Először mérni és tervezni kell, mert olyan gyár nincs, ahol ne lehetne energiamegtakarítási lehetőséget találni. A megoldások költségigénye más kérdés. Szakértőket kérdeztünk arról, hogyan tudnak takarékoskodni a vállalatok az előttünk álló energiaválság küszöbén.
Ahogyan a járvány alatt a tízmillió infektológus országa lettünk, úgy igyekszik a rezsicsökkentés módosításával egyik napról a másikra felzárkózni a modern villamosenergia-ipar sajátosságaiból az egész ország. Persze ha úgy nézzük, hogy félig tele a pohár, akkor a járvány miatt éveket sikerült ugrani, és sok tekintetben felzárkózni a digitalizációban az élet számos területén. Meglehet, hogy az uniós energiaválság és az ellátásbiztonsági aggodalmak miatt is felgyorsul számos, a klímaváltozás miatt egyébként szükséges változás a gazdaság működésében. A szakemberek szerint az máris előny, hogy kezdünk ráébredni: nem mindig áll rendelkezésünkre az energia, és emiatt energiatudatosabbak leszünk egyéni és vállalati szinten is.
Pánikot egyelőre nem érzékelünk azzal kapcsolatban, hogy lesznek-e az energiaválság miatt időszakos ellátási problémák, és hogy erre előre fel szeretnének készülni, viszont a hozzánk eljutó ügyféligények alapján egyértelműen kulcskérdés lett az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás kérdése a vállalati szegmensben is. Attól függően, milyen közel van a meglévő villamosenergia-szerződések lejárta, sokkal nyitottabbak még a kisebb vállalkozások is arra, hogy hatékonyságjavító beruházásokkal kapcsolatos döntéseket hozzanak
– mondta az Index érdeklődésére Gendúr István, a Schnieder Electric Secure Power (azaz kritikus infrastruktúrákkal foglalkozó) üzletágának értékesítési vezetője.
Persze ebben szerepe van annak is, hogy amíg korábban 4-6 év alatt térült meg egy-egy ilyen beruházás, addig a mostani elszállt európai áramtőzsdei árak alapján adott villamosenergia-szerződéses ajánlatok miatt egy-két évre rövidült a számos, energiahatékonyságot javító beruházás megtérülési ideje.
„Általános iparági tapasztalat, hogy mivel erősen költségvezérelt az érdeklődés, a vállalkozások azt várják a szakértőktől, hogy azonnal komplex és jelentős megtakarítást eredményező megoldásokkal álljanak elő” – tette hozzá Feldmájer Benjámin, a Schneider Electric európai uniós zöld fordulatért (EU Green Deal) felelős magyarországi programmenedzsere.
Az, hogy milyen megoldások születnek végül, rengeteg mindentől függ: a vállalkozás méretétől, tevékenységi körétől kezdve a tőkeerején át az üzemeltetett telephely műszaki paraméterein át a dolgozók energiatudatosságáig bezárólag sok minden befolyásolhatja, hogy mekkora és milyen jellegű változásokat kell bevezetni vagy épp megfinanszírozni. Amíg a nagyobb vállalatok megengedhetik maguknak, hogy energetikai szekértőt foglalkoztassanak, akinek csak ez a feladata, addig a kkv-szektorban gyakori tapasztalat, hogy nincsenek teljes mértékben tisztában azzal a cégvezetők vagy tulajdonosok, hogy pontosan hogyan és mire is használják az energiát.
„Ezért első lépésként mindig azt tanácsoljuk, hogy térképezzék fel az energiahasználatot, pontos mérésekkel alátámasztva, hogy a telephelyen, üzemcsarnokban vagy a tevékenység egyes pontjain hol és mi fogyaszt áramot, gázt, hol szökik az energia” – mondta Feldmájer Benjámin. Az adatok elemzését követően lehet mérlegelni, hogy milyen további lépéseket lehet tenni, mi mekkora beruházást igényel.
