Kifejezetten szociális típusú intézkedés az élelmiszerár-sapka, ezért abban a pillanatban, hogy a fogyasztói árak emelkedése elkezd visszatérni a normális medrébe, ki lehet vezetni ezt az intézkedést – mondta Nagy István agrárminiszter az Indexnek adott interjújában. Többek között az éghajlatváltozásról, az öntözésfejlesztésről és az uniós támogatásokról is kérdeztük.
Az agrárminiszter az Indexnek arról is beszélt, hogy
Itthon a lakosságot 2023 elején semmi sem foglalkoztatja jobban az inflációnál, ezen belül is az élelmiszerárak emelkedésénél, hiszen Magyarország toronymagasan vezet e tekintetben. Ez érdekes egy olyan ország esetében, amely egyébként élelmiszert exportál, olyan országokat előzünk meg inflációban, amelyek importra szorulnak. Hogyan alakulhatott ez ki?
Nagyon egyszerű ennek a magyarázata: a magas inflációt és áremelkedést a káros brüsszeli szankciók okozzák. Egyrészt korábban kedvező áron tudtunk alapanyagot termelni, mert nagy mennyiségben rendelkezésre állt, másrészt Európa legolcsóbb energiáját használtuk ehhez. Az orosz–ukrán háború és az elhibázott brüsszeli szankciók világszinten energiaválságot eredményeztek, továbbá mivel nem szerezhetők be bárhonnan a szankciók miatt inputanyagok, ezért az áruk magasan van. Mindezek miatt azonnal felzárkóztunk a világ élelmiszerárszintjéhez, ami a „tegnaphoz” képest jelentős áremelkedést jelent.
Valóban nálunk igen jelentős az élelmiszer-infláció európai viszonylatban, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy korábban a legalacsonyabb élelmiszerárak voltak jellemzőek.
Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, mert tegnap volt, ezért csak a ma kiugróan magas élelmiszerár-emelkedés bánt minket.
Szakértők szerint a gyártók pontosan tudják, hogy az inflációs hangulatban könnyebben elfogadják az áremeléseket a vásárlók, és ezt kihasználva elmennek a felső határig. Ön mit gondol erről?
Sajnos ez így van. A napokban már érkeztek hírek arról, hogy csökkenésnek indultak egyes termékek árai. A csúcson szeretnénk minél hamarabb túl lenni, a kereskedelmi láncok is rájönnek arra, hogy nem lehet tovább feszíteni a húrt, és ahhoz, hogy versenyben maradjanak, bizony árat kell csökkenteni. Nagyon-nagyon várjuk a háborús felek békéjét, valamint azt is, hogy ennek következtében ez az egész szankciós politika dugába dőljön, és végre visszaálljon a normalitás. Abban a pillanatban az egész folyamat újra a normális piaci elvek alapján működhet, ismét a vevőkért folytatott küzdelem alakítja majd az árakat.
A magas inflációs nyomás miatt döntöttek az élelmiszerárstop bevezetéséről, az ellenzék további intézkedésként szorgalmazza az élelmiszerek áfájának csökkentését.
Az ellenzék által követelt áfacsökkentésről szeretném jelezni, érdekes, hogy ugyanez a baloldal a dollármilliókért cserébe szolgain támogatja a magas inflációt okozó brüsszeli szankciókat és ugyanez a baloldal, amikor kormányon volt, akkor duplájára emelte az élelmiszeráfát. Áfacsökkentés korábban már több körben és több termék esetében is megtörtént: a tej, a tojás és a hús áfáját is 5 százalékra mérsékeltük. Ugyanakkor látható, hogy ez önmagában nem képes megvédeni a lakosságot az élelmiszerárak szankciós emelkedésétől. Ezért egy olyan eszközhöz kellett a kormánynak folyamodnia, amely hatásosan tudja segíteni azt, hogy a rászorulók is megfelelő árszínvonal mellett jussanak élelmiszerhez. Amennyiben a fogyasztói árak emelkedése kezd visszatérni a normális medrébe, ki lehet vezetni ezt az intézkedést. Ehhez az kellene, hogy a szankciós politikát fejezze be Brüsszel.
Az élelmiszerár-sapka nem piaci, hanem kifejezetten szociális típusú intézkedés.
A hatósági árak nélkül a legjobban rászoruló társadalmi rétegek esetében 30 százalékkal emelkednének az élelmiszerköltések, ezt nem lehet hagyni. Ezért a kormány az egyes élelmiszerekre vonatkozó ársapkát meghosszabbította április 30-ig, a további fenntartása, mint mondtam, a szankciós infláció alakulásától függ.
A vásárlók szívesebben választják azokat az árucikkeket, amelyekhez olcsón férnek hozzá. Mennyivel több fogy az ársapkás termékekből?
