Mindenki ügyvéd vagy közgazdász szeretne lenni, kevesen akarják összeolajozni a kezüket – mondta Szabó Gábor, a svájci Georg Fischer AG szerszámgépüzletágának (GF Machining Solutions) régiós vezetője, akit a cég szakmai nyílt napján faggatott az Index. Árnyalva a képet, úgy véli, a svájci szakképzési rendszer sikere nem csak a magyaroknak tanulságos, hanem mindenkinek a világon. A hazai mellett a román piacért felelős menedzser szerint míg a kis- és középvállalkozások uniós forrásokra ácsingóznak, addig az automatizáció igencsak gyerekcipőben jár itthon, és hajmeresztő tévhitek keringenek körülötte.
Svájcról főként a jólét, az alpesi táj és persze a különleges sajtok, az ínycsiklandó csokoládék jutnak az ember eszébe, nem éppen a válságkezelés. Ezzel együtt a mostani kedvezőtlen gazdasági folyamatok nyilván a GF Machining Solutionst (GF MS) és annak piacát is nagyban érintik. Jó nyomon járunk?
Ha már a sajt és a csoki, az élelmiszeripar és a mi szakterületünk, a szerszámgépgyártás között is van kapcsolat. A felsorolást azonban a svájci órákkal is lehetne folytatni, ami világszerte a minőség és a pontosság szimbóluma. Ha a megálmodásukhoz nem is, a kivitelezéshez már több vezető márka esetében nagyban hozzájárulunk a berendezéseinkkel. Bár a high-tech ipar, a precíziós gyártás élvonalában vagyunk, olyan ügyfelek keze alá dolgozva, mint a Tesla, az Apple, a Samsung, a Lego, a Mercedes, a Rolex vagy a GE, a válság mindenütt válság. Ott is meg kell olykor húzni a nadrágszíjat, ahol régóta csúcstechnológiás gépekkel dolgoztak.
Gépforgalmazói szemmel, a magyar piacra szűkítve a kört, mit lát?
Itthon most leginkább kivárás tapasztalható a kis- és középvállalkozások részéről, hiszen a pályázati pénzcsapok elapadtak, ezáltal a GF MS rendelésállományának 75-80 százalékát adó kkv-k is forráshiánnyal küzdenek. A magas alapkamat miatt visszaesett a hitelezés, a gyenge forint sem lendíti fel a beruházásokat, és ott vannak még az emelkedő energiaárak, továbbá az ellátási láncok zavarai miatti beszerzési nehézségek.
Kérdés, hogy a forintárfolyam és az energiapiac normalizálódik-e, és ha igen, mikor. Ha valaki a mostani körülmények között szeretne ugyanis beruházni, annak számolnia kell azzal, hogy a megtérülési idő a sokszorosára nő. Ezt azzal lehet kiküszöbölni, ha a vállalat drágábban adja el a végterméket, ami viszont így nem lesz piacképes. Tehát ez az egyik oldalról sem pozitív történet.
Ilyenkor érdemes inkább arra építeni, hogy a multik többet vásárolnak?
Érezhető némi eltolódás az arányokban, de ha a kkv-szektor 75-80 százalékos részaránya átmenetileg 70 százalékra esik, az még mindig egészséges arány. Ezzel együtt kétségtelen, ha a megrendelések értékét vesszük figyelembe, akkor a tőkeerősebb multinacionális vállalatok viszik a prímet, akik eurómilliókat áldoznak automatizációra, új technológiákra.
Mennyire sínylik meg az ellátási láncok anomáliáit?
A szállítás és az alapanyagok – így a műanyag, az acél – ára is drasztikusan megnövekedett. Míg korábban 7-8 ezer dollár volt egy konténer Kínában, addig most 50 ezer dollár körül mozog. Megoldás lehet – több ügyfelünknél is látunk erre nézve törekvést –, ha közelebb hozzák az alapanyagokat a felhasználás helyéhez, vagyis a jelenleg főként Ázsiára korlátozódó ellátási láncok megrövidülnek.
Európa ugyanis akkor lesz versenyképes, ha minél több terméket saját maga tud előállítani.