Az energiatakarékossági fejlesztések előtt az adott vállalkozásnál azt kell végigszámolni, hogy a teljes működési költségnek mekkora részét teszi ki az energiaszámla.
„Például ahol csak a világítás jelentős tétel, nem érdemes a LED-es izzócsere elsődleges költségén spórolni. É rdemes azt is végiggondolni, hogy az üzleti tevékenység szempontjából mire van valójában szüksége egy vállalkozásnak, és természetesen végigszámolni, hogy az energiamegtakarítás szempontjából a felmerült beruházási ötlet, beszerelni kívánt berendezés teljes életciklusa alatt mennyi energiát igényel” – tette hozzá.
Mint mondta, ugyan a lakossági használatra szánt gépek, berendezések esetében jó támpont az azok energiahatékonyságát jelző besorolás – az ipari célú eszközöknél ez kevéssé elterjedt –, az nem egyenlő az energiafogyasztást jelző mérőszámokkal, ezért mindig célhoz kötötten kell végiggondolni, hogy arra a célra, amire használni akarom, tényleg akkora fogyasztású berendezés szükséges-e. Példaként említette, hogy egy biztonsági kamera képének megtekintéséhez nem biztos, hogy egy A-s energiahatékonyságú, 100 centis képátmérőjű okostévé kell, mert lehet, hogy egyébként több áramot fogyaszt, mint egy B-s besorolású, 30 centis átmérőjű, kevéssé korszerű készülék. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy a takarékossági szempontot is figyelembe véve ellátja-e a vállalkozás által kívánt célt az eszköz, és melyik szempont a fontosabb, az áramfogyasztás vagy a látvány.
Általánosságban elmondható, hogy viszonylag olcsó megoldásokkal lehet az energiamonitoring rendszert kiépíteni, ami a további lépések alapja.
Ha az energetikai audit adatai megvannak, könnyebb eldönteni, főleg a kisebb vállalkozásoknál, hogy mely gáz- vagy dízelüzemű berendezéseket lehet elektrifikálni, azaz elektromos változatra cserélni.
A hűtési-fűtési rendszereknél az elektromotorra váltással meglehetősen sok energiát meg lehet így takarítani. De a régebbi üzemépületeknél a hőszigeteléssel, nyílászárócserével is sok energia megfogható. Az is jó, ha feltérképezik az épületek vezetékhálózatát, mivel ezeknél nagyobb az esély arra, hogy a falban, tokban futó kábeleknél nem is minden rákötésről van tudomása a jelenlegi tulajdonosnak, főleg akkor, ha több régebbi épületben működnek, mert megeshet, hogy csak a vezetékelést anno elvégző villanyszerelő tudja, mi merre fut, mit lát el, mi kapcsolható le. A trafóknál szintén jelentkezhet veszteség. Az ilyen vállalkozásoknál kisebb lépésekkel, kisebb beruházási költségekkel is gyorsabban megtérülő megtakarítások érhetők el.
De a meglévő berendezések alkatrészcseréivel is jelentősen lehet javítani a hatékonyságot, amivel szintén növelhető az energiamegtakarítás.
Egy olyan vállalkozásnál, amely például mozgólépcsőt üzemeltet, jelentős megtakarítás érhető el, ha a 0–24-es folyamatos üzem helyett – már ha ezt a tevékenység jellege megengedi – időszakossá teszik a működést, hogy akkor induljon, amikor szükség van rá, az időzítő berendezések pedig nagyjából 50-100 ezer forintos költséget jelentenek. De egy frekvenciaváltó beszerelésével is növelhető a megtakarítás. Ráadásul az elmúlt évtizedekben számos elektromos berendezésnél tapasztalható egyfajta kúszó innováció, azaz az, hogy az eszközök teljesítménye, élettartama, energiafelhasználása jelentősen javult, például a frekvenciaváltók, az okosszenzorok, elektromotorok nem összehasonlíthatók ilyen szempontból a 25 évvel ezelőtti berendezésekkel. De a napelemek esetében is 25 évre nyúlt az eszközök élettartama.
