A Szovjetunió széthullása után Oroszország komoly gazdasági kapcsolatokat épített ki az Egyesült Államokkal. Ez a trend a 2014-ben indított ukrajnai háborúval változott meg, de úgy látszik, az orosz gazdaságnak nem elegendő, ha Ázsia felé terjeszkedik.
A Szovjetunió összeomlása után Oroszországban gazdasága jelentős nehézségekkel küzdött. A GDP-mutatók több egymás utáni évben negatívak voltak, az infláció pedig rendkívüli méreteket öltött − olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében.
Oroszország a hosszú rivalizálás után partnerségi kapcsolatra lépett az Egyesült Államokkal. Ehhez kötődően elkezdett belépni olyan nemzetközi intézményekbe, amelyek segítségével gazdaságát stabilizálhatta, nemzetközi helyzetét pedig erősíthette. Amerikai támogatással felvételt kapott a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), a Világbankba, valamint a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G8-országok közé. Emellett az ázsiai és óceániai térséggel is igyekezett jó viszonyt fenntartani, és társult az APEC, vagyis az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés szövetségébe is.
A Bush-doktrína 2001-től, amely a külpolitika prioritását a globális terror elleni harcban állapította meg, tovább fokozta az együttműködést. Emellett azonban Oroszország rossz szemmel nézte, hogy az 1990-es évek végén megindult a NATO kelet-európai bővítése, majd a 2004-es narancsos forradalom azt mutatta, hogy Ukrajna egyértelműen az orosz érdekszféra irányából a nyugat felé akar fordulni. Ezek, valamint a grúz–orosz ötnapos háború meghatározóak voltak a későbbi orosz–amerikai viszonyra nézve. Egyértelművé vált, hogy Moszkva ezekben a kérdésekben más módon kíván eljárni, mint azt Washington szeretné.
2009-ben, Barack Obama elnökségének első évében fogadták el a reset, vagyis újraindítás nevű diplomáciai irányzatot, amelynek célja az orosz–amerikai kapcsolatok helyreállítása volt. Elsősorban olyan megállapodások születtek, amelyek tovább csökkentették a nukleáris fegyverek mennyiségét, konszenzus született a két állam között az Irán elleni szankciók alkalmazásáról, valamint a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítéséről is. Ezen túl azonban nem alakult ki olyan párbeszéd, amely a tényleges újraindítást lehetővé tette volna a diplomáciai és külkereskedelmi kapcsolatokban. 2010-től Oroszország egyre inkább a BRICS- (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) közösséggel való kapcsolatokat kívánta erősíteni, ezen belül is Kínával kezdett fokozottabb kereskedelembe. Peking és Moszkva között régóta jó volt a külkapcsolati partnerség, aminek külön jót tett Kína gazdasági növekedése a 2008–2009-es gazdasági válságot követően.
A 2014-es ukrajnai offenzíva után egyértelmű volt, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolat már nem helyrehozható, az amerikai és az európai uniós szankciók pedig tovább mélyítették a két ország között a szakadékot. A 2014. március végén meghozott intézkedéseket 2016 végéig öt alkalommal újította meg az Obama-adminisztráció, majd 2017–2021 között Donald J. Trump elnökségi ideje alatt a korábban meghozott korlátozások mértéke tovább bővült.
A diplomáciai elhidegülés mellett a külkereskedelemben is jelentős visszaesés mutatkozott Oroszország és az Egyesült Államok, valamint az addigi partnerországok jelentős része között. A csökkenő tendenciára a hozott szankciók mellett hatással volt az egyes államok agresszióellenessége is, emiatt pedig mind az orosz export, mind az import 2014–2016 között nagymértékben visszaesett.
Joe Biden elnöksége elejétől támogatja az ukrán nép szuverenitását, valamint az orosz agresszióval szembeni fellépést. 2021-ben többször is egyeztetett egymással az orosz és az amerikai elnök, egyetértés azonban nem alakult ki közöttük a vitás kérdésekben. Ukrajna megtámadása után további, a korábbiaknál jóval erősebb szankciókat fogadtak el Oroszországgal szemben. A személyi, gazdasági és intézményi intézkedések mellett pénzügyi és egyes orosz médiumok és vállalatok elleni korlátozások is érvénybe léptek, ezzel is egyre nagyobb nyomást gyakorolva Moszkvára. A gazdasági kapcsolatok száma és mértéke lecsökkent az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és az egyes európai országokkal is, az APEC-tagállamok közül sokan szintén változtattak az addigi élénk orosz külkereskedelmükön. Míg a 2014-es szankciók a legtöbb orosz kereskedelmi kapcsolatra nem voltak drasztikus hatással, addig az idén elfogadott korlátozások már erőteljesebben módosítják a gazdasági partnerek számát és hovatartozását.
Magyarország esetében az orosz kapcsolatok speciális történelmi háttérrel is rendelkeznek, napjainkban pedig leginkább az energiahordozók azok, amelyeket Oroszországból hozunk be. A két ország közötti kereskedelem az elmúlt években visszaesett: míg 2010-ben a Magyarországra irányuló orosz export 7,23 milliárd dollár értéket tett ki, addig ez 2020-ban már csak 2,15 milliárd dollár volt. Az időközben kirobbant orosz–ukrán háború és az ezzel kapcsolatos korlátozások így a magyar–orosz külkereskedelemre is hatással voltak.
Oroszország az elmúlt 30 évben változatos külkapcsolatokat alakított ki: míg a 2000-es évek első feléig úgy tűnhetett, az Egyesült Államokkal sikerül gazdasági és politikai egyensúlyt teremteniük egymás között, addig 2010-től napjainkig mindezen törekvéseit inkább Kína és más ázsiai országok felé irányítja. A jelenlegi orosz vezetés minden bizonnyal ennél az iránynál marad, bár az elemzés szerint
a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen lesz a bővítés,
ami nem csak az ázsiai gazdaságok egy részét kell hogy felölelje.