Egyre kevesebben dohányoznak, évi nyolcmillió haláleset azonban még így is ennek a káros szenvedélynek tudható be világszerte. Egyre több új típusú dohánytermék jelenik meg, az egyes országokban azonban nagyban eltér, hogyan kezelik az ártalomcsökkentés kérdését. A londoni E-Cigarette Summiton elhangzott, hogy a szektor következő évtizede elsősorban az elfogadott szakpolitikáktól és a technológiai változásoktól függ.
Tudomány, szabályozás és közegészségügy: e három terület szaktekintélyei vették górcső alá Londonban a dohányipar múltját, jelenét – de legfőképpen a jövőjét. Az E-Cigarette Summit résztvevői különleges környezetben vázolták fel egy füstmentes világ majdani tartóoszlopait, a konferenciának ugyanis a több mint ötszáz éves múltra visszatekintő Royal College of Physicians impozáns épülete adott otthont, amely a közkedvelt Regent’s Park keleti bejáratánál található.
Nyitó előadásában Sanjay Agrawal (Leicesteri Egyetem), a légzőszervi tudományok professzora felidézte, hogy hatvan esztendővel ezelőtt jelent meg a Royal College of Physicians Dohányzás és egészség című, úttörő jelentőségű jelentése.
A dohányzók aránya ekkortájt a férfiak körében megközelítette a hetven, a nőknél pedig a negyven százalékot, ami már önmagában kellő létjogosultságot szolgáltatott annak, hogy lefektessék a dohányzás visszaszorításának alapjait.
Agrawal szerint a csökkenő trendre lehet építeni, de sokat kell még tenni, ha le akarunk számolni a dohányzás okozta évi nyolcmillió halálesettel világszerte.
A professzor úgy véli, a koronavírus-járvány nagyszerű példája annak a hatékony együttműködésnek, ahogyan a globális tudományos, egészségügyi és orvosi közösségek össze tudnak fogni egy közegészségügyi vészhelyzet leküzdésére. Ugyanilyen minőségű kooperációval kell leküzdenie a közösségnek a dohányzás által okozott pusztítást. Erre már csak azért sem tekinthetünk szemellenzővel, mert globálisan mintegy 1,3 milliárdan, ezen belül csak Magyarországon több mint kétmillióan dohányoznak.
Az e-cigaretta közegészségügyi hatásával kapcsolatos reményeket és félelmeket sajátos módon járta körbe Robert West, a University College London (UCL) egészségpszichológia emeritus professzora. Úgy véli, tíz évvel ezelőtt abban bíztunk, hogy az e-cigaretta olyan biztonságos lesz, mint a friss levegő, mások ugyanakkor attól tartottak, hogy legalább olyan káros lesz, mint a hagyományos. Sokan arra számítottak, hogy a dohányosok nagy része átáll elektronikus cigarettára, hevített vagy egyéb új típusú dohánytermékre, amelyek más aggodalmak szerint éppen a leszokást mint célt ássák alá. Arról is megoszlottak a vélemények, hogy vonzó alternatívát nyújtanak-e majd az innovatív eszközök a nemdohányzók számára, illetve hozzájárulnak-e az egészségügyi egyenlőtlenségekhez.
Nos, West szerint sem a remények, sem a félelmek nem igazolódtak még be teljesen. Ugyanakkor úgy tűnik, az e-cigaretták hozzájárultak a dohányzás elterjedtségének csökkenéséhez azokban az országokban, ahol megengedőbbek a dohányzás szabályai.
A UCL-en oktató szakember szerint az, hogy a következő évtizedtől mit várhatunk a dohányiparban, elsősorban az elfogadott szakpolitikáktól és a technológiai változásoktól függ. Az utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy a nikotint ízletes formában, hatékonyan adagoló eszközök megalkotása folyamatosan fejlődik. A professzor kiemelte: hiteles bizonyíték van arra, hogy az e-cigaretta nem ártalmatlan, az általa okozott károsodás mértéke viszont valószínűleg nagyságrendekkel kisebb, mint a hagyományos dohánytermékeknél.
