Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított inváziója teljesen megváltoztatta Európa hozzáállását a saját földgázkitermeléséhez. De ahhoz, hogy ekkora legyen a tét, számtalan döntés vezetett. Európai szinten ez önmagában nem lehet megoldás, de nemzeti stratégiák alapköve lehet bizonyos esetekben.
Azon túl, hogy az orosz–ukrán háború újra valósággá tette azt a korábban feledés homályába tűnt rémképet, hogy Európában újra katonai bakancsok dübörögnek, egy dolgot legalább ugyanilyen fülsiketítően bemutatott: a nemzetállamok teljesen kiszolgáltatottak az importált nyersanyagforrásoknak. Oroszország a háború kirobbanása előtt éves szinten negyven százalékát adta az öreg kontinens földgázellátásának, továbbá ezek a nyersanyagforrások importútvonala évszázadokban mérhetően alakult ki. E két tény nem olyan, amelyen sebtében át lehet lendülni, mint egy serény kisgyereknek azon, hogy elesik.
Így nem csoda, hogy Európa-szerte a legkézenfekvőbb alternatívaként az önálló belföldi kitermelés lett.
Európában a legnagyobb volumenben gázt kitermelő országok sorrendben: Hollandia (24 milliárd köbméter), Románia (8,9 milliárd köbméter), Németország (5,8 milliárd köbméter), Lengyelország (5,6 milliárd köbméter) és Olaszország (4,0 milliárd köbméter) – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.
A magyar kormány is lépett a hazai nyersanyag-kitermelésekben. Földgáz tekintetében a közlönyben megjelent augusztusi határozatban a miniszterelnök felkérte a technológiai és ipari minisztert, hogy vizsgálja meg a földgázkitermelés engedélyezési környezetét. Tegyen javaslatot október 1-jéig a szabályozás egyszerűsítésére, az engedélyezés gyorsítására. Orbán Viktor a határozatban egyértelművé teszi: ez nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy. Határozat is született, hogy meg kell hozni azokat a szükséges intézkedéseket, hogy a hazai földgázkitermelés 1,5 milliárd köbméterről kétmilliárd köbméterre tudjon emelkedni. Sőt az Innovációs és Technológiai Minisztérium által készített, 2020-as Nemzeti Energia- és Klímatervben az áll, hogy „optimális esetben 2030-ban akár 2,4 milliárd köbméteres hazai hagyományos földgázkitermeléssel számolhatunk”.
Magyarország nem gáznagyhatalom, ám Európa sok más országával szemben jelentős nyersanyagforrás van a föld alatt, amelynek a nagy része földgáz – 1990-ben még 4,1 milliárd köbmétert termeltek ki, ahogy azt a Napi.hu kigyűjtötte. Egyébként a földgázkitermelés Magyarországon az elsők között jelent meg Európában, fénykorát a hetvenes-nyolcvanas években élte. A magyar földgáztermelés aránya e kiindulási helyzetből emelkedhet tovább a korábban említett kormányzati bejelentés alapján. A szakemberek szerint az intézkedés következtében már jövő év elején megkezdődhet a földgáz kitermelése a Békés megyei Nyékpusztán.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szerint meglepő adat, hogy a hazai földgázkitermelés már ma is az uniós országok rangsorának elején szerepel, ráadásul a saját gáztermelés esetében sokszor a tengeri területtel rendelkező országok vannak előnyben. Így értelemszerűen a fogyasztás- és lakosságarányos adatokat vizsgálva a kisebb lakossággal és nagyobb (akár tengeri) területtel rendelkező országok kerültek kedvező helyzetbe. Az Oeconomus szerint ennek ellenére Magyarország abszolút értelemben (1,7 milliárd köbméter) és a felhasználás arányában (16,1 százalék) egyaránt a hetedik legkedvezőbb értékkel rendelkezett európai uniós összehasonlításban – a felhasználás arányában a legnagyobb termelők: Románia (75,9 százalék), Hollandia (54,6 százalék), Dánia (50,7 százalék), Írország (37,2 százalék) és Horvátország (27,9 százalék).
Ha Romániát és Hollandiát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy jóval nagyobb az arány a földgázkitermelésben, míg felhasználásarányosan Románia vezet. Ez azt mutatja, hogy a holland ipar jóval nagyobb felhasználással rendelkezik. Ez megfigyelhető a német adatok elemzésében
– mondta az Index megkeresésére Németh Viktória, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatója.
Ezek a számok reménysugarak lehetnek, és a szakértői vélemények – mind hazai, mind nemzetközi szinten – megegyeznek abban, hogy a belföldi kitermelések enyhíthetik azt az energiaéhséget, amely most Európát gyötri. De kicsit árnyalja a képet az FGSZ által közzétett nagyobb perspektívájú elemzés. Ennek értelmében 2020-ban a földgáz aránya a globális primerenergia-fogyasztásból 24,7 százalék volt, ez egyébként a valaha mért legmagasabb arány lett. Ez az unióban hasonlóan 24,5 százalék volt, Magyarországon 33,6 százalék. A 2020-as adatok alapján a globálisan bizonyított földgáztartalékok 188 100 milliárd köbmétert tesznek ki, ez 49 évig lenne képes kielégíteni a világ jelenlegi gázfogyasztását. És most jön a feketeleves:
a világ legnagyobb földgáztartalékai a Közel-Keleten és Oroszországban találhatók, míg Európában e tartalékok aránya mindössze 1,7 százalék.
Ha az európai földgáztartalékokat globális szinten vizsgáljuk, akkor a kitermelések valamilyen szinten csak átmeneti intézkedések. Az Európai Unió is sokféle irányba nyit most, nemcsak a saját kitermelés felé, hanem a beszerzések diverzifikálásába. Az unión belüli kitermelésre önálló megoldásként semmiképpen sem lehet tekinteni
– fogalmazott lapunknak az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatója, aki szerint az alternatív beszerzésekben idén még biztosan nem lesz meg az áttörés. A környezeti szempontok és az energiabiztonsági kérdések már régóta dilemma elé álltják az Európai Uniót. Ennek a kérdésnek az egyik vetülete, hogy a környezeti kockázatok mérséklésére tekintettel az uniós országok folyamatosan csökkentették a saját forrásból származó gáz kitermelését. Ilyen módon a termelés kevesebb mint felére csökkent egy évtized alatt, a 2012-es 150 milliárd köbméteres szint után 2020-ban már csupán 66 milliárd köbméter volt az aránya – derült ki az Oeconomus kutatásából. Ennek végül az lett az eredménye, hogy 2020-ban az Európai Unió földgázának több mint nyolcvan százalékát importálta.
Tehát a környezeti kockázatok csökkentése érdekében az energiabiztonságunkat kockáztattuk
– ez az állítás egyébként számtalan kérdésben felmerült már az elmúlt hónapokban, az energiaválság kirobbanása óta.
Németh Viktória ezt kérdésünkre úgy foglalta össze, hogy az európai országok esetén volt egy egyértelmű törekvés arra, hogy a saját kitermelésüket csökkentsék a környezeti kockázatok miatt. Magyarország tekintetében pedig úgy látja, hogy történelmi oka is van annak, hogy csökkent a kitermelés. A rendszerváltást követően teljesen átalakult a gazdaság szerkezete, de most a nemzetközi helyzet úgy hozta, hogy ha csökkenésnek indul a gáz piaci ára, hosszú távú stratégiaként indokolt lehet a nemzeti szintű kitermelés akkor is, ha már gazdaságilag nem – vagy nem ilyen mértékben – lesz racionális.
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)