Szombaton Nagy Márton bejelentette, hogy a kkv-szektor még idén támogatást fog kapni. A bejelentésen túl a kormányon belüli erőviszonyokat vizsgáltuk Lentner Csaba közgazdászprofesszorral.
Múlt szombaton Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter bejelentette, hogy a kormány segíteni fog az uniós definíció szerinti energiaintenzív vállalkozóknak. A program október elsejével indul és 2023 végéig szól. A program lebonyolítója a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) lesz. Nagy Márton tájékoztatása szerint a támogatás a vállalatok áram- és a gázszámláit fogja érinteni, egy példát is említett: akinek tízezerről hatvanezerre ment fel a számlája, 25 ezres segítséget kap három hónapra kivetítve.
Ezen túl a kormány egy beruházásösztönző programot is indít a jövőben, 15 százalékos önerő-támogatást biztosít a kis- és középvállalkozásoknak. Nagy Márton a munkahelyek megőrzését kérte az érintettektől, az az elvárás, hogy a foglalkoztatottak száma 2023 végéig ne csökkenjen kilencven százalék alá. A gazdaságfejlesztési miniszter kitért arra is, hogy hatékony segítséget akar adni a kormány, hogy „a kkv-k életképesek, versenyképesek maradjanak, és megtartsák a munkahelyeiket”. Ezért munkahelyvédelmi akciótervet is fognak indítani, mert ahol magas az energiaintenzivitás, ott a munkahelyek megszűnése is előfordulhat.
Döntés ebben a következő hetekben várható, amiről a sajtónak is beszámol majd a kormány
– mondta a miniszter, aki már korábban írt egy cikket a Magyar Nemzet hasábjain – pont ott, ahova a választások előtt Matolcsy György jegybankelnök írt, nem kímélve a kormányt –, hogy a kkv-támogatások fel fognak merülni kormányzati szinten, hiszen sok cég képtelen a fogyasztói árak emelésével kompenzálni az energiaköltségek emelkedését. „Egyrészt ekkora áremelést már nem tud végrehajtani a piacon, másrészt ebben az esetben a kereslet visszaesésével is kalkulálnia kell” – írta Nagy Márton.
Az Index a támogatásokkal kapcsolatban megkérdezte Lentner Csaba közgazdászprofesszort, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanárát, aki szerint „ez már évek óta napirenden lévő feladat volt. Most a kormány előrehozta a nemzetközi helyzet miatt, a kkv-szektor már nehezen tudta kigazdálkodni a folyamatosan emelkedő bér- és rezsiköltségeket. A másik érv emellett, hogy régóta tervezett Magyarországon, hogy költségtakarékosságra kell ösztönözni a vállalkozásokat.” A bértakarékossághoz most nem lehetett hozzányúlni, így a kormány azt szorgalmazza, hogy a technológia környezetkímélőbb legyen, ami mindenképpen előreviszi a magyar versenyképességet.
GDP-arányosan a kkv-szektor aránya negyven százalékra tehető, a foglalkoztatottságból pedig 75 százalékra. Tehát sok ember köthető ehhez a szektorhoz. A beruházások aránya húsz–negyven százalék között van, így a kkv-szektorra bőven ráfér, hogy újabb támogatást kapjon
– fogalmazott Lentner Csaba, aki megjegyezte a beruházásösztönző programmal kapcsolatban, hogy a jövőben az Orbán-kabinet 15 százalékos önerő-támogatást biztosít a kkv-knak annak érdekében, hogy hosszú távon versenyképesek maradjanak, ami jó kiindulás, de álláspontja szerint ennél több kell. Hogy a munkaerő-felszabadulás ne legyen tömeges, valamit lépni kellett, hiszen tömeges munkanélküliségre lehet számítani, ha az állam nem avatkozik be. A közgazdászprofesszor szerint a válság már itt van, érzékelhető a munkaerőpiacon.
A dolog pikantériáját az adja, hogy mostanában minden nagyobb intézkedést Nagy Márton jelent be, így a mostani programot is a gazdaságfejlesztési miniszter hirdette ki, a feladatot pedig a TIM-nek kell végrehajtania.
Nagy Mártonnak ez már a sokadik nyilvános, egész országot érintő bejelentése volt, Varga Mihály láthatóan a háttérbe szorult.