Az Agrárközgazdasági Intézet adatai alapján az ársapkás termékekből több fogyott tavaly 2021 ugyanezen időszakához képest. A legnagyobb, 81 százalékos növekedés a 2,8 százalékos UHT-tej esetében figyelhető meg, de a többi ársapkás termék esetében is meghaladja a 25 százalékot a fogyasztás bővülése: lisztből 27 százalékkal, napraforgó-étolajból 44 százalékkal, csirkemellből 34 százalékkal, csont nélküli sertéscombból 46 százalékkal fogyott több tavaly 2021 azonos időszakához képest. A mennyiségi növekedés oka lehet az is, hogy a vásárlók raktároznak ezekből a termékekből, ezért kérek mindenkit, hogy a felhalmozás helyett inkább tudatosan vásároljon!
Ideiglenes hiány országszerte tapasztalható a hatósági áras termékekből. Tart-e esetleg attól, ami a benzinársapkánál történt?
Ennek elébe mentünk azzal a rendelettel, hogy az ársapka mellett biztosítani kell a rögzített árú termékek rendelkezésre állását is. A kereskedőknek akár dupláznia is kell a raktárkészletet és a polcon tartási kötelezettséget jobban ellenőrizzük. Sokszor tapasztaltuk, hogy a raktárban vannak a termékek, amelyekből csak egyet-egyet helyeznek ki, amikor pedig elfogy, akkor széttárják a karjukat, hogy nincs belőle.
Az élelmiszerár-sapka hatása kifejezetten csak a kiskereskedelmi láncok árrésére vonatkozik. Tehát úgy kell tekintsenek az ársapkás termékekre, mintha azok akciós termékek lennének.
Adataink szerint az elmúlt években nagyon sok profitot termeltek a kiskereskedelmi láncok, tehát bőven belefér az árrésükbe, hogy ezeket akciós árú termékként könyveljék el.
Megjegyzem azt is, hogy a termelőket az ársapka nem befolyásolja: hiszen, ha megnézzük ennek a folyamatát, azokat a szerződéseket, amely a feldolgozóüzem és a termelő között jött létre, ezeket nem érinti. Azt a szerződést sem érinti, amely a kiskereskedelem és a feldolgozóüzemek között létrejött, mert azok egyoldalúan nem módosíthatók.
E téren jóval kisebb mozgástere van a kisboltosoknak, nekik mivel nyújtanak hathatós segítséget?
Esetükben az energiaköltség növekedése, a munkabérköltség növekedése nagyobb terhet jelent. Másodszor is támogatást nyújtunk a 2000 lakos alatti települések élelmiszerüzleteinek, hiszen a Magyar Falu Programból először 60-70 millió forintos fejlesztési forrásokat kaptak azért, hogy korszerűsíteni lehessen ezeket az üzleteket, most pedig január 12-től már pályázhatnak 1 és 3 millió forint közötti összegekre, hogy a fenntartásukat és a további működéseket biztosítani lehessen. Ehhez jön még a hentesüzleteknek a támogatása is, ami a terveink szerint hamarosan indul, és mintegy 3 millió forintos támogatást jelenthet.
A tavalyi év nagy sikere, hogy november 7-én az Európai Bizottság elfogadta Magyarország Közös Agrárpolitika (KAP) Stratégia Tervét, amely történelmi lehetőséget jelent a hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és vidék számára is. A 2027-ig tartó ciklusban felhasználható forrás 14,7 milliárd euró, amelynek közel felét a magyar kormány biztosítja. Milyen célokat szolgál a KAP végrehajtása?
Úgy számolunk, hogy az uniós forrásokból több mint 2100 milliárd forintot a gazdálkodók jövedelempótló támogatásként kapnak meg, segítve ezzel a termelésbiztonságot, a pénzügyi likviditásukat és a gazdaságok fejlesztéséhez szükséges önerő rendelkezésre állását. A felhasználni tervezett vidékfejlesztési forrásoknak pedig több mint 50 százalékát, közel 1500 milliárd forintot gazdaságfejlesztésre, mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokra fordítjuk a következő öt évben. A 21 különböző gazdaságfejlesztési intézkedéssel célunk elérni, hogy 2030-ra:
A legfontosabb feladatunk a jövőre nézve, hogy lépjünk egy nagyot a hozzáadott értékű élelmiszeripari termékek felé.
Eddig a belföldön előállított alapanyagot exportáltuk külföldi feldolgozóüzemeknek, amelyek abból élelmiszert állítottak elő, ezt a hozzáadott értéket a végtermék exportjakor súlyosan megfizettük.
