Adókönnyítéseket, egyszerűbb szabályozást, csökkenő adminisztrációs terheket jelentenek a kormány legújabb adómódosító javaslatai – mondta az Indexnek Izer Norbert. A Pénzügyminisztérium adópolitikáért felelős államtitkára szerint új irányt szabtak a fejlesztéseknek: a bevallásalapú adóztatást a tranzakcióalapon, online adatokra épülő adómegállapítási szolgáltatás válthatja majd le.
Az adótörvények őszi módosítását általában kisebb érdeklődés szokta kísérni, most viszont sok szempontból a figyelem középpontjába került a szabályozás. Nem bánják?
Való igaz, az évek során arra törekedtünk, hogy a fajsúlyosabb döntéseket a tavaszi–nyári javaslatba helyezzük, amelyet a következő évi költségvetéshez kapcsolódva tud tárgyalni a parlament. Az őszi módosítások általában az EU-s jogharmonizációs intézkedésekről, illetve adóigazgatási változásokról szoktak szólni. Most azonban azt gondolom, az őszi intézkedések is nagyon komoly könnyítéseket hoznak a vállalkozásoknak – elsősorban az átalányadót választó egyéni vállalkozások számára.
Rá is fér erre a körre, hiszen többségük a katából érkezett.
Valóban, a kisvállalkozók tételes adója, a katarendszer átalakítása után olyan intézkedéseket hoztunk, amelyek révén a korábbinak a negyedére csökkentettük az átalányadózók adóadminisztrációs terheit. Míg korábban az átalányadót választók havi bevallást voltak kötelesek tenni, 2023 januárjától negyedévente kell elkészíteniük a bevallásukat. Ez számukra könnyebbség, és azt gondolom, hogy az ebbe az adónembe átjelentkezők számára is elfogadható kompromisszum, hogy a korábbi évi egy bevallás helyett nem 12, hanem csak négy bevallást kell benyújtaniuk. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a negyedéves bevallásokban meg kell tartani a havi adatokat, hiszen a különböző társadalombiztosítási ellátások összegének megállapításához fontos látni, hogy melyik hónapban milyen bevételei képződtek a vállalkozásnak.
Attól nem tartanak, hogy a negyedéves befizetési kötelezettség a mostani nehéz helyzetben elmaradásokat okozhat a bevételi oldalon? Sok vállalkozónak új lesz, hogy nem 25 vagy 50 ezer forintot, hanem adott esetben több százezer forintot kell befizetnie egy-egy sikeresebb negyedév után.
Azt gondolom, hogy az érintett egyéni vállalkozók tisztában lesznek a bevételeikkel, s az átalányadó egyszerű költségszabályai gyorsan kiszámolhatóvá teszik, mennyi is lesz a befizetendő összeg. A felelősen gondolkodó vállalkozók bizonyosan elkülönítik majd az átalányadó összegét a befizetésig. Ám az adószámlára bevallás nélkül is befizethető havonta az adó várható összege.
Könnyebbé tették az átalányadóba be-, illetve visszajelentkezést is. Mi volt ennek az indoka?
Valóban, míg az átalányadó bevételi limitszintjének – ami az idén 24 millió forint – teljesülését korábban a megelőző és a tárgyévben is meg kellett vizsgálni, mostantól csak az adott év esetében kell a bevételi maximumot tartani az átalányadó lehetőségének fenntartásához. Az érv ezen szabályozási változás mellett az, hogy a mostani gazdasági környezetben előfordulhat, hogy egy vállalkozó idén még magas szinten teljesít és a határérték feletti árbevételt tud realizálni, ám a gazdasági nehézségek miatt jövőre már beférne az átalányadó keretei közé. Ha van arra mód, hogy az adókönnyítésekkel segítsük a gazdálkodását, azt gondolom, meg kell tennünk. A korábbi 4 évről 1 évre csökken az átalányadóból kikerülő vállalkozók türelmi ideje is, amelyet követően az adózó ismét visszakerülhet az egyszerűbb átalányadózási forma alá.
Sokan választották a legfeljebb évi 50 ezer forintos iparűzésiadó-átalányt – mi a mostani változtatás célja?
A mostani változtatás célja az volt, hogy a kisebb vállalkozások számára az iparűzési adó szabályozása még kedvezőbb legyen. Az iparűzési adó így sávossá válik, ennek köszönhetően az adóalapot nem kell pontosan kiszámítani. Ha 2 százalékos adómértéket alkalmaz egy település, akkor 12 millió forintos bevételig az adó összege évi 50 ezer forint. A 12 és 18 millió forint közötti sávban 120 ezer forint fizetendő, a 18 és 25 millió forintos bevételi összeghatár között pedig 170 ezer forint lesz a befizetendő összeg. Tehát az átalányadózó vállalkozóknak átalány iparűzési adót is kínálunk.