Mi is igyekszünk közelebbi és olcsóbb beszállítókat keresni. Azzal tisztában vagyunk, hogy az európai alapanyagok drágábbak, ám minőségben verik az ázsiai termékeket annak ellenére is, hogy ezen a téren Kínában erőteljes javulást figyelhettünk meg az elmúlt tíz évben.
Hogyan veszik fel a kesztyűt az elszálló energiaárak ellen?
A GF MS-nél az utóbbi időben a korábbiaknál még nagyobb hangsúlyt kapott a fenntarthatóság. Az energiaárakat mi is érezzük, az áremelést a cégünk sem kerülheti el. Azonban arra törekszünk, hogy csökkentsük az általunk gyártott gépek energiafogyasztását, akár 40-50 százalékkal is. Így kijelenthetjük, hogy egy általunk forgalmazott gépbe való beruházás megtérülése rövidebb időt vesz igénybe.
Ön felel régiós vezetőként a magyar és a román piacért. Eddig milyen hasonlóságokat és különbségeket figyelt meg?
Az idén eddig a román piacon több gépet értékesítettünk, mint Magyarországon. Ennek oka, hogy itthon jelenleg nem érhetők el az uniós források a vállalatok számára, míg a románoknál megvan ez a lehetőség.
Emellett egyre inkább lendületes, pezsgő piac bontakozik ki a keleti szomszédunknál, mivel sok multinacionális cég telepedett le, köztük számos német. Fontos megjegyezni, hogy már Romániában sem kizárólag a standard gépek kelendőek, fokozódik az érdeklődés a nagyobb hozzáadott értékkel bíró berendezések iránt is.
Ilyen például a robot tömbös szikraforgácsoló gép, vagy a több százezer eurós CNC-megmunkálóközpont. Főként a szerszám formagyártók és a precíziós alkatrészgyártók kezdtek el a nagyobb hozzáadott értékű gépek irányába elmozdulni, mivel látják azok gyors megtérülését. Ennek egyszerű a logikája, egy precíziós berendezéssel kevesebb munkával lehet egy alkatrészből végterméket előállítani, mint egy standard géppel, amelyen sokkal több beállítást kell eszközölni ahhoz, hogy a végtermék hasonló pontosságú legyen. Ebből a szempontból tehát Romániában nagy potenciál rejlik, de egyben nagy kihívás is, hiszen számos, precíziós gépeket gyártó vállalat települt az országba.
Sikerült megtartani a munkaerőt?
A Georg Fischer egy világszerte 15 ezer főt foglalkoztató konglomerátum. A magyarországi központ által foglalkoztatott állomány létszáma pedig a négyszeresére nőtt 2019 óta. Munkavállalóink 70-80 százaléka a customer service területen tevékenykedik. Azt a célt tűztük ki 2022 végére, hogy az alkalmazottak létszáma elérje a 25 főt, ezt a pandémia, valamint az energiaválság némileg visszavetette, de az anyavállalat elégedett a magyarországi leánnyal, folyamatosan támogat minket, hogy új szakembereket csábíthassunk magunkhoz, és fejlesztéseket hajthassunk végre.
Arra törekszünk, hogy a szakembereket, munkavállalókat megtartva minél jobban optimalizáljuk a gyártást. Ebben kulcsfontosságú tényező az automatizálás.
Ez a folyamat félelmet generál a munkavállalók körében, attól tartva, hogy ezáltal elveszítik a munkahelyüket. Ez azonban téves gondolat. Az automatizálás során nem csökkentjük a munkaerőt, hanem átstrukturáljuk. Magasabban képzett szakemberekre van szükség ahhoz, hogy az automatizációt működtetni tudjuk. Az elképzelhető, hogy kevesebb operátorra van szükség az automatizáció révén, ám például a programozói oldalon növekszik a szakemberigény. A gépeket ugyanis el kell látni programmal ahhoz, hogy napi 20-24 órában tudjanak termelni.
Ehhez kapcsolódik az automatizációt és digitalizációt is magába foglaló Ipar 4.0 stratégia. Ez hogy valósul meg a magyar és román kkv-piacon?