A legutolsó lépés általában a legnagyobb idő- és beruházásigényű is: a helyi energiatermelés kiépítése, akár napelemekkel.
Azt is fontos elemezni, hogy az adott vállalkozásnál mekkora költsége van, ha adott időre elmegy az áram: egy kórháznál, ahol életmentő berendezéseket kell folyamatosan működtetni, felbecsülhetetlen értéke van a szünetmentes áramellátásnak, de mivel kritikus infrastruktúrának minősül, ezért eleve így is tervezik a hálózatát, hogy szükség esetén belépjen a kisegítő energia, legyen az dízelgenerátor vagy szünetmentes tápegység. Egy vállalkozásnál főleg a tevékenység határozza meg, hogy okoz-e veszteséget, ha pár órára leáll a működés, vagy pedig a folyamatos gyártás miatt sokkal nagyobb költség a kiesett termelési érték, a berendezések leállítása és újraindítása, illetve a közben képződő selejt, mint akár egy szünetmentes tápegység, akkumulátor, energiatároló vagy egy dízelgenerátor beszerzése, amivel áthidalható az áramszünet.
Az elmúlt 10 év nemzetközi tapasztalatai a szakemberek szerint azt mutatják, hogy egyre inkább a tárolásos megoldások felé mozdul el az ipar ellátásbiztonsági kérdésekben, bár ez főleg olyan országokban jellemző, ahol rendszeresebbek az áramkimaradások. Európában és Magyarországon inkább az áramminőséggel – feszültségingadozásokkal – vannak problémák, ami az érzékenyebb ipari berendezéseket akár károsíthatja is. Ez egy szünetmentes áramforrás beszerelésével például kiküszöbölhető.
Abban biztosan lesz elmozdulás a jelenlegi energiaválság, vagyis drágulás miatt, hogy mikor döntenek egy-egy korszerűsítési beruházás mellett a vállalkozások: korábban akkor vágtak bele egy ilyen fejlesztésbe, ha a megspórolt energiaköltséggel 3-4 év alatt megtérült az intézkedés költsége.
A mostani áramárak mellett számos megoldás már 1-2 év alatt visszahozza az árát, még akkor is, ha a beruházási költségek emelkedtek, ugyanis utóbbinál messze nem volt akkora a drágulás, mint amit az áramnál tapasztalhatunk – jegyezte meg Feldmájer Benjámin.
Ráadásul sok esetben nem is feltétlenül a berendezések, az épület vagy a hálózat elavultsága miatt van bizonyos mértékű pazarlás. Megesik, hogy az új gyárépületben az új gyártósor nem megfelelő beállításai miatt magasabb a számla, de arra is van példa, hogy a munkaszervezés során nem tértek ki ennek fontosságára, és nem is kifejezetten energetikai beruházással lehet spórolni, hanem odafigyeléssel.
„Közelmúltbeli példa egy élelmiszeripari vállalattól, hogy az energetikai audit feltárta, hogy az éjszakai műszakban ugyanakkora gyártott darabszám mellett is magasabb az energiafelhasználás, mint a nappalos műszakban. A folyamatok elemzésekor arra jött rá a vezetőség, hogy az eltérés oka az volt, hogy a nappalos műszakban volt művezető, aki gyártási problémák esetén mindig leállította a szállítószalagokat, míg az éjszakai műszakban ez hiányzott. Azóta van művezető éjszaka is, és évi 2 százalékos a megtakarítás” – világított rá egy, a felhasználói szemléletváltásban, munkaszervezésben rejlő megtakarítási lehetőségre Feldmájer Benjámin.
Hozzátéve: olyan gyár nincs, ahol ne lehetne energiamegtakarítási lehetőséget találni, legfeljebb a megoldások eszköz- és költségigénye eltérő.
(Borítókép: Index)