A koronavírus-járvány alatt új fogalom született: válságálló iparág. Az informatikai szektor rögtön magáénak tudhatta a hízelgő címet, de az újabb próbatételre sem kellett sokáig várni. Az ukrajnai háború negatív gazdasági hatásaival összefüggésben a válság hónapok óta kopogtat (vagy már be is engedte magát az ajtón), a kérdés pedig ismét aktuálissá vált: vajon hogyan viseli a szektor a sokak szerint csaknem fél évszázada nem látott recessziót. Ilyen körülmények között közeleg hazánk legnagyobb szakirányú online versenye, az Országos IT Megmérettetés rajtja, ennek apropóján jártuk körül az IT-világ legaktuálisabb kérdéseit Vitárius Gergellyel, az IBM belső IT-organizációjának hazai vezetőjével, és Kovács-Bernárdt Tamással, a bostoni székhelyű techcég, a Cambridge Mobile Telematics itthoni operatív igazgatójával.

Tényleg válságálló az informatika, vagy ezt azért túlzás egyértelműen kijelenteni?

Kovács-Bernárdt Tamás: A helyi piac viszontagságainak kitett cégek várhatóan nehezebben vészelik át az előttünk álló időszakot, mint azok a vállalatok, amelyek hozzánk hasonlóan a tengerentúlra dolgoznak, mi például a dollár árfolyamának erősödését oda tudjuk adni kollégáinknak bérkiegészítésként. Érdekes, hogy Amerika már benne van a leépítési hullámban, és ismét – hacsak egy fokkal is – , de könnyebben lehet munkaerőhöz jutni, amit igyekszünk is kihasználni. Ne legyenek illúzióink, előrevetíthető, hogy ez a „konszolidálás” előbb-utóbb Magyarországra is begyűrűzik: a munkavállalói kánaán rövid távon alábbhagy, hiszen a vállalatok kénytelenek lesznek még jobban előtérbe helyezni a gazdaságossági kérdéseket, és sokkal inkább megfontolni, hogy mely – számukra kulcsfontosságú – kompetenciáért hajlandóak egyáltalán megfizetni az egyre magasabb béreket. Ezzel egyidejűleg még fontosabb lesz, hogy a tehetséges szakemberek, és azok, akik előbbre szeretnének jutni, megmutassák, mennyivel és miért ér többet a tudásuk, mint az átlagé. Ezekre a célokra is jól használhatók a most induló Országos IT Megmérettetéshez hasonló versenyek.

Vitárius Gergely: Egyelőre nehéz teljesen tisztán látni, bár valamelyest visszaesett a mi nyitott pozícióink száma is, illetve azokat a projekteket, amelyek nem növelik mérhetően és rövid távon a versenyképességünket, elhalasztottuk. Mégis egyvalami teljesen biztos: manapság nem tud informatikai rendszerek nélkül létezni egyik vállalat sem. Ez pedig azt jelenti, hogy bár nehezebb lesz a gazdasági környezetben profitábilisan fennmaradni, a multik esetleg globális költségcsökkentést jelentenek majd be, de a kereslet igazán lényegesen hosszú távon nem fog változni az informatikusok iránt. Bár az olló két vége közti távolság időszakosan várhatóan csökken, a kereslet mindig magasabb lesz, mint a kínálat, ahogy ez hosszú évek óta jellemző az iparágra nemzetközi szinten is.

Mi okozza a legnagyobb fejtörést manapság az iparágban?

