Az elmúlt évben kiéleződött Tajvan és Kína konfliktusa miatt sok szó esik a szigetország geopolitikai és történelmi jelentőségéről, a gazdasági aspektust azonban sokszor mellőzik. Tajvan az elmúlt három évtizedben a világ egyik legértékesebb árucikkének, a mikrochipeknek a piacvezető gyártója lett. A világ két vezető szuperhatalma egyaránt rászorul a tajvani chipexportra, így a szigetország egyetlen esélye a konfliktus átvészelésében, ha semleges marad.
A tajvani TSMC (Taiwan Semiconductor Manufactoring Company) gyártja a világ félvezetőinek 65 százalékát, a legfejlettebb, 10 nanométernél sűrűbben elhelyezkedő tranzisztorokkal rendelkező mikrocsipek esetében pedig ez az arány már 92 százalék. Emellett tízből nyolc okostelefonban található olyan csip, amelyet ez a cég gyártott. Így a TSMC-nek a félvezetőiparban kvázi monopóliuma van, melyet a verseny torzítása miatt több versenytársa is kritizált.
A vállalat piaci összértéke körülbelül 330 milliárd dollár, de év elején elérte a 730 milliárd dollárt is. Ezzel a teljesítménnyel a világ egyik legnagyobb vállalatáról van szó, és a tavalyi 66 milliárd dolláros bevételével a székhelye, Tajvan GDP-jének csaknem tizedét adta. A jövőben, bár a félvezetőiparban fokozódik a verseny, a TSMC-nek a mesterséges intelligencia fejlődése és az ipar 4.0 miatt nem kell aggódnia a megrendelésekért.
A mikrocsipgyártás rendkívül tőkeigényes vállalkozás, egy nagyobb üzem legalább 10-12 milliárd dolláros beruházást igényel, míg egy áramköröket a szilíciumlemezre nyomtató gépért 180-300 millió dollárt kell fizetni. Emiatt viszonylag kevés cég képes az előállításukra.
Az ezredfordulón még 25 félvezetőgyártó cég versenyzett globálisan, mára csupán három; a TSMC mellett az Intel és a Samsung.
Mivel a gyártás a drága berendezéseknek, a képzett munkaerő hiányának, a magas tranzakciós díjaknak és adóknak köszönhetően rendkívül költséges, szinte az összes európai és amerikai vállalat csak a csipek tervezését végzi házon belül, a gyártási fázist kiszervezi ennek a három cégnek. A TSMC üzleti modellje is ehhez alkalmazkodott, vagyis a kutatási és fejlesztési tevékenységük csak a gyártási módszer tökéletesítésére korlátozódik.
Mára a legtöbb országban szinte teljesen felszámolták a félvezetők gyártását. Az Egyesült Államokban 1990-ben még a világ félvezető-termelésének 37 százaléka történt, ma már csupán 3 százalék. Emellett az alapanyagok logisztikája is a szigetország esetében kedvezőbb. A félvezetőgyártás rendkívül vízigényes tevékenység, amihez a kaliforniai és délnyugat amerikai időjárás nem ideális. Ezzel szemben Tajvanon a klíma kedvező a termelésnek, a közvetlen tengeri kapcsolat pedig az alapanyagok szállításának.
Bár magát a csipgyártást a TSMC önállóan végzi, ugyanakkor a vállalat egy globálisan pókhálószerűen szerteágazó termelési lánc tagja. Az Egyesült Államok a csipek fejlesztésével és tervezésével, Hollandia a gyártáshoz szükséges litográfus nyomtatógépekkel, Japán és több EU-s tagállam a szükséges kémiai anyagokkal, Kína pedig a késztermékek csomagolásával és disztribúciójával járul hozzá a nemzetközi értéklánchoz. Ezért egy támadás nemcsak a mikrocsipkínálat szűkülése miatt okozna világméretűre duzzadó krízist, hanem mivel ezen országok jelentős beszállítói Tajvannak, a megrendelések elmaradása is válságokozó tényező lehet.
A TSMC-nél tisztában vannak a vállalat globális jelentőségével, így törekednek a földrajzi diverzifikációra, azonban az ügyfeleik körét még amerikai nyomásra sem hajlandóak megválogatni.
Bár a kínai geopolitikai fenyegetettség miatt a TSMC az elmúlt évtizedben erőteljesen belekezdett a termelőegységeinek globális kiépítésébe, a gyártókapacitások 90 százaléka még mindig a szigetország területén található. A közeljövőben üzemeket nyitnak Arizonában és Németországban, az elmúlt évtizedben pedig Kínában nyitottak több üzemet.
