Nagyon elszállt a hazai tejtermékek ára, amelyek közül sokaknál leginkább a legkedveltebb magyar sajtnak, a trappistának a drágulása verheti ki a biztosítékot. Több tényező áll az áremelkedés hátterében, amelyekről az Index Szautner Pétert, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács feldolgozói társelnökét kérdezte.
Egy év alatt 89 százalékkal emelkedett az Agrár-közgazdasági Intézet október elejei adatai alapján az átlagos feldolgozói átadói ár a trappista sajtok esetében – mondta a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács feldolgozói társelnöke, aki egyben a FrieslandCampina Hungária Zrt. vezérigazgatója is.
a trappista GYÁRTÁSI TECHNOLÓGIÁJA, KISZERELÉSI FORMÁJA, TÖMEGE, ÉRLELÉSI IDEJE EGYEDI.
Jellegzetes, de nem túl karakteres ízével egyaránt jól felhasználható sokféle hideg- vagy melegkonyhai recepthez, ezért kedvelt sajtféleség a félkemény sajtok között – ismertette Szautner Péter, aki megjegyezte, hogy a trappista a legnépszerűbb és a legismertebb félkemény sajtnak mondható Magyarországon, amely hosszú évtizedek óta a legnagyobb mennyiségben előállított hazai sajtféleség. Az AKI-adatokból kiderül, hogy a belföldi gyártás emelkedik: tavaly 19 500 tonna trappistát állítottunk elő belföldön, egy évvel korábban ez a mennyiség 17 600 tonna volt.
A népszerűségét jelzi, hogy a legnagyobb mennyiségben fogyasztott félkemény sajtok piacán hazai viszonylatban az elmúlt évtizedekben tapasztalható választékbővülés ellenére is még mindig körülbelül 45 százalékos részesedéssel bír.
A fűtés, a pasztőrözés, illetve a késztermék tárolásakor nélkülözhetetlen hűtés központi szerepet játszik a tejtermékek gyártása során, amelynek a folyamata rendkívül energiaigényes.
EZÁLTAL JELENTŐSEN NÖVELI A KÖLTSÉGEKET AZ ENERGIAÁRAK DRASZTIKUS EMELKEDÉSE IS A TEJFELDOLGOZÓ ÜZEMEKBEN.
Ezenfelül a csomagoló- és adalékanyagoknál is extrém árnövekedést tapasztalnak az előállítók. Minden további feldolgozóipari önköltségelem (logisztika, vegyszer, munkaruha, szennyvízköltség stb.) kiszámíthatatlanul és folyamatosan emelkedik. A költségek nagy részének esetében nemcsak azok árának emelkedése játszik szerepet, hanem az import-csomagolóanyagoknál a folyamatosan gyengülő forintárfolyam is, ami jelentősen tovább drágítja egyes anyagok és szolgáltatások árát.
A tejtermékek előállítása során a legfontosabb elem a hazai nyerstej, amelynek a termelői ára éves szinten 65-70 százalékkal emelkedett – mondta Szautner Péter, aki közölte, hogy az alapanyag termelése az elmúlt években folyamatosan emelkedett. Ugyanakkor jelenleg lassulás észlelhető, de a hazai megtermelt tej mennyisége még így is teljes mértékben képes a belföldi fogyasztás kiszolgálására és a hazai gyártású tejtermékekhez szükséges alapanyag biztosítására. Így alapanyaghiány nem tapasztalható, azonban az exportpiacokon is magas igény mutatkozik a hazai nyerstejre, amelynek mintegy 9,5 százalékát külföldre szállítják, ennek a magasabb árai és a gyenge forint miatti előny szintén hajtják az alapanyag-drágulást.
Az AKI adatai alapján egy év alatt megduplázódott a takarmánykukorica és a napraforgódara ára, de jelentősen nőtt a szója és a repce költsége is.
A tejtermelők esetében az inputanyagok, valamint az állattartásban felhasznált üzemanyag, takarmány és energia árának emelkedése, illetve az ezeket szükségszerűen lekövető élőmunka-költség növekedése, valamint a munkaerőhiány eredményezi a drágulást.
