Míg nekünk, magyaroknak nem hiányozhat a karácsonyi asztalról a halászlé, addig a világ más helyein ropogós sült malac illata tölti be az otthont. Rengeteg népnek a pulyka tradíciója a szent, de marhára éhes nemzet is akad.
Az Egyesült Államokban és Kanadában a pulyka a hálaadás mellett a karácsony szimbóluma is. A szárnyas húsa azonban nemcsak ezeken hely az ünnepi lakoma középpontjában, hanem más országokban is. A Chef’s Pencil szerint minden nemzetnek megvan a maga ínycsiklandó elképzelése arról, hogyan kell felszolgálni. Míg Peruban a sült pulykaszeleteket creme fraiche-sel, leginkább a tejfölhöz hasonlítható krémmel, csirkehúslevessel, lime levével, jalapeño paprikával, friss korianderrel és Cayenne-borssal tálalják, addig Chilében a pulykasültet hagyományosan almával töltik.
Az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban a pulykasültet különféle töltelékekkel és szószokkal tálalják annak érdekében, hogy óvják a kiszáradástól.
Az Egyesült Királyságban a zsályás-hagymás töltelék a népszerű, míg az amerikai ünnepi asztalon nehezen találunk olyan frissen sült pulykát, amelyhez ne adnának áfonyaszószt. Szinte mindenhol sült burgonyával szolgálják fel, az Egyesült Államokban és Kanadában a sütőtök az elterjedt kísérője.
Franciaországban gesztenyés töltelékkel gazdagítják, és olykor sült gesztenyével és töltött almával tálalják. A pulyka nagy népszerűségnek örvend Görögországban is, annak ellenére, hogy a mediterrán nép a sertésre esküszik; francia hatásra szintén gesztenyével töltik, és fenyőmaggal fűszerezik. Cipruson viszont szárnyasaprólékot, rizst, mandulát és mazsolát kombinálnak a töltelék elkészítésénél.
Habár a pulyka az ünnep legikonikusabb húsa, a sertéshúsból készült ételek valójában világszerte népszerűbbek. A Chef's Pencil szerint ennek a hátterében az állhat, hogy nemcsak finom és zamatos, hanem végtelenül sokféle módon is készíthető el.
A sertéshúst lassan sütik Spanyolországban, amíg a héja ropogós, sötétbarna színűvé nem válik. Jellemzően karamellizált burgonyával és a hús alatt főtt hagymával tálalják. A kubaiak jellemzően fekete babbal, rizzsel és fokhagymás yucával tálalják sültjüket.
Tradicionális fogás a malacsült Közép- és Kelet-Európában.
Moldovában – ahol január 7-én ünneplik a karácsonyt – a legnépszerűbb étel, mivel a gazdagság és a siker utáni vágyat szimbolizálja. A Karib-térségben, Trinidadban és Tobagóban a mázas vagy füstölt sonka áll a középpontban. Ugyanakkor Dél-Amerikában a paraguayiak pácolják sertéshúsukat, mielőtt órákig téglakemencében sütnék, vagy forró parázson grilleznék.
Az indiai Goában, amely még mindig őrzi a portugál befolyás nyomait, a sorpotel népszerű ünnepi étel. Ezt a tüzes sertéspörköltet megfőzik, majd néhány napig pácolják, mielőtt tálalnák – így az ecet, a fűszerek és a chili ízeinek van idejük összekeveredni és megpuhulni a húson.
Világszerte a karácsonyi asztal ékei a tenger gyümölcseiből készült ételek. A hal Krisztus jelképe, így tálalása megőrzi a kapcsolat az ünnep vallási jellegével is. Emellett egyes kultúrákban a szentestét tekintik a böjt utolsó napjának, így a húst hallal helyettesítik az étlapon.