V. G.: Az utóbbi évek egyik legnagyobb rákfenéje, hogy rendkívül magas a hiány informatikai szakemberekből, egyre jobban elszállnak a bérek, nőnek az elvárások, a munkavállalók így nagyon könnyen eljutnak odáig, hogy ha mi mint munkáltató nem reagálunk a gazdasági helyzetre, akkor elmennek a konkurenciához 20-30 százalékkal magasabb fizetésért. Jelenleg kézzelfogható az aggódásuk: a forintárfolyam, az infláció, az energiaárak fekete felhőként telepednek a kollégák vállára. Mára sokkal kevésbé érdekes, hogy néz ki a vállalat üzleti stratégiája, ellenben az említett kihívásokra tőlünk várják a választ. A nem reagálás egyszerűen nem opció: ha mi nem tesszük meg, vagy hagyjuk, hogy először más tegye meg, akkor elveszítjük az embereket.

Munkavállalói oldalról ki az, aki biztonságban érezheti magát, bármi is történjen?

K-B. T.: Az, aki magasan képzett, és nemcsak a technológiai tudása van meg, de a soft-skilljei is átlag felettiek, egészen biztosan jól jár. Ez utóbbi képességek szerepe az otthoni munkavégzés következtében még inkább felértékelődött: az együttműködés, az aszinkron munkavégzésre való alkalmasság, a kiváló angol nyelvtudás megléte egy egyébként szakmailag nem feltétlenül kimagasló szakembert is kívánatossá tehet manapság. A technológiai ismereteknek nem helyettesítői mindezek, de olyan kiegészítői, amelyekkel igazi jolly joker lehet egyesek kezében. Többen úgy látjuk a csapatban, nem az számít igazán, hogy valaki mennyire van otthon az aktuálisan felkapott programozási nyelvekben, sokkal fontosabb az erős alapok megléte, a folyamatos fejlődés iránti igény és a rugalmasság. Ezzel jól összekapcsolható egy egészséges versenyszellem és tanulni vágyás.

A Covid teljesen átrendezte a munkavégzéssel kapcsolatos preferenciákat. Ebből fakadóan melyek a továbbra is megoldandó helyzetek?

V. G.: A járvány kezdetekor, ha fogadni kellett volna, arra teszem fel a pénzemet, hogy mérhetően csökkeni fog a cégek hatékonysága, ha a teljes iroda home office-ba vonul. Minden bizonnyal vesztettem volna. A helyzet ugyanis az, hogy semmilyen különbséget nem érzek az effektivitásban, a távolról végzett munka semennyire nem korlátozza a kreativitást, az innovációt, összvállalati szinten pedig biztosan nem rontja a versenyképességet. Sok más jelenséget viszont magával hozott: az elmagányosodás érzését, nagyon nehéz egy új csapatban a kémiát felépíteni, a munkavállalók pedig sokkal inkább az élethelyzethez lojálisak, nem a szervezethez. Főleg a nagyvállalatok sajátja, hogy bár a csapat szintjén megvan a kapcsolódás, az adott szervezeti egységhez való kötődés szinte teljesen kikopik. Megváltozott az iroda funkciója: míg régen a munkavégzés helyszíne volt, ma a munkavégzés egyik eszközévé vált sok más eszköz mellett. Mindezzel párhuzamosan a vezetői képességek szerepe felértékelődött: sokkal nehezebb észrevenni a motiváció, lojalitás csökkenését, de akár azt, hogy támogatásra van szüksége egy kollégának a már említett magányosság miatt. Ma egy vezetőnek nemcsak az a feladata, hogy a csapat jól tudjon működni és együttműködni, hanem fel kell tudnia építeni a valahova tartozás érzését is – távolról.

K-B. T.: A jól szervezett cégek képesek voltak távmunkában is hatékonyan működni, kellő rugalmassággal alakították ki folyamataikat, ezáltal ők kevésbé vannak kitéve az újabb hullámoknak. Sokan költöztek városon kívülre, és elkezdtek más ritmus szerint élni. Nálunk is hozott tanulságot a távoli munka, kiderült például, hogy hajlamosak vagyunk a szabadabb irodai információáramlást egyre több megbeszéléssel pótolni, amit a kollégák már terhesnek éreztek. Ezeket tudatosan kell alakítsuk, hogy ne menjen a valódi munkavégzéssel töltött idő kárára. Nem érdemes tehát felmagasztalni az irodai munkavégzést, de nyitva tartjuk az irodát azoknak, akik bejárnak.

