A legtöbb töltőállomáson limitálják a megvásárolható üzemanyag mennyiségét, eközben néhány mezőgazdasági vállalkozó felárral adja tovább a dízelolajat.
A napok óta tartó részleges üzemanyaghiány a Bodrogközben fokozottan érezteti a hatását. Pedig csuda egy hely ez a Bodrogköz. Ezer éve onnan is irányították a hon elfoglalását, és sokáig egyetlen icipici várost sem tudtak felmutatni. Most ugyan van városuk, Cigánd, ami egyúttal járási székhely is, de nincs üzemanyaguk. Mármint a magyarországi Bodrogközben, ami 22 települést rejt magában.
Erre a 22 településre jut összesen két üzemanyagtöltő állomás, mindkettő magánkézben. Az egyik Cigándon, a másik a városhoz közeli Ricsén. Ezzel nem is lenne baj, ha lehetne ott üzemanyagot vásárolni. De nem lehet, mert nem kapnak egy beszállítótól sem.
Elindul tehát a sakkozás, ki lakik közel a bodrogköziek közül Sárospatakhoz, Sátoraljaújhelyhez vagy Kisvárdához. Mert ebben a három városban van a legközelebbi benzinkút.
Már ha van ott üzemanyag, mert nem mindig.
Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere lapunknak elmondta, nincs más lehetőség, mint a sakkozás meg a telefonálgatás, hol lehet tankolni, mert a hivatalos ügyeket intézni kell.
Saját példáját sorolja, kedden be kellett utaznia Miskolcra, de ahhoz, hogy oda is érjen, mindenképpen tankolnia kellett.
Kisvárdán öt litert tölthetett a tankba, Székelyen újabb öt litert, Nagyhalászban egy(!) litert, mert nem engedtek többet, majd az autópályán úgy lett tele a tank, hogy egyszerre tíz litert tankolhatott, de ezt annyiszor, ahányszor csak akarta.
Az utóbbi napokban bodrogközi sport lett a benzintelefonálás. A játékszabály egyszerű, sorra hívják a kutakat, hol mennyit lehet tankolni, aztán indul a matek, mennyibe kerül az oda-vissza út, megéri-e ennyiért utazgatni, vagy a nem sűrűn járó Volán-járatokra bízzák magukat, és azzal utazva intézik ügyes-bajos dolgaikat.
Oláh Krisztián szerint a két magánkút egy kézben lévő tulajdonosa már azon gondolkozik, hogy nem vár sokáig, hanem bedobja a kesztyűt, így előfordulhat, hogy a történelmi tájegységen élő több tízezer ember ott marad benzinkút nélkül.
A cigándi polgármester szerint nem ez a legvérlázítóbb, hanem az, hogy a válságra lecsaptak azok, akiknek nincs igazán szükségük rá, de idejük van, hát nyerészkednek, nem is kicsit.
A módszer nem bonyolult, a nagyobb mezőgazdasági vállalkozók közül néhány traktorokkal elindul nagybevásárlásra. Munka a földeken már nincs, elütik az időt ezzel is. Teletankolják dízellel a traktorokat, otthon lefejtik a saját kútjaikba.
Ezzel még nem is lenne baj, de néhányan ezután elkezdenek benzinkutasosat játszani, ha már az oviban nem lehetett.
Még ezzel sem lenne baj, ha azon az áron adnák tovább, de valahogy csak rárepül arra egy kis haszon. Sokan meg megveszik a dízelt, mert legalább van. Arról talán már vitatkozni sem lehet, hogy ez a tevékenység alighanem kimeríti az illegális fogalmát.
Vérlázító, hogy néhányan még a mások nyomorán is csak nyerészkednek
– mondta felháborodottan a cigándi polgármester.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)