Vasárnap megkezdődött az egyiptomi Sarm-es-Sejkben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülése (COP27). Megpróbálnak új életet lehelni a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelembe. Első sikerként már a tanácskozás kezdetén hivatalosan is napirendre vették a szegényebb déli országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás kényes kérdését.
A kéthetes tanácskozás elnöki tisztét betöltő Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter a megnyitón azt mondta: „Hajtsuk végre együtt (kötelezettségvállalásainkat) az emberiség és bolygónk érdekében”. Alok Sharma, az előző, glasgow-i COP leköszönő elnöke hozzátette:
Egyértelműnek kell lennünk, hogy bármennyire is nehéz a jelenlegi pillanat, a tétlenség rövidlátó, és csak késleltetheti az éghajlati katasztrófát.
Az ENSZ 27. klímakonferenciáján mintegy 200 ország küldöttsége vesz részt. A Földön egyre több a természeti katasztrófa, áradás, hőhullám, hurrikán, tűzvész és aszály, ezekért a déli országok most pénzügyi kártérítést követelnek.
A „veszteségek és károk” érzékeny kérdését hivatalosan a megnyitóünnepségen vették fel a Sarm-es-Sejk-i tárgyalások napirendi pontjai közé, miközben korábban csak egy 2024-ig tartó „párbeszéd” tárgyát képezte volna az ügy. Az egyiptomi külügyminiszter a megnyitón kiemelte, hogy a kérdés napirendre tűzése a szolidaritás és az éghajlat okozta katasztrófák áldozatainak szenvedése iránti empátiát tükrözi.
A fejlődő országok bizalmatlansága erős, mivel az északi országok nem váltották be az ígéretüket, miszerint 2020-tól évi 100 milliárd dollárra emelik a déli országoknak nyújtott támogatásukat. A tárgyalásokra az egyre sürgetőbbé váló éghajlati válság miatt kerül sor.
António Guterres, az ENSZ főtitkára még a COP27 előtt úgy fogalmazott, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem „élet-halál kérdése a mai biztonságunk és a holnapi túlélésünk szempontjából”. Szerinte a konferenciának „meg kell teremtenie a gyorsabb és bátrabb éghajlatvédelmi fellépés alapjait most és ebben az évtizedben, ami eldönti, hogy az éghajlatért folytatott harcot megnyerjük-e, vagy elveszítjük”.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 45 százalékkal kellene csökkennie 2030-ig, hogy esély legyen a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozására az iparosodás előtti szinthez képest
– ez volt a párizsi megállapodás legambiciózusabb célkitűzése. Ugyanakkor számos ország távolról sem tartja tiszteletben a párizsi megállapodás fő célkitűzését a fosszilis tüzelőanyagok használatának korlátozása terén. A résztvevők szerint további gondot okoz, hogy az éghajlati kérdések másodlagos helyre szorultak a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, a gazdasági, az energia- és az élelmiszerválság problémái miatt.
Ebben az összefüggésben a COP26-on tett kötelezettségvállalások ellenére kevesebb mint harminc ország emelte meg csökkentési célértékeit, és az ENSZ úgy látja, hogy belátható időn belül „nincs hiteles módja” az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés elérésének – foglalta össze az MTI.