Az adóegyszerűsítés egy újabb lépcsőfokát is kipróbáljuk itt.
Ha az adózó az üzleti évét megtervezve dönt arról, hogy melyik árbevételi sávba tartozik és annak teljes összegét az adóelőleg május végi befizetési határidejéig teljesíti, semmi más dolga nem lesz, adóbevallást sem kell készítenie, valójában nincs papírmunkája. Bevallásra és korrekcióra csak akkor lesz szükség, ha időközben kiderült, hogy felfelé vagy lefelé kilép az évre tervezett bevételi sávjából.
Van másik, egyszerűsített adózási forma, az ekho. Itt is csökkent a kulcs.
Így van. Ezt az adónemet egy jól körülhatárolt szakmacsoport képviselői – művészek, zenészek, újságírók stb. – használhatják. Egy korábbi veszélyhelyzeti kormányrendelet alapján az ekhós jövedelem adóterhe nagyságrendileg a felére csökkent. Azt gondolom, hogy bár kiforrott és népszerű adónemről van szó, a mostani adómérték-csökkentés jól jött az ezt az adónemet választóknak, hiszen a gazdasági nehézségek ezeket a szakmákat sem kerülték el. Fontos hangsúlyozni, hogy az ekho esetében is teljesül a társadalmi igazságosságra vonatkozó elvárás, hiszen az ekhót is csak akkor lehet választani, ha az ekhozó magánszemélynek van legalább a minimálbér összegét elérő olyan jövedelme, amely után az általános szabályok szerinti közterheket megfizetik.
Ha már egyszerűsítés. Mintha eltűnt volna a kommunikációkból a korábban beígért adóhatósági áfabevallás kérdése. Megállt a projekt?
Nem állt meg, de más hangsúlyos feladatok voltak, amelyekre koncentrálnia kellett az adópolitikának és a NAV-nak. A hátunk mögött hagyott időszak legnagyobb kihívása a családok személyi jövedelemadó-visszatérítése volt. Azt gondolom, annak ellenére, hogy az adóhatóság még soha nem találkozott ilyen jellegű kihívással, zökkenőmentesen és sikeresen teljesítette azt.
A háttérben továbbra is zajlik a projekt. Ma már minden ügyfélnek egyedi módon, tételesen vissza tudja mutatni az adóhatóság, hogy az egyes adatszolgáltatási rendszerekből – legyen szó akár az online pénztárgép, online számla, vagy épp vám rendszerekről – milyen adatok állnak a hatóság rendelkezésére. Az adózónak így módja van év közben bármikor ellenőrizni a nyilvántartásokat és azok segítségével akár az áfabevallást is egyszerűen el tudja készíteni.
De ez még nem váltja ki az áfabevallást. Ezen az úton hogyan haladnak tovább?
Itt is meg kellett hallanunk a cégek (és könyvelőik) hangját: csak olyan adóhatósági szolgáltatással érdemes elindulni, amely a legkisebb vállalkozások igényeit is kielégíti az egyszerűségével, átláthatóságával, de a nagyobb vállalatok számára is tartogat előnyöket. Épp ezért a fejlesztéseknek új irányt szabtunk. A kisebb vállalkozások számára elérhető lesz egy online felület, ahol a rájuk vonatkozó, NAV-nál rendelkezésre álló forgalmi adatok elérhetőek lesznek és ideális esetben néhány beállítás egyszeri elvégzése után a platform minden bevallási időszak előtt előkészíti az áfabevallás tervezetét a vállalkozás helyett.
Ezzel párhuzamosan a nagyobb vállalatoknak egy közvetlen gépi kapcsolatot (M2M) kínáló rendszert is fejlesztünk, ahol a cégek saját rendszereikből tölthetik fel az áfaanalitikájukat, mely egyben ki is válthatja az áfabevallás későbbi beadását. A vállalatok szabadon dönthetnek, hogy igénybe veszik az újonnan fejlesztett online platform szolgáltatásait és gyakorlatilag ezen keresztül állítják össze az áfaanalitikájukat s így a bevallásukat, vagy pedig a saját rendszereikben elkészített áfaanalitika feltöltése mellett döntenek. Várakozásaink szerint mindkét módszer drasztikusan mérsékelni tudja majd az áfabevallás összeállítására és benyújtására fordítandó időt.
Evezzünk nemzetközi vizekre. Hol tart a vita a globális minimumadó kérdésében?