A terméktanács társelnöke szerint az alapanyag-beszerzés, a szállítás és a bérköltségek növekedése csak úgy gazdálkodható ki, ha a tejtermelő és a tejfeldolgozó az elszenvedett drasztikus költségnövekedések azon részét, ami hatékonyságnöveléssel vagy egyéb, belső költségcsökkentő akciókkal már nem gazdálkodható ki, tovább tudja terhelni az ellátási lánc következő szereplője felé, azaz végül ezek a költségek megjelennek a fogyasztói árakban is.
AZ EMLÍTETT KEDVEZŐTLEN HATÁSOK NEMCSAK A TRAPPISTA SAJT, HANEM MINDEN FELDOLGOZOTT TEJTERMÉK ÖNKÖLTSÉG- – ÉS EBBŐL ADÓDÓAN AZ ÁTADÁSI ÁRAK – NÖVEKEDÉSÉBEN ALAPVETŐ SZEREPET JÁTSZANAK.
Több év átlagához viszonyítva az év első felében jól tartotta magát a tej, a vaj, illetve a trappista sajt értékesítése, bár júliustól kezdve már érezhető bizonyos lassulás, a tejtermékek többségének esik a fogyasztása, egyetlen kivétel talán a hatósági áron kapható 2,8 százalék zsírtartalmú UHT-tej.
OKTÓBER ELEJÉIG AZ ELŐZŐ ÉVEKHEZ KÉPEST A TÚRÓ BELFÖLDI ÉRTÉKESÍTÉSE, A TEJFÖLÉ 5 SZÁZALÉKKAL, AZ ÖMLESZTETT SAJTOKÉ PEDIG 13 SZÁZALÉKKAL CSÖKKENT.
Szautner Péter kiemelte: törvényszerű, hogy a magas fogyasztói árak – amennyiben a bérek növekedése ezzel nem tart lépést, és a háztartások reáljövedelme is csökkenni kezd – negatív hatással lesz az eladott élelmiszerek, így a tejtermékek fogyasztásának mennyiségére is. Ugyanakkor az élelmiszer-fogyasztás – jellegéből adódóan – kevéssé rugalmas, de az összetétele megváltozhat. Egyes termékcsoportok fogyasztása jobban vagy kevésbé sínyli meg ezt a tendenciát. Ez a csökkenés a tejtermékek közül a magasabb minőségű, drágább, bio, prémium stb. tejtermékeket érintheti először, míg a legnagyobb volumenben, a legtöbb háztartás által fogyasztott termékkategóriák fogyasztása kisebb mértékben változhat majd.
Szintén jobb helyzetben vannak a népszerű márkás termékek a fogyasztók preferencialistáján. Ez nem jelenti azt, hogy a csökkenést elszenvedett termékek háztartási penetrációja is csökkenni fog, de a fogyasztók egy része válthat az adott tejtermék olcsóbb vagy akciós verziójára, vagy csak csökkenti a vásárlási gyakoriságot vagy mennyiséget.
Kitért arra is, hogy a trappista sajtok a drágulás miatt közelítenek az importsajtok árához, de arról nincs szó, hogy a trappista általánosan drágább lenne az importsajtoknál, például a francia brie-nél. Sőt, a számok azt mutatják, hogy a trappista a legnagyobb forgalmú üzletláncokban továbbra is szignifikánsan olcsóbb. A nyugat-európai sajtüzemek a piac méretéből, az üzemméretből adódóan általában hatékonyabbak, ebből adódóan jelentős előnyre tehetnek szert az egy kiló késztermékre jutó költségekben, ugyanakkor az alapanyag-, az energia- és a gyártási költségek más európai országokban is nőttek, tehát
az importsajtok ára is megdrágult az utóbbi időben, és ezt még a gyenge árfolyam is tovább növeli.
A legfontosabb különbség azonban, hogy míg egy kilogramm trappista előállításához átlagosan 9,5-10,5 liter tejre van szükség, addig egy kilogramm brie sajt anyagszükséglete csak 7-7,5 liter tej, tehát a felhasznált alapanyag mennyisége és így a költsége is jelentősen eltér – tette hozzá.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)