Index Vakbarát Hírportál

Bitcoinbetyárok, lefőtt a kávé?

2022. november 21., hétfő 11:53

Ha leporoljuk magunkról az aktuálisan ránk ragadt koszt, és talpra állunk, akkor visszatérhetünk az eredeti küldetéshez, és visszaadhatjuk az emberek pénzügyi szabadságát, függetlenségét – mondta az Indexnek adott interjúban az FTX-csőd tanulságait is érintve Mogyorósi Attila, a CoinCash.eu társalapító-ügyvezetője. A kriptodevizákkal foglalkozó cég vezetője úgy látja, ha másfél-két éven belül hazai és nemzetközi szinten is megszületik az egységes szabályozási környezet, elképzelhető, hogy rövidesen nem más fintech startupokkal kell versengeni a kriptoközösség kegyeiért, hanem olyan nagybankokkal, mint például az OTP vagy az Erste.

Újra ott tartunk, hogy az is a kriptoközösségen köszörüli a nyelvét, akit egyébként a befektetések minden formája hidegen hagy. Mi vezetett ide?

Ismerős ez az érzés 2018-ból. A lejtmenet már kereken egy éve tart, emlékezhetünk, tavaly novemberben a kriptoeszközök piaci kapitalizációja elérte a 3000 milliárd dollárt, a bitcoin árfolyama pedig a 69 ezret. Ehhez képest az előbbi mutató ma jóval 1000 milliárd, az utóbbi pedig 17 ezer dollár alatt van. A felhasználók és a tranzakciók száma is egyik rekordot adta át a másik után, de ma már ennek bottal üthetjük a nyomát. Hogy mi történt? Végtelenül egyszerű, megszűnt a pénznyomda, monetáris szigorítás kezdődött, melynek hatására rossz idő köszöntött minden magas rizikójú eszközosztályra, ideértve ugyanúgy a techrészvényeket, mint a krpitovalutákat. Komoly tőkekivonással kellett szembenézni, ez azonban törvényszerű volt.

Vagyis a kriptopiaci mozgások minden korábbinál szorosabban fonódnak össze a makrogazdasági eseményekkel?

Ez egyértelműen kijelenthető. Ha például az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve kamatot emel, az lényegében azonnal esést hoz a kriptotőzsdén, de az inflációs görbe is kézzelfogható támpont. Azt érdemes tudni a bitcoin belső makroökonómiai órájáról, hogy négyéves etapok váltják egymást. Míg 2017-ben az 50 ezer dolláros árfolyam áttörésére vártunk, addig 2021-ben már a 100 ezres szintre tekintettünk egyfajta álomhatárként.

Másféléves töretlen emelkedés után azért sejtettük, hogy a fák nem nőnek az égig, magam is arra számítottam, hogy legfeljebb karácsonyig, újévig tart a lendület.

Ehhez képest hamarabb érkezett el a megtorpanás pillanata, de arról szó nincs, hogy nullára esik a bitcoin árfolyama. Négy éve a kriptogyűlölők 1000 dolláros kurzussal riogattak, most pedig 10-12 ezressel. Egyik sem következett be, az ugyanakkor igaz, hogy az FTX-csőd utáni, november 9-i lokális mélypont a 15 500 dolláros szintet is megmutatta.

Mi az FTX-ügy legfőbb tanulsága?

Az ok-okozati összefüggéseket taglalva utólag nem az a lényeg, hogy milyen lavinát indított el a Binance bejelentése az FTX-tokenek kivonásáról, hanem az, hogy egy 32 milliárd dollárra taksált kriptotőzsdei platform hogyan omolhat össze egyetlen hét alatt. Elgondolkodtató az is, hogy hová vezetett egy 30 éves fiú (Samuel-Bankman Fried, az FTX kriptotőzsde alapítója és egykori vezérigazgatója – a szerk.) mohósága, aki 8,8 milliárd dolláros hiányt tudott felhalmozni egy startupunikornis számláján. Számomra ez egyértelműen azt mutatja, a szabályozó végzetesen és helyrehozhatatlanul hibázott, gátak és fékek nélkül rohant el mellette egy 3000 milliárd dollárra növő piac.