Furcsa helycserével állunk szemben: amikor évekkel ezelőtt előjött a globális adórendszer átalakításának kérdése, akkor ez először a digitális üzleti modellek, vagy más szóval a világméretű techcégek megadóztatása kapcsán merült fel. Ezek a vállalkozások a világ egy-egy pontján vannak bejelentve, azonban jellemzően világszinten, majd minden országban működnek, ahonnan komoly bevételekre tesznek szert. A közösen – Magyarország által is – képviselt álláspont ezzel kapcsolatban az, hogy ezek a cégek ott is adózzanak, ahonnan a bevételük származik, tehát, ahol a fogyasztóik vannak. Csak később került napirendre annak a kérdése, hogy a vállalkozások számára világszinten meg legyen határozva egy minimálisan elérendő adószint – ez a globális minimumadó kérdése. Ami meglepő, hogy ez utóbbi, úgynevezett kettes pillér szabályozása gyorsabban halad, mint az eredeti ötlet megvalósítása.
Fontos hangsúlyozni, hogy a globális minimumadó versenyképességi kérdés magyar szempontból, hiszen a legalább 15 százalékos effektív adókulcs előírása ellentétes azzal az évtizedes adópolitikai elvünkkel, ami a jövedelem helyett a fogyasztás adóztatására helyezi a hangsúlyt. Azon dolgozunk évek óta, hogy olyan irányba változzon a szabályozás, ami sem a magyar, sem pedig az uniós versenyképességet nem veszélyezteti.
Azt azért el lehet ismerni, nem életszerű, hogy voltak olyan nagyvállalatok, amelyek globális nyereségüket egy könyvelési mozdulattal áttették egy másik országba és ott adóztak az óriási eredményük után…
Az ehhez hasonló adóelkerülési lehetőségek rendkívül beszűkültek az elmúlt években és Magyarország is támogat minden olyan szabályváltoztatást, ami a csupán papíron kimutatott nyereségátcsoportosítások kapcsán esetlegesen még meglévő kiskapuk bezárására irányul. Nagyon más ugyanakkor a helyzet azoknál a vállalkozásoknál, amelyek tényleges tevékenységet végeznek idehaza. Ezen cégek esetében kardinális kérdés, hogy az adott ország a rá jellemző általános gazdasági helyzet, fejlettségi szint és munkaerőpiaci helyzet alapján saját maga tudja meghatározni az alkalmazandó adókörnyezetet. Számos olyan módosítás is napirenden van, amely a mi javaslatunkra kerülhet a jogszabálycsomagba. Ilyen például az, hogy a vállalkozások bizonyos kedvezményeket érvényesíthessenek eszközállományuk és bérköltségeik meghatározott hányadára, ami nyilvánvalóan kedvező változás a valós gazdasági teljesítménnyel bíró vállalkozások számára.
A másik vitatott kérdés, amiben úgy gondolom, hogy komoly áttörést értünk el, hogy ne pusztán a társasági adót, hanem egyéb, hasonló adókat is vegyenek figyelembe.
A magyarországi vállalkozásoknak ugyanis a társasági adó mellett egy más elven, az árbevételen alapuló közterhe is van, ez az önkormányzatoknak fizetendő helyi iparűzési adó. Ilyen adónem máshol jellemzően nincs, ez igazi hungarikum. Ráadásul az iparűzési adóból már most is több bevétel képződik – tavaly 800 milliárd forint tao- és 840 milliárd forint hipabefizetést teljesítettek a vállalkozások –, ráadásul úgy, hogy a pandémiára tekintettel a kormány a kkv-k esetében jelentősen mérsékelte az iparűzési adó terheit. Az olló a jövő évre vonatkozóan tovább nyílik, hiszen a cégek árbevétele és így a hipa adóalapja is várhatóan jelentősen emelkedni fog. Jövőre 1000 milliárd forint feletti iparűzési adóbevétellel tervezünk.
Ha végre rögzítik, hogy a globális minimumadó esetében az iparűzési adó is elismert adónak minősül, Magyarországon a legtöbb érintett társaság teljes adóterhelése az elvárt 15 százalékos szint közelébe kerülhetne – azaz ma is megfelelnének az elvárásoknak, ezért nem lenne szükség a jelenlegi adószint emelésére.
Így is jól állunk: a magyar kormány adópolitikája eredményes, az adórendszer átalakítása óta nő a foglalkoztatás, a gazdaság, emelkednek a bérek, és az elmúlt időszakban több nemzetközi elismerést is kaptunk az adórendszerre. Az Eurostat kimutatása szerint Magyarország az első az uniós adócsökkentési rangsorban, egy másik friss jelentés szerint olyan országokat előztünk meg a versenyképességi rangsorban, mint Németország, Ausztria és az Amerikai Egyesült Államok. Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adó az OECD-országok között, és erősségként értékelték a 15 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót is.
(Borítókép: Izer Norbert. Fotó: Pénzügyminisztérium)