A nemzetközi gázszerződések egészen speciálisak, és mindig egyedi árazási mechanizmusokat rögzítenek – fogalmazott az Index megkeresésére dr. Márky Gábor. A Jádi Németh Ügyvédi Iroda partnere hozzátette: bármennyire is furcsa, de a titkosítás a polgárok érdekeit védi.
Az orosz–ukrán háború kitörése óta felértékelődtek az országok nyersanyagforrásai és beszerzési értékük. Az energiaválság miatt egyre nagyobb érdeklődés övezi a kérdést, hogy az egyes országok milyen feltételekkel állapodtak meg Oroszországgal a saját ellátásuk biztosítására. Folyamatos találgatások tárgya az is, hogy pontosan mennyiért szerzi be egy ország a Kremltől az olajat, illetve a földgázt.
A legnagyobb különbség a gázszállítási szerződések és egy egyszerű kereskedelmi szerződés között az, hogy a felek általában 20, de egyes esetben akár 30 évre is megállapodnak. A hosszú távú gázszerződések, amelyek vezetékes földgázszállításra vagy cseppfolyósított gázra (LNG) vonatkoznak, hagyományosan nagyon hosszú távra jönnek létre, és a normál kereskedelmi szerződéseknél jóval szigorúbb feltételeket tartalmaznak.
A gázszerződések egészen speciálisak, és mindig egyedi árazási mechanizmusokat rögzítenek. Szintén sajátosság a kereskedelmi szerződésektől eltérő kockázatok megosztása. Gázszerződések esetén szinte mindig az eladó viseli az árkockázatot, a vevő pedig a mennyiségi kockázatot. Ez például a kereskedelmi szerződésekre nem feltétlenül jellemző
– osztotta meg Márky Gábor, a Jádi Németh Ügyvédi Iroda partnere, aki kifejtette: a gázszerződésekben vannak egészen egyedi rendelkezések is, mint például az ún. vedd vagy fizess klauzula, amely egy normál kereskedelmi szerződésben nem fordul elő. Jellemzően merev szabályokat tartalmaznak, de az elmúlt évtizedekben az európai és észak-amerikai gázpiac liberalizálódásának és strukturális változásának, valamint a keresleti és a kínálati feltételek módosulásának következtében a hosszú távú szerződések kezdtek rugalmasabbá válni.
Korábban a gázpiacon viszonylag kevés szereplő volt jelen, de ahogy azt a mostani energiaválság is jól mutatja, ez a helyzet mára megváltozott – mind a szállítói, mind pedig a vevői oldal sokszínűbbé vált. Ráadásul a nagy nemzetközi energiacégek mellett, amelyek nemritkán állami tulajdonban vannak, megjelentek az energiakereskedők is.
Az állami tulajdonú energiavállalatokat több országban jogszabályban rögzített ellátási kötelezettség terheli a lakosság irányába. Ez az ellátási kötelezettség formálisan az állammal szemben áll fenn, állami érdeket szolgál egy kiemelt, stratégiai fontosságú területen. Éppen emiatt, amikor külföldről történő energiabeszerzésről van szó, sok állam magas diplomáciai szinten képviseleti magát a tárgyalások során
– fogalmazott a szakértő annak kapcsán, hogy a magyar kormánynak milyen szerepe lehet a szerződés megkötésében. Emlékeztetett arra, Magyarországon kormányrendelet írja elő, hogy a külgazdasági- és külügyminiszter feladat- és hatáskörébe tartozik az energiaforrások külföldről történő beszerzésével összefüggő feladatok ellátása.
Fontos megjegyezni: mivel kifejezetten komplex, szenzitív adatokat tartalmazó szerződésekről beszélünk, ezért alapvető, hogy a gázszállítási szerződések sohasem nyilvánosak.
Ezekre mindig nagyon szigorú titoktartási rendelkezések vannak érvényben Európában mindenhol, és ez az egész világon is így van.
Ha belegondolunk, egyértelmű: az állam ebben az esetben a nemzetközi piacon jár el és mindig kiemelten fontos az átlátható szerepvállalása, de ebben az esetben komoly versenyhátrány érheti azt az országot, ahol nyilvánosságra kerülnek a beszerzési árak. Márky Gábor szerint ráadásul, minden egyes szerződés eltér egymástól, tehát nem is biztos, hogy érdemi következtetéseket lehetne levonni csak az árból, összehasonlítani egymással pedig szinte lehetetlen.
Ugyanakkor „persze kialakultak bevett sablonpontok és mintarendelkezések, emellett az egyes jogrendszerekből, sőt a földrajzi környezetből is adódnak hasonlóságok vagy azonosságok. Ezzel együtt a gáz- és az LNG-szállítási szerződésekről még mindig elmondható, hogy minden szerződés más és más” – mondta a Jádi Németh Ügyvédi Iroda partnere.
Kiemelte: nem ritka a hosszú távú gáz- és LNG-szerződések árazását illetően, hogy lehetőséget adnak a későbbi módosításra, de a szerződések alapvető újratárgyalását általában nem teszik lehetővé.
A közelmúlt váratlan és sokkszerű eseményei, elsősorban a világjárvány és a piaci körülmények megváltozása miatt egyre nagyobb igény mutatkozott a szerződések teljesítésével kapcsolatos feltételek módosíthatóságára. Az orosz–ukrán háború még jobban felerősítette ezt a trendet, hiszen az országok kénytelenek lettek új, kiegészítő beszerzési források után nézni
– ismertette Márky Gábor.
A gázszállítási szerződések egyik legsarkalatosabb és egyben legérzékenyebb pontja az alkalmazott árképlet. Természetesen az is érthető, miért ez érdekli a legjobban az embereket, ám ez az egyik legszigorúbban őrzött üzleti titok. Az idők során számtalanszor változott, ahogy az is, hogy a gáz ára milyen nyersanyaghoz igazodik. Számtalan tényező, amiről lehet, hogy nem is sejtjük, hogy mi az, érdemben befolyásolja az árképzést.
Jelenleg többféle indexálás és számtalan árképzési képlet létezik, de ezek mind üzleti titkot képeznek. Ami általánosságban elmondható: a felek általában meghatároznak egy alapárat, az egyes szállítások ára pedig egy közösen elfogadott képlet és indexálás alapján alakul ki. Nagyon fontos továbbá a pénznem és az elszámolási rend is, ez az orosz–ukrán háború kapcsán a rubelre történő áttérés kérdésével kapott kiemelt figyelmet
– közölte Márky Gábor, aki szerint a gáz- és az LNG-szállítási szerződések nehézségét és egyben szépségét éppen az adja, hogy komoly ellentmondásokat és párhuzamos érdekeket kell összehangolni. Egyszerre jelenik meg bennük az államérdek, a piaci szereplőké és a lakosságé, sőt egyszerre kell összehangolni a felek hosszú távú kiszámíthatóságra való elvárását és a rövid távú rugalmasságra való igényét is.
Mivel magának a képletnek egyik elemét se igazán ismerjük hivatalosan, így ezzel kapcsolatosan minden csak találgatás.
Mint említettük, az állam egy piaci szereplőként jár el a nemzetközi piacon, és ahogy egyik multinak sem érdeke nyilvánossá tenni a beszerzési árait – mivel komoly versenyhátránya származna belőle –, így ez az államnak sem érdeke. Így végső soron az állampolgároknak sem ideális, hogy mindenki számára köztudott legyen, pontosan mennyiért szerez be földgázt az állam.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg via Getty Images)