A rendszerváltás óta meglévő hátrányaik ledolgozásában nagy segítséget jelentenek a támogatások, amelynek köszönhetően regionális szinten létesülhetnek hűtőházak, feldolgozó- és élelmiszer-előállító üzemek.
Az EU elvárása, hogy a forrás több mint harmadát környezet- és klímavédelmi intézkedésekre fordítsák, ezen a területen 2030-ra milyen eredményeket szeretnének elérni?
Ilyen jellegű célok elérésére 1400 milliárdot tervezünk fordítani az elkövetkezendő öt évben. Rengeteget szeretnénk költeni a magyar erdőkre, ösztönözzük az erdőtelepítést, hiszen az a cél, hogy az ország területének 27 százalékát tekinthessük erdősült területnek. A gazdálkodók számára a környezet- és klímatudatosnak tekintett gazdálkodási gyakorlatok gyakran jelentős költségekkel vagy éppen hozamcsökkenéssel járnak, ezért ezekben kompenzációs támogatási formákat működtetünk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ambiciózusak vagyunk ökológiai gazdálkodásban, itt azt szeretnénk elérni, hogy a mezőgazdasági területeink 10 százalékát így műveljék gazdálkodóink.
Milyen forrásokkal és intézkedésekkel támogatják a magyar vidék megújulását?
A vidéki területek fejlesztését számos másik uniós és hazai program támogatja, ezekkel összehangolva, mi ezeknek a vidékfejlesztési forrásoknak 10 százalékát, több mint 285 milliárd forintot tervezünk vidéki települések infrastruktúrájának és vidéki vállalkozások fejlesztésére fordítani, vagy éppen a modern tudás megszerzésében segíteni az itt élőket. Középpontba állítjuk a fiatal generációk bevonását az agráriumba, ami kulcskérdése a vidéki megújulás ügyének. Éppen ezért tudatosan foglalkozunk az agrárium generációs megújulásának ösztönzésével, hiszen meg kell ismertetni a fiatalokkal, hogy nem pusztán szép, értékteremtő szakmák vannak ebben az ágazatban, hanem megélhetést biztosítani képes munka, sőt fiatalos lendületet igénylő, tudásigényes hivatás. Ennek szabályozási keretét már megalkottuk, az új támogatási időszakban pedig még az eddigieknél is több forrást fordítunk erre.
Forrás akad bőven, jelenleg hol tart a munka?
Az idei év első felének legfontosabb feladata az uniós szabályozás változása okán eddigihez képest sok területen újat hozó agrártámogatási rendszer szabályainak megalkotása, feltételeinek megismertetése a gazdálkodókkal.
Fontos, hogy felkészüljenek a több mint 500 milliárd forint támogatás lehívását érintő tavaszi kérelembenyújtási időszakra, ebben kell őket segítenünk.
Országszerte az agrárkamarával tájékoztató fórumokat tartunk, kiadványok lesznek, valamint készül egy külön, agrártámogatásokról szóló honlap is, amelyen minden információ elérhető lesz.
Ambiciózus vállalások, amelyekhez elengedhetetlen, hogy rendelkezésre álljon a föld is, azonban az elmúlt időszakban akadtak bőven olyan kritikák, amelyek szerint az igazán értékes termőterületeinken valósulnak meg különböző (autó)iparhoz kapcsolódó beruházások.
A termőföld nem tud bővülni. Megálljt kell szabnunk a zöldmezős beruházásoknak, hiszen számos olyan terület van, amely barnamezős. A mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas területekre kell vinni az ipari beruházásokat.
Sokkal határozottabban és erőteljesebben kívánunk fellépni most már azon beruházásokkal szemben, amelyek kifejezett zöldmezős beruházásra készülnek.
Nem engedhető meg, hogy olyan megismételhetetlen értékek menjenek veszendőbe, mint a termőföld, amire vigyáznunk kell.
A EU-s és nemzeti támogatások jelentősen hozzájárulhatnak majd a jövőben a hazai agrárium, ezzel az ország önellátó képességének további fejlődéséhez, jelenleg mely termékekből szorulunk importra?
Magyarország több mint 20 millió ember ellátására képes. Habár jól szerepelünk az alapanyag-előállítás területén is, a 2022-es év mégis különleges volt, a történelmi léptékű aszály miatt belföldön nem termett elég kukorica, amelyből általában 3,5-4 millió tonnát szoktunk exportálni, most 3 millió tonnát külföldről kell beszereznünk. Bőven akadnak olyan termékek, amelyekre igény van, de természeti adottságaink miatt nem, vagy csak nehezen tudjuk megtermelni, így azokat kénytelenek vagyunk importálni.