Magyarországon ez a folyamat igencsak gyerekcipőben jár. Szemléletváltásra lenne szükség. Látunk már erre törekvéseket, de a legtöbb kis- és középvállalatnál ez még nem a mindennapok része. A tanulók nagy része ügyvéd, közgazdász szeretne lenni, kevesen akarják összeolajozni a kezüket egy gép mellett. Annak a gépnek azonban valahogy működnie kell. A szakemberhiány kiváltásának pedig csak az automatizáció lehet az eszköze. Ugyanez jellemző egyébként a román piacra is, csak saját bevallásuk szerint az ottani szakképzés még silányabb. Az automatizáció fontosságát ott is felismerték, a rendeléseken látszik, hogy van igény az ilyen gépekre. A legtöbb hazai cég arra hivatkozva bújik ki az automatizáció kérdésköre alól, hogy egyedi, kisszámú terméket gyárt. De ezeket ugyanúgy lehet automatizált gépeken gyártani, ahogy Nyugat-Európában erre számos példa is akad.
Visszatérve a szakképzésre, mi a helyzet Svájcban?
Érdemes lenne példát venni az ottani rendszerről, nem csak nekünk, hanem a világon bármely országnak. Svájci cég lévén testközelből tapasztalhattuk meg, hogy milyen tanfolyamok, képzési programok érhetők el az alpesi országban. Nincsenek például felesleges tantárgyak, az egész képzés gyakorlatorientált. Felmérik a tanuló adottságait, és ahhoz mérten próbálják a számára testhezálló szakterület felé terelni.
Bepillantást engedve a mindennapokba, hogyan néz ki a vállalaton belül a szerszámgépek értékesítése és szervizelése?
Ügyfeleink világszerte több mint 100 ezer gépünket használják. Ezek élettartama több mint 5 év, ebben nagy szerepet játszik a vállalat fő szegmensének számító szervizszolgáltatás. Ez adja a bevételünk mintegy 40 százalékát, miközben az értékesítésből jön be a fennmaradó 60 százalék. Eltökélt szándékunk volt, hogy Magyarországon rövid időn belül elérjük, a customer service szolgáltatás által keletkezett bevételből fedezni tudjuk a vállalat működési költségeit. Ez már majdnem megvalósult – jelenleg nagyjából a költségek 80 százalékát fedezi az ebből származó bevétel –, és ha nincs a pandémia, most pedig az energiaválság, akkor már meg is valósult volna ez a célkitűzés.
Hogy alakul a 2022-es év a vállalat számára?
Hogyha sikerül hasonló, vagy kicsivel jobb évet zárnunk, mint tavaly, akkor a mostani helyzetet figyelembe véve azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk. Minket is érintett természetesen a válság, de – mivel a vállalat portfóliója kellőképp diverzifikált – nem annyira, mint egy olyan céget, amely kizárólag egy területre gyárt berendezéseket. Egy folyamatosan emelkedő pályán haladunk, több mint száz cég tartozik a konszernhez. Ez annak is köszönhető, hogy előre gondolkodik a vállalat. Például a már említett svájci óraipari vállalatok számára olyan berendezéseket biztosítottunk, amelyek továbbfejlesztéssel más szektorokban is hasznosíthatók. Folyamatosan keressük azokat az ipari szegmenseket, ahol tudunk fejleszteni, legutóbb például az elektromos járműipar vagy az orvostechnikai eszközgyártás területén.
A céget 220 évvel ezelőtt alapította Johann Conrad Fischer. Az üzem eleinte rézolvasztóként működött, majd jöttek az acélöntvények, az autóipari alkatrészek, a textilipari gépgyártás, a szikraforgácsolás, később pedig a műanyag csőrendszerek. Az így létrejött Georg Fischer svájci konszern mára 39 országban összesen 142 céggel van jelen. A konszern három globális üzletággal rendelkezik. A GF Piping Systems a műanyagból és fémből készült csőrendszerek szállítója, a GF Casting Solutions a mobilitás és az energiaipar részére gyártott könnyűsúlyú komponensekért felel, míg a – budapesti központú – GF Manchining Solutions a szerszám- és formagyártói szektorban, valamint a precíziós alkatrészek előállítói számára kínál teljes körű megoldásokat. A zürichi tőzsdén 1903 óta jegyzett ipari óriás 15 ezer főt foglalkoztat, ebből csak 3200-at a szerszámgépüzletágban. Gépeik átlagára 180 ezer euró körül mozog, de csúcsberendezéseik elérik a 1,5 millió eurót is.
(Borítókép: Szabó Gábor. Fotó: Németh Kata / Index)