Az orosz elnök ukrajnai inváziója váratlan áldozatot hozott létre: a Gazpromot. Eközben a cégóriás részvényeinek árfolyama 88 százalékkal esett február óta.
Az orosz gázexport az európai piacon 40 százalékról mindössze 9 százalékra zsugorodott, miközben a több mint 20 milliárd eurós költséggel épített két Északi Áramlat-vezeték a Balti-tenger fenekén hever. „A cég alapvetően egzisztenciális válságban van” – mondta Adnan Vatansever, a londoni King’s College vezető oktatója és Oroszország-szakértője, hozzátéve,
a Gazprom további növekedési kilátásai némileg korlátozottak, és valamikor jelentősen csökkentenie kell a termelést.
Ez új helyzet egy olyan vállalat számára, amely inkább ahhoz volt hozzászokva, hogy a Kreml fejőstehene. A szovjet gázminisztériumból 1989-ben a Szovjetunió első állami vállalatává alakult Gazpromot Borisz Jelcin korábbi orosz elnök alatt teljesen privatizálták. Putyin azonban 2005-ben visszavette állami irányítás alá.
Putyin nagyon, nagyon jól ismeri a gázüzletágat. Szinte ő a Gazprom nem hivatalos menedzsere
– tette hozzá Vatansever.
Annak ellenére, hogy az idei év első nyolc hónapjában az Európai Unióba irányuló export 48 százalékkal zsugorodott 2021-hez képest, a profitja több mint kétszeresére nőtt 2022 első felében, köszönhetően a szárnyaló gázáraknak. Egyes becslések szerint továbbra is napi 100 millió eurót kaszál a gázbevételekből. Emellett 20 milliárd euró osztalékot is kiosztott, amely a legnagyobb kifizetés az orosz tőzsde történetében.
James Henderson, az Oxford Institute for Energy Studies (Oxfordi Energetikai Tanulmányok Intézete) energiaátalakítással foglalkozó kutatási igazgatója szerint a gázárak „legalább a következő két évben” magasak maradnak, de az nem világos, hogy ezt követően hogyan alakulnak.
„Az évtized második felére mindenképpen kérdéses, hogy a Gazprom képes lesz-e a jelenlegi méretben folytatni a tevékenységét. Lehetséges, hogy csökkenteni kell a termelését, és így a vállalatot is” – fűzte hozzá Henderson.
Vatansever szerint a vállalat 2025-ben vagy már korábban is érezheti a pénzügyi csapást, attól függően, hogy Európa milyen gyorsan szokik le az orosz szállításokról, és milyen magasak az árak.
„Inkább a cseppfolyósított földgáz és a Kínába irányuló szállítások felé fordulnak, de ez rövid távon nem lesz képes pótolni Európa hiányát” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő, korábbi magas rangú Gazprom-tisztviselő a Politicónak.
Henderson szerint a Gazprom problémái ellenére Putyin nem hagyja, hogy csődbe menjen, nemcsak szimbolikus értéke miatt, hanem azért sem, mert a vállalat irányítja Oroszország teljes vezetékrendszerét, és az ország energiaellátásának felét biztosítja.
Nem hagyhatja, hogy tönkremenjen, mert annyira szerves része az orosz gazdaságnak. Az energiarendszer függ tőle. A háztartások fűtése is rá támaszkodik
– mondta Henderson.
Putyin ragaszkodik ahhoz, hogy a régi exportkapcsolatok újjáépíthetők. A héten egy moszkvai energetikai konferencián felszólalva azt mondta, hogy Oroszország megbízható és politikamentes energiaszállító, és még azt is felajánlotta, hogy újraindítja a gázszállításokat az Északi Áramlat 2 gázvezeték azon az egy szakaszán keresztül, amelyet nem lehet tönkretenni. „Oroszország készen áll arra, hogy megkezdje ezeket a szállításokat. A labda, ahogy mondani szokták, az Európai Unió oldalán pattog. Ha akarják, csak nyissák meg a csapot, és kész” – mondta az orosz elnök.
„Szép próbálkozás. Függetlenül a két vezeték esetleges szabotázsától, láttuk, hogy Oroszország már nem megbízható energiaszállító” – reagált újságíróknak Christiane Hoffmann kormányszóvivő Putyin ajánlatára. Ezzel a Gazprom pénzügyeiben egy Európa-méretű lyuk tátong, amely a háború előtt gázbevételeinek mintegy 70 százalékát tette ki.
Mivel európai eladásai romokban hevernek, a vállalat inkább a másik négy fő piacára támaszkodik – jósolta Vatansever. Először is ott vannak a volt szovjet köztársaságok, például Belarusz és Közép-Ázsia országai, ahol a Gazprom olyan kedvezményes áron ad el gázt, amely Moszkva politikai céljaihoz kötődik, vagyis ahhoz, hogy megőrizze befolyását egykori birodalmában. A Gazprom azonban kevesebb mint 5 milliárd eurót keres ezen a piacon.
Moszkva évente mintegy 16 milliárd köbméter gázt szállít Pekingnek a 2019-ben megnyitott Power of Siberia gázvezetéken keresztül, és Kína akár további 10 milliárd köbmétert is biztosíthat egy másik új, Oroszország távol-keleti részén lévő gázvezetéken keresztül.
Az 50 milliárd köbméteres Power of Siberia II. gázvezetéket is tervezik, bár az építkezés csak 2024-ben kezdődik.
Mindez együtt még mindig csak feleannyi, mint a Gazprom által Európába szállított 150 milliárd köbméter. Az árképzés is kulcskérdés lesz. „Jelenleg a Kínának eladott gáz ára sokkal alacsonyabb, mint amennyit a Gazprom Európában kapott” – mutatott rá Jonathan Stern, az Oxford Institute for Energy Studies neves kutatója.
(Borítókép: Alexander Zemlianichenko Jr./Bloomberg/Getty Images)