A kialakult energiaválság miatt az ipar spórolásba kezdett, a rekordenyhe tél miatt nem fűtenek annyit az emberek. Ezek kölcsönös hatása nyomán folyamatosan esik a tőzsdei ár. De azért nem nyugodhatunk meg.
Az elmúlt hetekben az orosz–ukrán háború előtti szintre esett vissza a gáz ára az Európában irányadó holland tőzsdén. Egy megawattórányi fűtőanyagért 65 eurót kértek, utoljára hasonlóan alacsony szinten tavaly január végén mozgott az ár.
2022. január 20-án 64,8 euróba került ugyanez a mennyiség, egy nappal korábban pedig 62,2-be.
Ehhez összességében három tényező vezetett: a szokatlanul enyhe európai tél, a visszafogott ipari fogyasztás és a háborús ellátáskockázatok miatt rohamtempóban feltöltött tárolók – ahogy azzal lapunk korábban már többször is foglalkozott. Az enyhe időjárás miatt a lakosság sem fűtött annyit, és például az Európai Unió és Nagy-Britannia együttesen elspájzolt gázmennyisége 9 terawattórányival nőtt tavaly december 23. és idén január 2. között. A betárolt összmennyiség a Reuters szerint most 30 százalékkal több, mint a megelőző tíz évben jellemző volt – ahogy azt a Reuters összegezte.
A mostani áresés a tőzsdén olyan mértékű volt, hogy az EnergyScan elemzése szerint már jobban megéri gáz felhasználásával termelni az áramot a szénégetéssel szemben – ilyesmiről az elmúlt évben álmodni sem lehetett. Ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, hogy hiába stagnál viszonylag alacsony szinten a gáz ára, további árcsökkenéssel nem számolhatunk.
Csütörtökön már drágulni kezdett a nyersanyag. A Bloomberg szerint azért, mert a kereskedők meggondolták magukat: a szokatlanul meleg téli időjárás helyett a kockázatokra és a kínálat várható beszűkülésére kezdtek fókuszálni – ahogy azt a HVG kiszúrta. Az Európába irányuló orosz vezetékes gázszállítások továbbra is nagyon korlátozottak: az Északi Áramlat felrobbant, a Jamalt Oroszország leállította, így jelenleg vezetéken csak a Szerbia felől érkező Török Áramlaton jön gáz a kontinensre.
Ám Az LNG-szállítmányok nemcsak a Közel-Keletről és amerikából, de Oroszországból is özönlenek Európába.
Továbbá az elmúlt hetekben több magas beosztású orosz tisztviselő is úgy nyilatkozott, hogy Moszkva kész újraindítani a Jamalon a tavaly tavasszal leállított európai irányú szállításokat, mivel „Európában továbbra is gázhiány van”, illetve már nem feltétlenül szükséges a rubelben történő fizetés.
Egyértelműen egyre jobban látszik, hogy növekszik a hajlandóság az európai szállítások iránt. Ez pozitív jel arra vonatkozóan, hogy ha nagyon nagy a probléma a kontinensen, akkor lehet tőlük venni. De ezt csak nagyon nagy vészhelyzet esetén tudom elképzelni, és hangsúlyozom: Európa mindent megtesz azért, hogy kibújjon a Kreml szorításából
– nyilatkozott lapunknak néhány napja erről a kérdésről Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője, aki szerint Németország tavaly márciusban döntött LNG-terminál (cseppfolyósított földgáz) létesítéséről, míg azonban ennek megépítése korábban 2-3 évbe telt, most december végére már üzemkész lett. „A németek ebben a kérdésben még egyáltalán nem nyugodtak meg. Ez tökéletesen mutatja: a piac úgy készül, hogy a neheze csak most jön” – emelte ki Pletser Tamás.
A napokban több sajtótermékben is megjelent egy elemzés a Magyarország által az orosz gázért fizetett ár mértékéről. Ennek értelmében a magyar hosszú távú szerződésben 8 százalékkal magasabb áron vesszük az orosz földgázt, mint a holland tőzsde (kiemelendő: ez egy spotpiac) két hónappal korábbi átlagárszintje. Ezt a számítást minden mértéktartó elemző kétkedve fogadta, és számos tárgyi tévedésre is emlékeztettek. Lapunk többször is foglalkozott már a gázszerződéssel, Márky Gábor, a Jádi Németh Ügyvédi Iroda partnere ezzel kapcsolatban kifejtette:
a gázszerződések egészen speciálisak, és mindig egyedi árazási mechanizmusokat rögzítenek. Szintén sajátosság a kereskedelmi szerződésektől eltérő kockázatok megosztása. Gázszerződések esetén szinte mindig az eladó viseli az árkockázatot, a vevő pedig a mennyiségi kockázatot.
Jelenleg többféle indexálás és számtalan árképzési képlet létezik a világon, amelyet a hasonló szerződésekben használni szoktak, de ezek mind üzleti titkok, ha ez nem így lenne, akkor az állam, ami ebben a helyzetben a piacon jár el, nagyon komoly versenyhátrányt szerezne. Jelenleg a magyar–orosz gázszerződés egyik elemét se ismerjük hivatalosan, így ezzel kapcsolatosan minden csak találgatás.
(Borítókép: Shepard Sherbell / Corbis / Getty Images)