A Kínai Kommunista Párt gazdaságpolitikája szerint, aki kapni akar Kínától valamit, annak adnia is kell. Ezen esetben a kínai piac elnyeréséért cserébe munkahelyeket kell teremteni. A világ második legnagyobb gazdasága az éves globális csiptermelés 50 százalékát felvásárolva a legnagyobb importőr, és csipfogyasztásának mintegy 70 százalékát behozatalból fedezi. Az idén újból kiéleződött a Kína és Tajvan közötti konfliktus, és a sejtésekkel ellentétben lehet, hogy nem is Kína tengeri bezártsága miatt, vagy a sziget évszázados politikai elszakítottsága miatt, hanem pusztán gazdasági érdekből tört ki.
Tajvan csábító legértékesebb kincsei a csipgyárak, amelyek pont a megtámadásától való elrettentést is biztosítják, ezért a cSipek visszatartó erejét Szilíciumpajzsnak nevezték el.
Kína a kitettségének csökkentése érdekében 2025-re önellátóvá szeretne válni a mikrocsipek tekintetében, leszorítva az importigényüket 30 százalékra. A politikai vezetés jelentős pénzeket fektet a belföldi vállalatok támogatására, mint például a SMIC vagy a Xioxin vállalatokba. Emellett a félvezetőipari szereplők 10 évig mentesülnek a társasági nyereségadó alól.
A TSMC 2009-ben szabadalmi védelem alatt álló technika ellopásával vádolta a SMIC-et, melynek ezért bíróságon kellett felelni. A TSMC technikai fölényét jelzi, hogy míg idén kezdik a 3 nanométeres csipek gyártását, jövőre pedig az emberi hajszálnál negyvenezerszer vékonyabb 2 nanométereseket, addig a SMIC 2020-ban még mindig csak a 40 nanométeres szinttel küszködött. A nem túl effektív működés mellett a technikai lemaradás mögött az is áll, hogy a legfejlettebb csipek gyártásához szükséges szilíciumlemezre vékony UV fénysugárral áramköröket nyomtató litográfus gépeket a világon egyedül gyártó cég amerikai nyomásra felfüggesztette a Kínába irányuló exportját.
Kína számára egy ilyen háború rendkívül nagy közvetett és közvetlen költségekkel járna, így valószínűleg jobban megérné a saját csip infrastruktúráját kiépíteni, mint hogy bekebelezze Tajvant és a TSMC-t. A katonai beavatkozás mellett a kínai vezetés eszköze a tajvani vezetés megtörésére a kereskedelmi nyomásgyakorlás. A mikroelektronikai eszközök egyik legfőbb alapanyaga a szilíciumkristályokat tartalmazó homok, melynek Kína megtiltotta az exportját, ezzel is nyomást helyezve a szigetországra.
Stratégiai iparágakban, mint például a hadi- vagy kőolajiparban is szükségesek a TSMC által gyártott csipek, így egyre több ország törekszik a hazai termelési kapacitások kiépítésére. Bár mind az Egyesült Államok, mind Kína jelentős hadiiparral rendelkeznek, mindketten rászorulnak a tajvani csipek importjára. Az Egyesült Államokban például a félvezetőipar a GDP csupán 0,3 százalékáért felelős, közvetetten azonban a végkibocsátás 12 százalékához kapcsolódik. Emiatt az USA-nak nem csupán a sziget geopolitikai jelentősége miatt érdeke megvédeni Tajvant, hanem gazdasági jelentősége miatt is. Tajvan szempontjából az egyetlen lehetséges útvonal, ha semleges marad az Egyesült Államok kontra Kína versengésben. Amint a szigetország az egyik oldal felé elköteleződik, a kitettsége miatt a másik oldal beavatkozásra kényszerül.
A sors iróniája, hogy a 21. század legértékesebb szigete pont a két szuperhatalom közötti hidegháború epicentrumában van.
A CCIEE kínai think tank vezető közgazdásza idén tavasszal egyenesen azt javasolta, hogy Kína rohanja le a szigetországot, ha az túl szorosra fűzi az Egyesült Államokkal való kapcsolatát. Egy amerikai katonai tanulmány szerint egy esetleges kínai invázió esetén pedig Tajvannak meg kell semmisítenie a TSMC gyártási kapacitásait és a technológia dokumentációit. Egy esetleges megszállás a tajvani csiptermelés teljes leállását eredményezné, mivel a gyárak a sziget nyugati, Kína felőli, síksága miatt könnyebben megszállható területen helyezkednek el. Ez tovább fokozná a két éve tartó globális csiphiányt, sok techvállalat összeomlását okozva.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője.
(Borítókép: Tomohiro Ohsumi/Bloomberg/Getty Images)