Nem tudni, hogy a nagy késlekedésnek kényelmi vagy politikai oka van, a szabályozói környezetet így is, úgy is meg kell teremteni, csak most már több millió károsulttal a hátuk mögött.

Az is fontos tanulság azonban a kriptoközösségnek, hogy ne mindent kívülről várjunk: megerősítést, támogatást, szabályozást. Ha komolyan akarjuk venni magunkat, túl azon, hogy „gazdagodj meg gyorsan”, a jófiúknak összezárva rá kell mutatniuk a rosszakra, afféle társadalmi felelősségvállalással élve, betöltve akár a szükséges felügyeleti űrt. Vagyis ha azt észleljük, valaki egy gyanús kriptovaluta mögé bújva piramisjátékkal házal, igenis fel kell hívni a figyelmet, hogy ez átverés, ne tegye bele senki a pénzét. Ha leporoljuk magunkról az aktuálisan ránk ragadt koszt, és talpra állunk, akkor visszatérhetünk az eredeti küldetéshez, és visszaadhatjuk az emberek pénzügyi szabadságát, függetlenségét.

Mindez szépen hangzik, de a történtek után most a kutyának sem kell a bitcoin, miközben 60 ezer dollárnál még nagy volt a tolongás. Miért?

Tömegpszichózis, ennyire egyszerű. Míg tart a bikapiac, mindenbe ömlik a pénz, mindenki meg akarja csinálni a maga szerencséjét a digitális kaszinóban. Ehhez képest amikor már 65-70 százalékos mínuszban voltunk a tavaly novemberi csúcsokhoz képest, én akkor is azt mondtam, hogy ez még nem a gödör alja, sajnos igazam lett. Most viszont már túl vagyunk egy kataklizmatikus eseményen, amely alapjaiban rázta meg az egész piacot, ezt hívjuk kapitulációnak. A kriptoszcéna ősellenségei most ünnepelnek, mondván, kidurrant a lufi, kiderült, hogy az egész értéktelen, nincs semmi a nyílt forráskódú digitális fizetőeszközök mögött. Mi egészen másképp látjuk, meggyőződésem, hogy a nagy letargia, a kiábrándultság egyben a legjobb beszállókat kínáló csendes akkumulációs időszakot hozza magával. A generációkon át elegendő vagyonokat éppen a korábbi hasonló időszakokban halmozták fel mostani kriptomilliárdosok.

A neves tőkepiaci szakértő, Zsiday Viktor is vadnyugati kriptoállapotokról ír. Mit szól hozzá?

Megtisztelő, hogy már Zsiday Viktor is billentyűzetet ragad az aktuális kriptopiaci történések kapcsán, ez is mutatja, milyen jól állunk a tömeges adoptáció terén. Komolyra fordítva a szót, aki kicsit közelebbről szemléli a kriptopiaci történéseket, az tudhatja, már jó pár éve nem beszélünk arról, hogy a bitcoin pénz vagy nemzetközi fizetőeszköz legyen. Sokkal inkább egy új befektetési kategóriaként szoktuk definiálni, például digitális aranyként, bár mostanában inkább a „techrészvények szteroidokon” sokkal jobban fedi a valóságot. Azt is fontos megérteni, pláne elfogadni, hogy egy decentralizált rendszer bevezetésében részt vevő centralizált cégek szerepe sokaknak tűnhet fából vaskarikának, azonban mostanra egyértelmű, hogy milliárdok nem fogják autodidakta módon megtanulni a rendszer működését, és nem is lesznek képesek önállóan a szükséges tőkét a kripto-ökoszisztémába bejuttatni. Természetesen a mostani ziccert egy kritikus sem hagyhatja ki, ezzel együtt érdemes lesz kivárni, hová vezetnek a folyamatos kamatemelések. Nem nehéz belátni, hogy előbb-utóbb megölik a gazdaságot, nincs az a költségvetés, amely a jól láthatóan nem fenntartható kondíciók mellett képes hosszú távon államadósságot finanszírozni. Éppen ezért idővel a jegybankárok újra rohanni fognak likviditást bővíteni, és akkor újra teret nyernek a részvények és a kriptovaluták.

Vagyis egy pozitív jövőképet nézve a kripto csatákat veszít, de háborút fog nyerni?