Európában hagyományosan kétféle halat szolgálnak fel: tőkehalat vagy pontyot. Utóbbi termelésének nagy hagyományai vannak Közép- és Kelet-Európában, ezért sok háztartásban kerül a karácsonyi asztalra. Ausztriában vajban sült pontyot készítenek, Szlovákiában és Csehországban panírozzák, Lengyelországban tejben áztatják, majd liszttel vonják be és kisütik.
Magyarországon nem csak sütve fogyasztják a pontyot, mivel a hazai lakoma nem lehet teljes halászlé nélkül.
A hal mellé Szlovákiában és Csehországban köretként burgonyasalátát kínálnak, a lengyelek pierogie-t, Horvátországban pedig frissen sült kenyeret és salátát. Finnországban a pácolt cékla a karácsony esti halak kedvelt körete. Ám nem a ponty az egyetlen folyami hal, amelyből ünnepi fogás készül. Ukrajnában a kocsonyás pisztrángot hidegen, petrezselyemmel díszítve szolgálják fel, esetleg sárgarépával, főtt tojással és borsóval.
Ezekkel szemben az olaszok, a portugálok és brazilok asztalára tőkehal kerül. Olaszországban a tőkehalat kockákra vágják, lisztbe mártják, megsütik, és paradicsomszószban tovább főzik. A pontos recept régiónként változik. Ausztráliában jelenleg talán túl meleg van a húsos menühöz, így ők a garnélát részesítik előnyben.
Nem hiányozhat a közép-, a balkáni és a kelet-európai karácsonyi asztalokról a töltött káposzta. A nálunk is hagyományos ételt a régióban különböző néven ismerik: sarmale Romániában és Moldovában, holubtsi Ukrajnában, balandėliai Litvániában, golubtsy Oroszországban, goląki Lengyelországban, sarma Szerbiában vagy sarmi Bulgáriában, Németországban pedig kohlrouladen.
Ikonikus étel Közép- és Dél-Amerika északi részén a tamales. Általában kukoricatésztából (masa) készítik, amelyet csirke vagy sertéshússal töltenek meg, majd banánlevélbe vagy kukoricahéjba csomagolják és párolják, amíg sütemény keménységű nem lesz.
Kacsát nem nagyon fogyasztanak karácsonykor, de van egy ország, ahol megőrülnek érte, így felkerült a gasztronómiai portál listájára.
Dániában a becslések szerint az ünnepek alatt négyből három ember kacsát fogyaszt, amelyet a fűszerek mellett szilvával bolondítanak meg.
A libasült hagyományos karácsonyi étel Közép-Európában. A németeknél és az osztrákoknál szenteste a főszerepben a hal van, de karácsonykor nagy népszerűségnek örvend a libasült, amelyet sütés előtt almával töltenek meg, burgonyagombócokkal és párolt káposztával tálalják.
Nem igazán elterjedt karácsonykor csirkét enni, de Brazíliában a pulyka egyik legnépszerűbb alternatívája a chester. Ez egy speciális csirkefajtából készült, kicsontozott, ovális alakú csirkecsomag, amely a szárnyas legnemesebb részeit tartalmazza. A máltai házi szakácsok a karácsonyi ebédre hagyományosan a legkövérebb kakast, a hasit tartogatják. A csirke elkészítésének hagyományosabb módja az etióp Doro Wat: egy kiváló ízű, illatos és gazdag, lassan főzött pörkölt, amelyet különleges alkalmakra és családi összejövetelekre készítenek. Az etióp keresztény közösség számára hagyományosan a karácsonyi lakoma részeként szolgálják fel, puha etióp kenyérre öntik.
Argentínában nagy hagyománya van karácsonykor az asadónak, a parázson sült marha- vagy malachúsnak, hurkának salátával és vörösborral, míg fő édességként pan dulcét, kuglóf méretű püspökkenyeret esznek. Az argentinok egész évben nagyon várják a vitel thonét. A karácsonyi csemege szeletelt borjúhúst, tonhalat és szardellaszószt tartalmaz.
(Borítókép: Stefano Guidi / Getty Images)