A „ledolgozós” szombatok, ezáltal az egynapos hétvégék nagyjából olyan jólesnek, mint egy foghúzás, pedig az 1980-as évekig ez volt a normális, a magától értetődő. Az ötnapos, 40 órás munkahetek korában arra viszont kevesen gondolnak, hogy ennek a kötelező rossznak bizony nemzetgazdasági jelentősége is van.
Különleges szombat a mai, hiszen az idén másodszor, egyben utoljára kell szombaton dolgozni, jövőre viszont egyetlen egyszer sem lesz Magyarországon kötelező a munka a hét hatodik napján. Koncz Zsófia, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) parlamenti államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek ellenére 2023-ban kétszer – húsvétkor és karácsonykor – is lesz négynapos hosszú hétvége.
Ezen felül négyszer tölthetünk majd három napot pihenéssel, kikapcsolódással: május 1-jén, pünkösdkor, október 23-án, valamint újévkor is egy-egy hétfővel bővülnek majd a hétvégi szabadnapok. A TIM politikusa egyúttal jelezte: azt talán kevesen tudják, hogy a minisztérium állapítja meg a munkanapok rendjét, vagyis azt, hogy az esetlegesen keddre vagy csütörtökre eső ünnepnapok és a hétvége között kiadott szabadnapokat melyik szombaton dolgozzuk le – jövőre azonban egyetlen ilyen, egynapos „ledolgozós” hétvége sem lesz.
Az Index kérdésére a technológiai és ipari tárca az Eurostat 2021-es adatait idézve tudatta: Magyarországon a 15–74 éves foglalkoztatottak 7,5 százaléka rendszeresen, 29,5 százaléka pedig alkalmanként végez munkát szombaton.
Azt nehéz számszerűsíteni, hogy hány milliárd forintot nyer a magyar gazdaság a szombati munkanapokkal, számításba véve az éves munkanapok és a bruttó hazai termék (GDP) értékét, mégis kísérletet teszünk rá. Megállapítható, hogy az ünnepnapok körüli munkanapok átrendezése összességében közel semleges a GDP-re nézve. A szombati munkanapokon ugyanis a hétköznapi extra szabadnapokat dolgozzuk le, így amit termelésben elvesztünk a hét közben kiadott szabadnapokon, azt visszanyerjük a szombati munkanapokon.
A szombati munkanapok eltörlése ugyanakkor érződne a magyar gazdaság teljesítményén. Az Index számításai szerint éves szinten egy munkanap kiesése hozzávetőleg 10 bázisponttal, azaz 0,1 százalékponttal csökkenti az éves nyers GDP-adatot, ami tavaly mintegy 55 milliárd forint kiesést jelenthetett volna. A múlt évben tehát csak egy volt, az idén pedig két szombati munkanap szerepel a naptárban, így a 0,1-0,2 százalékpontos visszaesés még nem drámai, de azért nyomot hagyhatott volna a statisztikában, az utóbbi ráadásul termelési értékben már százmilliárdos nagyságrendű tétel.
Néhány éve – 2018-ban – viszont hat ledolgozós szombatunk is volt, s ha ezeket a munkanapokat elengedték volna, az bizony már több mint félszázalékos, egészen pontosan 60 bázispontos kiesés a GDP-ben. Ami a gyakorlati tapasztalatokat illeti, ha a munkáltató tevékenysége engedi, akkor jellemző, hogy a dolgozók egy része a szombati munkanapra időzíti a szabadságát. Gyakori továbbá, hogy a szombati munkanapokon pénteki munkarend szerint dolgoznak, míg pénteken a hét többi napján szokásos munkarend van érvényben.
A középkorúak vagy az idősebbek pontosan tudják, hogy néhány évtizede még teljesen normális, megszokott volt a szombati munkavégzés. Magyarországon a Kádár-korszak „gyümölcse” volt az 1981. áprilisi kormányrendelet, melynek eredményeképp 1982-től több lépcsőben jött az átállás, jóléti intézkedésként becsomagolva. Ekkor a munkaidő még heti 42 óra volt, amely 1984-ben csökkent 40-re. A magyar nép volt azonban ennél is dolgosabb: 1951-ben még a 48 órás munkahetet vezették be, 1967 és 1975 között pedig 44 órás volt érvényben. Mindez jelentős változásokat okozott az oktatásban, a közlekedési menetrendekben, a sportéletben és még a televízió műsorstruktúrájában is. Például az iskolákban a korábbi – két hétre vetített – 11 napos tanítási ciklust váltotta a tíznapos ciklus.
Egy biztos, érdemes venni egy nagy levegőt, és tisztességgel letudni ezt a dolgos szombatot, jövőre garantáltan nem ér minket ilyen „megrázkódtatás”, leghamarabb 2024-ben találkozunk csak újra hatnapos munkahéttel. S ha más nem, abba bárki kapaszkodhat: a GDP-növekedést sem hagyjuk cserben.
(Borítókép: Jens Büttner / picture alliance / Getty Images)