Ez egy jó megfogalmazás, de most azért már mindenki tisztán látja, milyen érzékeny hálóval szőtt ez a rendszer. Túl a globális problémákon, magyar piaci szereplője is van a károsultaknak, amely kénytelen volt felfüggeszteni a kiutalásokat. Bár mi stabilan álltuk az elmúlt napok, hetek viharait, nehéz optimistának maradni, amikor drámai események, személyes tragédiák sorát látod. 

Ezzel együtt úgy gondoljuk, a mostani időszak nem az, amibe a harcedzett, sok hullámvölgyet látott kriptoközösség beledöglik, de kétségtelenül évtizedek múlva is beszélni fogunk róla.

Azok a kisbefektetők, akik évekig nem kapják vissza a pénzüket, és jó eséllyel akkor is csak részben, nyilván meghátrálnak, de a kriptoeszközök globális adaptációját ez sem tudja megállítani.

Rendszerint a bitcoin van a középpontban, miközben számos figyelemre méltó altcoin is kilép azért a fényre. Melyek ezek?

Minden rosszban van valami jó, így a medvepiacon biztosan könnyebb altcoinokat válogatni. Mert míg a bikapiacon gyakran a teljesen érdemtelen projektekbe is ömlik a pénz, ha nehezebb az üzleti környezet, a jövőbe mutató fejlesztések is vergődnek, a jövő Facebookja, Google-je vagy Amazonja számára is a talpon maradás a tét. Azokat a coinokat érdemes ilyenkor figyelni, amelyek most is képesek növelni a felhasználószámot, és látható bevételt termelni, emellett pedig szállítják a korábban megígért fejlesztéseket, ha nem is abban a tempóban, ahogyan arra előzetesen számítani lehetett. Ők a következő bikapiacon várhatóan hosszokat vernek majd mindenki másra. Csak bitcoinnal azért már jó ideje egyre kevesen kereskednek, ha nem is egyenlő súllyal szerepel az ethereum, de kétharmad-egyharmad vagy 80-20 százalékos aránypárnál ott van a másik serpenyőben. Azt látom, hogy mindenképp a web3-as coinoké a jövő, illetve azokban a programkódokban van leginkább fantázia, amelyek a hagyományos pénzügyi szolgáltatásokat válthatják ki, akár a kereskedelmi bankokat, akár a tőzsdét tekintve. Erre jó példa az Aave, amely lényegében egy decentralizált hitelezési platform, vagy az Uniswap, amely egy decentralizált tőzsdei projekt, ethereumblokkláncon futó okosszerződésekből áll.

Érintettük már a szabályozást, Magyarországon hol tartunk?

Üdvözlendő, hogy a tanácsadó testület szerepét betöltő munkacsoportból mára felállt a Blockchain Koalíció, amelyben a kormányzati képviselet mellett megjelentek a piaci és oktatási szereplők is. Így könnyebben jutunk el a javaslatainkkal a kabinetig, mint ha csak egymás között ötletelnénk. Megszületett a kriptoeszközök piacairól szóló európai rendelet, a MICA, a direktíva hatálybalépésére optimistán másfél, realistán két éven belül kerülhet sor. Ez azt hozhatja magával, hogy 2024-re legyen mind a 27 európai uniós tagállamban egységes szabályozási rendszer a kriptovalutáknak.

De van olyan hazai törekvés, hogy Magyarország már ezt megelőzően alkossa meg és indítsa be a maga keretrendszerét, ezzel orrhossznyi előnyre tehetnének szert a hazai kriptopiaci cégek, de jelentősebb külföldi tőkebevonásra is alkalmas lenne.

A szabályozottság nemcsak a szcéna kisebb-nagyobb tagjait terelné sokkal átláthatóbb irányba, hanem a konzervatív, tradicionális pénzügyi intézmények számára is ajtókat nyithatna a kriptovilágba. Így az sem elképzelhetetlen, hogy három év múlva nem más fintech startupokkal kell majd versengeni a kriptoközösség kegyeiért, hanem olyan nagybankokkal, mint az OTP vagy az Erste.

(Borítókép: Mogyorósi Attila. Fotó: Szollár Zsófi / Index)

Rovatok