Mindezekből egy új trend született, a virtuális kivándorlás. Mennyire fenyegető veszély ez, a hazai munkaadók mit tehetnek ellene ?

V. G.: Még nem érzem azt, hogy igazán begyűrűzött volna, de lesz egy ezt az utat választó réteg, melynek tagjai kikerülnek a hazai munkaerőpiacról, ezzel csökkentve az elérhető szakemberek számát.

Több, a munkatársaink megtartását, illetve elkötelezettségük növelését célzó kezdeményezést vezettünk be: belső rotációs programot, amely globálisan működik jól kidolgozott kompenzációs struktúrával, a technikai tudás fejlesztésére rengeteget fordítunk, a cégszintű programok mellett sok hazai ötletet is megvalósítottunk. A szakmai tudás fejlesztését támogató javaslatunk vállalaton kívüli, nemzetközi elismerést is kapott.

K-B. T. Ez egy induló, de munkaadóként aggályos trend. Létezik a fordítottja is: költözött külföldre kolléga, aki továbbra is a cégnél maradt. Az egyik jó a gazdaságnak és rossz a cégnek, a másik rossz a gazdaságnak és jó a cégnek. Sajnos a téma nem független más faktoroktól, többek között az oktatástól. A családos munkatársaknál egyre gyakoribb téma, hogy hogyan biztosíthatják a legjobb oktatást gyerekeiknek, és lehetséges-e ez itthon.

Hogyan áll unk a magas színvonalú kutatás-fejlesztési ( K+F ) projektek bevonzásával , amellyel valamelyest megakadályozható, hogy külföldre kacsintgassanak a munkatársak?

K-B. T. A képlet valójában meglehetősen egyszerű: legfőbb vonzerőnk még mindig a gazdaságosság, a befektetések helyszínéről elsősorban ezen szempontokat mérlegelve döntenek a világ bármelyik pontján. Egyelőre a recesszió még a javunkra hajtja a malmot a már említett árfolyamváltozások miatt, de hogy milyen projektek jönnek hozzánk, leginkább attól függ, hogy mennyire voltunk sikeresek – és gazdaságosak – az eddigi projektjeinkkel.

V. G. Egy multi oda viszi a kulcsprojektjeit, ahol megbízhatóan meg tudják azt valósítani. Lehet ezt csűrni-csavarni, de a lényeg mindig ez. Az, hogy egy országban le tudnak-e szállítani egy projektet, három dologtól függ: van-e elérhető és megfelelően képzett munkaerő, mekkorák a költségek, illetve mennyire kiszámítható és megbízható a helyi működés. Ha ezen szempontok fényében vesszük górcső alá Magyarországot, akkor azt látjuk, hogy az itthoni munkavállalók jó szakemberek sok más országgal összehasonlítva, nemcsak a technikai, de a soft képességeket tekintve is, amit a globális környezet el is ismer. Az elszállt dollárárfolyam igazából még kedvező is külföldről nézve, hiszen olcsóbban lehet a hazai szakemberekhez jutni. Az, hogy mennyire könnyű vagy nehéz munkaerőt kapni, lényegében világszinten mindenhol ugyanolyan kihívás, ezt hazánk értékelésében semlegesnek veszem. És akkor az árnyoldal: ez már részben politika, de a gazdasági instabilitás nálunk is felütötte a fejét. Nemrég arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy mekkora annak a kockázata, hogy Magyarország nem tud majd fűteni télen. Látszanak tehát azok az előjelek, amelyek arra mutatnak, hogy kiszámíthatóság szempontjából a hazai piac előbb-utóbb veszít vonzerejéből.

Kanyarodjunk vissza a munkaerőhiányhoz: lehet-e bármit tenni annak érdekében, hogy több szakember legyen a piacon?