A pénzügyminiszter, amióta egyre jobban élesednek a nemzetgazdasági kérdések, egy-két megszólalás kivételével gyakorlatilag a háttérbe kényszerült. Lentner Csaba ezt a kérdést úgy látja, hogy „a pénzügyminiszternek mint szabályozásért és fiskális politikáért felelős személynek nagyobb beleszólásának kellene lennie”.
Magyarországot három veszély fenyegeti: infláció, költségvetési hiány és munkanélküliség. Ez a három tényező összefügg, és közvetve vagy közvetlenül, de érintik a fiskális politika területét. Varga Mihály miniszter nyilatkozatait és helyzetértékelését hiánylom, sőt kifejezetten nem tartom jónak ennek hiányát, de ezt kormányon belül kell intézni. A feladatköréhez nem illeszthető, hogy csak pénztárosnak kezelik. Örülnék, ha nagyobb szerepet kapna, véleményem szerint így még hatékonyabban menne a kormányzati működés. A dolgok jelenlegi állása szerint Nagy Márton lépett elő megmondóembernek, Varga Mihály pedig végeredményben egy kormányzati hivatalnok lett
– nyilatkozta lapunknak Lentner Csaba professzor.
További érdekesség, hogy Nagy Márton korábbi munkáltatója, Matolcsy György, a jegybank elnöke is háttérbe kerülhetett. A jegybank kamatemelése – most a magas infláció miatt – ellentétes irányú a fiskális politika érdekeivel. Az viszont meglehetősen életszerűtlennek tűnik, hogy a hivatalban lévő jegybankelnök egy kínálati válság előtt rendszeresen nem szólal meg.
Ha Matolcsy György személyét vizsgáljuk, ez az állítás hatványozottabban igaz.
Bár ezt az összefüggést lapunknak nem erősítette meg senki, de emlékezetes, hogy Matolcsy György meglehetősen sajátosan vélekedett a kormányról a választások előtt, a Magyar Nemzetben írt publicisztikáiban többször kritikát fogalmazott meg a kabinet döntéseivel szemben. A választások óta Virág Barnabás, a jegybank alelnöke szokott megszólalni a válsággal és az alapkamat-emeléssel kapcsolatban.
Matolcsy György és Varga Mihály kapcsolata sosem volt igazán felhőtlen. A jegybank elnöke legutóbb idén májusban minősítette a kormányzat működését – de többször élesen kritizálta a magyar fiskális politikát a választások előtt közvetlenül a Magyar Nemzetben –, akkor úgy fogalmazott, hogy megbomlott a költségvetés egyensúlya, az államadósság szintje fenntarthatatlanná vált. Ez egyértelmű üzenet volt Varga Mihálynak, aki a korábbiakhoz hasonlóan nyilvánosan nem reagált Matolcsy György kritikáira – ez a kapcsolatukra jellemző volt, Varga Mihály igyekezett zárt ajtók mögött válaszolni.
Érdekesség, hogy korábban Varga Mihály úgy vélekedett, amikor a bankadóról volt szó, és a nemzeti bank akkori ügyvezetője, Nagy Márton kritizálta a kormány terveit még 2015-ben, hogy sajnálatosnak tartja, hogy a jegybank egyik munkatársa (nevet nem említett) azután kifogásolja a kormány döntését, hogy megszületett, és úgy fogalmazott:
Azonnal megválnék attól a kollégától, aki ezt a gazdasági minisztérium részéről tenné meg a jegybank döntésével kapcsolatban.
Tehát egy kínálati válság alatt – amely számtalan közgazdász tudását próbára teszi –, ahol a jegybank és a fiskális politika érdekei teljesen ellentétesek, valószínűleg ezek a viszonyok tovább élesedtek volna, és további csörték alakultak volna ki. Így elképzelhető, hogy kormányzati szinten a kormányalakítás során jobbnak látták ezt megelőzni, Varga Mihály és Matolcsy György kapcsolatát úgy hűteni, hogy nyilvánosan hátrébb szorulnak.
(Borítókép: Varga Mihály és Nagy Márton. Fotó: Kovács Tamás / Kovács Attila / MTI)