok, közben viszont az embereknek fizetniük kell a hiteleiket, azonban nincs hova beköltözniük. Akiknek pedig be kellene fejeznie a építkezéseket, azoknak pedig nincs elég pénzük, hogy ezt megtegyék, mert forgóeszközhiányban szenvednek. Az elkezdett beruházásokat megpróbálják megvalósítani, de arra nincs garancia, hogy a most tervezőasztalon lévőket egyáltalán el lehessen valamikor is kezdeni.
Az elemző hozzátette, hogy valószínűleg áttolódik a fókusz arra, hogy ezeket a félkész ingatlanokat valahogyan be tudják fejezni, hogy az azokat megvásárló emberek be tudjanak azokba költözni. Ezzel próbálják a társadalmi feszültséget csökkenteni. Kína egy fejlődő ország, akik haladnak egy vidéki földműveléses rendszerből egy urbanizálódó rendszer felé. Átalakul az egész kínai gazdaság. Először a gazdaságon belül az ipar súlya nőtt, aztán a szolgáltatásoké, ezért folyamatosan szükség volt a lakosság egyre nagyobb hányadának városokba költöztetésére. Korábban voltak korlátok arra vonatkozóan, hogy egyszerre hányan költözhettek a városokba, hogy egyszerre ne túl sok ember szabaduljon rá a településekre. Közben nyílt a jövedelmi és vagyoni olló is a vidéki és a városi lakosság között.
Németh Dávid szerint a korábbi egykepolitika rányomta a bélyegét a demográfiai helyzetre, ami tovább fog romlani a következő időszakban.
Közben a kínaiak beleestek abba a csapdába, amibe a többi fejlődő ország is: egyre drágul az élet, és emiatt a nők nem vállalnak több gyereket. A kínai kormány most hiába engedi három gyerek vállalását, ha a leendő szülők nem vállalják fel az ezzel kapcsolatos pluszterheket. Ebből pedig a kínai gazdaságnak előbb-utóbb munkaerőproblémája fog keletkezni.
A K&H Bank vezető elemzője kifejtette, hogy Kína korábban brutálisan növekedett, exportra olcsón termelő gazdaság alakult ki, ezt pedig idővel át kellene alakítaniuk egy magasabb technológiai színvonalú, nagyobb hozzáadott értékű, jobban a belső piacra fókuszáló, széles körben nagy vásárlóerővel bíró gazdaságra. Ezért is volt mindig is fontos, hogy ezeket a növekedési prognózisokat sokáig teljesíteni tudják, mert az alacsony munkanélküliségi ráta, a foglalkoztatottság magas szintje és az életszínvonal emelkedése legitimitizálta a kínai vezetők személyét.
Most viszont pont ezeket az eredményeket kezdték ki a mostani problémák. Jelenleg már növekszik a munkanélküliségi ráta, ez viszont nagyobb részben a bevándorlók, illetve a 25 év alatti kínai munkavállalók körében figyelhető meg. Jelentős részük abban az építőipari szektorban dolgozik, melyet most épp az ingatlanpiaci buborék leeresztése sújt.
Németh Dávid kiemelte, hogy a kínaiak zéró-Covid politikája nehezíti az ipari termelést. Korábban a kínai vállalatok olcsón tudtak dömpingtermékekkel megjelenni a piacokon, mivel vélhetően a kínai állam rendkívüli támogatásban részesítette őket. Emiatt az elemző szerint túlfűtötté vált a kínai gazdaság, ráadásul nagy hitelállománnyal rendelkező piaccal van „megáldva”. A kialakult helyzet miatt a kínai kormányzat egyelőre a hitelezési feltételek javításával próbált segíteni az ingatlanberuházó vállalatoknak.
Talán nem sokan tudják, de Kínában is volt az elmúlt egy év során energiahiány, energiaprobléma. Viszont akkor sem olyan mértékű, mint a szankciós politika és a háború miatti nehézségekkel küzdő Európában. A folyóknak pedig az aszály miatt Kínában is apadt a vízállásuk, ami a folyami szállításra negatív hatást gyakorolt, ráadásul a vízerőművek áramtermelését hátráltatja.
Az elemző szerint a kínaiak több atomerőművet szeretnének építeni, de a tengerparton már fogynak az elérhető területek, így oda valószínűleg nem vagy keveset tudnak helyezni, ezért a belső területek felé fordulhatnak. Kína korábban rendkívül koszosan termelte az energiát, a légminőség borzasztó volt. Sok városban állandóan olyan szmog volt, ami az életminőséget jelentősen rontotta, ezen javítani kell.
Németh Dávid elmondta, hogy az üzemanyag-ellátottság javítása érdekében pedig Oroszországból Mongólián át fog érkezni az olaj Kínába, mert az oroszok és a kínaiak a napokban megállapodtak egy Mongólián áthaladó kőolajvezeték építéséről.
Kína viszonya Tajvannal, az Amerikai Egyesült Államokkal és az Európai Unióval folyamatosan romlik, mert egyre több helyen ütköznek a gazdasági és a politikai érdekek. Javulást ezekben a kapcsolatokban továbbra sem vár az elemző.
Összességében egy kihívásokkal teli időszak elé néz a kínai gazdaság, hiszen a korábbi növekedési modelljének számos eleme széthullik és egyelőre az is kérdéses, hogy 2024-től képes lesz-e tartósan 5 százalék körüli éves növekedési dinamikát fenntartani, vagy esetleg belesodródik egy nagyobb válságba, aminek a negatív hullámát az egész világ megérzi.
(Borítókép: Egy gyalogos sétál Peking központi üzleti negyedében. Fotó: Qilai Shen / Bloomberg / Getty Images)