K-B. T.: Mondjuk ki: az oktatás helyzete tragikus. Semennyivel nem lép ki több informatikus az egyetemek kapuin az évek előrehaladtával, holott az igény folyamatosan nő, hiszen az emberiség összes kihívása olyan, ami hagyományos módszerekkel nem oldható meg, legyen szó az élelmiszeriparról, a logisztikáról, az egészségügyről, de a szórakoztatóipar is egyre inkább szoftverközpontú.

Ha a tanárok sem ismerik a szakma szépségeit és lehetőségeit, hogyan tudnának továbbadni olyasmit, amiben saját maguk sem megfelelően tájékozottak? Minél mélyebb a recesszió, a nemzetközi vállalatok annál inkább a gazdaságossági irányok mentén lépnek, és azokat az országokat keresik, ahol több hozzáértőt tudnak kinevelni.

V. G.: Bár általában nincs egyetértés a szakmában, én működőképes modellnek tartom a bootcampeket. Hangsúlyoznám azonban, hogy nem az egyetemi oktatás alternatívájának a pályakezdők szempontjából, de ha valakinek már van munkatapasztalata, akkor nagyon hatékonyan el lehet sajátítani általuk a legalapvetőbb ismereteket. Relatíve gyors megoldást adnak, de van, amit nem lehet megspórolni, így inkább az 1-1,5 éves képzések váltak be nekünk. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy több tapasztalt szakember – bármit teszünk is –, nem lesz a piacon, ezért úgy kell gondolkodni, hogy a junior-medior kollégákat hogyan lehet leghatékonyabban magasabb szintre fejleszteni jól kidolgozott képzési programokkal, és aztán őket kell visszapótolni – akár bootcampről érkezettekkel.

Ha nem vezetői szerepkört töltenének be, milyen irányba képeznék magukat? Avagy melyek a legnagyobb a technológiai trendek, amelyekkel nem lehet mellélőni?

V. G.: A kiberbiztonság olyan, mint a lottófőnyeremény. Teljesen mindegy, mit csinál egy cég, azt biztonságosan kell tennie. Ez az elvárás csak nőni fog, legyen szó infrastruktúráról, fejlesztésről, a felhőtechnológiák megkerülhetetlenek. Nem véletlenül tettük le mi is immáron harmadik éve ezen kategória mellett a voksunkat az Országos IT Megmérettetésen. Mély DevOps ismeretekkel egyszerűen szintén lehetetlen, hogy valaki ne kapjon munkát mostanában.

K-B. T.: A felhőalapú technológiák előretörésével a Python vált a legkeresettebb programnyelvvé, mi is ezt használjuk gépi tanulásos projektjeinkben. A gépi tanulás független szakmává alakult, rengeteg lehetőséggel kecsegtetve. Ezen kívül a mobiltechnológiák fontosak, de a nagy veteránok, a C++ és a Java is tartják magukat. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a generalista vagy a specialista éli-e túl a válságot, akkor általánosságban mérnökként a specializálódás kifizetődőbb. Megvan a veszélye, hogy előbb-utóbb kimegy a divatból, de akinek jó a gondolkodásmódja, annak ez nem jelenthet problémát. A generalista vagy holosztikusabb ismeretek azok számára lehetnek előnyösebbek, akik tanácsadó vagy management irányú karriert szeretnének befutni, a stratégiai szintű összefüggések felismerése ezekben a pozíciókban fontosabb. Összességében azonban a jó informatikusnak mindegy, hogy milyen eszközt vagy technológiát adnak a kezébe, mert bármivel boldogul. Csak tudni kell bizonyítani, hogy ki mennyire jó informatikus, pláne válság idején, aminek még nehéz megbecsülni a pontos erejét.

(Borítókép: Kovács-Bernárdt Tamás és Vitárius Gergely. Fotó: Cservenyák Olivér)