A felszólalók visszatérő témája volt a prevenció, az edukáció és az ártalomcsökkentés. A megelőzés és a leszoktatás a két legfontosabb cél, de több előadó kitért a kockázati tényezők mérséklésének lehetőségére is. Az illúziók és téveszmék világába kalauzolta el hallgatóságát Clive Bates, a Counterfactual Consulting Ltd. igazgatója, aki általános derültséget kiváltva az Alice Csodaországban-ból idézte Vigyor kandúrt.
Ha nem tudod, hová mész, bármelyik út megteszi
– ezzel arra utalt, hogy vajon azért teszünk-e helytelen lépéseket a közegészségügy, illetve a dohányzás elleni küzdelem terén, mert téves vagy elavult modelljeink vannak a jelenségekről, amelyekkel foglalkozunk. Rávilágított, hogy számos, a dohányzással hivatásszerűen foglalkozó, vezetői szerepkörben lévő szakember a dohányháborúk hevében szerezte iparági tapasztalatait, de ez vajon áldás vagy átok? Clive Bates szerint csak azok érthetik meg a nikotin nevű kábítószert, a nikotinfüggőséget, a motivációt, a fogyasztók kockázati magatartását, akik a legfrissebb kutatások és trendriportok eredményeit akkor is figyelembe veszik, ha azok ellentmondanak a korábbi meggyőződésüknek.
Napjaink egyik leginkább keményvonalas dohánypolitikáját Új-Zélandon tapasztalhatjuk. A 2009. január 1-je után születettek nem vásárolhatnak életük során dohányterméket, ha mégis megteszik, 150 ezer új-zélandi dolláros pénzbírsággal is sújthatók. Ben Youdan, a Youdan Consulting igazgatója ismertette: hatezerről hatszázra csökkentenék már 2023 végéig a trafikok számát, s a polcaikon megjelenő dohánytermékek kínálatát is drasztikusan, 95 százalékkal vágnák vissza.
Ezzel már 2024-re öt százalékra faragnák le a dohányosok arányát, amellyel ötmilliárd dollárt spórolna meg évente az egészségügyi ellátórendszerben a wellingtoni kormány.
Ez az arány ma nyolc százalék, szemben a tíz évvel ezelőtti 16 százalékkal. Ennél csak Bhutánban van nagyobb szigor, ahol 2010-ben rendeltek el teljes tilalmat.
Ugyanakkor Új-Zélandon nem büntetik a hevített dohánytermékeket, amely az agresszív dohánypolitika mellett alternatívát kínál azoknak a felnőtt dohányosoknak, akik nem szoknak le, igaz, eleve már ma is lényegesen népszerűbb, mint a hagyományos dohánytermékek.
Karl E. Lund, a Norvég Közegészségügyi Intézet vezető kutatója szerint néhány évtizeden belül Norvégia valószínűleg majdnem füstmentes lesz – Új-Zélandtól eltérően „korbács” nélkül. Ez egyrészt a dohányzás visszaszorítására szolgáló, évtizedek óta meglévő szilárd infrastruktúrának köszönhető, másrészt a hosszú ideje a cigaretta népszerű alternatívájaként kezelt snus hozzáférhetőségének. Elmondta, hogy
a napi dohányzás aránya Norvégiában a 16–24 éves korosztályban két százalék alá csökkent, az országban fennmaradó csekély számú dohányos döntő többsége pedig inkább már a hazvanas éveiben jár.
Deborah Arnott, az Action on Smoking & Health UK (ASH UK) vezérigazgatója azt mutatta be a konferencián, hogy a brit kormány e-cigarettához való hozzáállása mennyire félreértett és túlértékelt mind azok részéről, akik támogatják, mind azok részéről, akik ellenzik e termékek szerepét a dohányzás megszüntetésében. Az ASH UK első embere arra kéri mindkét oldalt, ismerjék el, hogy a szigetországi kabinet a dohányzás elleni küzdelemben valóban az ártalomcsökkentést helyezi előtérbe.
(Borítókép: Hollie Adams / Bloomberg / Getty Images)