Minden bajunk forrása abból áll, hogy az életmódunk megváltozik: mindent akarunk, mindenkor. A karácsonyi asztalnál sárgadinnyét akarunk fogyasztani pármai sonkával, és ezt még lehetne fokozni. Hiába állítunk elő elegendő kajszibarackot Magyarországon, ha az emberek február végén, március elején már azt akarnak enni, akkor bizony a marokkói sárgabarack érhető el. Majd bosszankodunk, hogy milyen savanyú, mennyire zöld, mennyire nem is finom, de már megvettük és még ráadásul sok pénzt is adunk érte. Ilyenek vagyunk mi, vásárlók.
Minden az igényeinknek a következménye: a sok ezer kilométerről szállított importtermékek fokozzák az éghajlatváltozást és a klímaválságot. Számos olyan hatásuk van, amely az élelmiszer inflációt is növeli, hiszen az importterméknél nyilván a szállítási költséggel, különböző árfolyamkérdésekkel is számolnunk kell.
Idén is küzdelmes évre számítok, számos nehézség áll előttünk, amelynek kulcsa, hogy kiszámíthatóságot teremtsünk a gazdáknak.
Amit az ember megtehet, azt meg kell tennie. Mi, akik a mezőgazdaságban dolgozunk, minden nap azt tapasztaljuk, hogy az emberé munka és Istené az áldás. De a munka nem megspórolható.
Évszázadok óta a mezőgazdasági munkáknak az évszakok időjárásához mérten megvan a jól bevált receptje: tavasszal megindulnak a szántóföldi munkák, nyáron aratnak, télen pedig a föld töltődik, megpihen. A jelenlegi időjárást szemlélve a gépezetbe hiba szorult: év elején megdőlt a melegrekord, havat pedig csak képen láttunk, cserébe zuhog az eső. Milyen kockázatai vannak a szokatlan időjárásnak?
A meleg időjárás ebben az évszakban végtelen károkat okozhat, mert egyrészt nem tud a természet nyugalomba vonulni, a kórokozók nem pusztulnak el. Tehát a kártevők olyan fokú felszaporodása várható, amely növelni fogja a növényvédelmi költségeket, ezzel jelentősen megnehezítve a növénytermesztést. Másrészt magában hordozza azt a veszélyt, hogy ha február végén-márciusban megérkeznek a tavaszi fagyok, akkor a fejlődésnek indult vízháztartású növények elfagynak, ezzel óriási fagykárokat okozva a gyümölcsösökben.
Örülni kell a január eleji esőnek, bár sokkal jobban szeretnénk, ha még több esne. Elégedetlenek nem lehetünk, mert az őszi vetéshez elég eső esett, most viszont nagyon várjuk, hogy jöjjön meg az igazi áztató eső is. Hiszen, ha a tavalyi évet nézzük, akkor idén még csak 17 milliméterrel esett több csapadék. Lehet azon bosszankodni, hogy nem tudunk síelni, mert nincs hó, de ennél sokkal félelmetesebb az valójában, hogy nem hullik semmi, nemcsak itthon, hanem a környező vízgyűjtő területeken sem. Ez nagyon nem egy jó előjel.
Tavaly történelmi aszály sújtotta egész Európát, így Magyarországot is, felértékelődött a vízmegtartás és öntözésfejlesztés szerepe. Milyen célokat tűztek ki ezen a területen?
A korábbi években észlelhettük azt, hogy milyen az, ha a víz nagy mennyiségben rendelkezésre áll, és tavaly megtapasztaltuk az ellenkezőjét is. A vízzel gazdálkodnunk kell, mivel Magyarországra kevesebb víz folyik be, mint amennyi tőlünk távozik. A kettő különbözetét erkölcsi lehetőségünk és kötelességünk is felhasználni. A vízgazdálkodás kérdését mindig kétfelé kell bontani. Az egyik fele az öntözéses gazdálkodásról szól, amelyre a gazdák szándéka alapján 400-500 ezer hektáron szükség is lenne. Emellett figyelni kell venni a természetes vegetációra is, így szükségszerű az ökológiai vízgazdálkodás alkalmazása.
Az Országos Vízügyi Igazgatóság mérnökeivel tervezzük azokat a nyomvonalakat, a csatornákat, a tározó tavaknak a létét, amelyek lehetővé teszik azt, hogy bővíz idején megtartsuk a vízkészletet. Továbbá, nem mehetünk el az ivóvízbázis védelme mellett sem, ezért az öntözést nem a felszín alatti vizekre, hanem a felszín feletti bővizek idején betározott vízkészletre kell alapoznunk.
A téli csapadék hiánya aggodalomra ad okot, tavaly a Duna vízszintje 40 százalékkal, a Tiszáé 60 százalékkal volt kevesebb.
A Tisza vízszintjét körülbelül Csongrád alatt kellene megemelni, hogy ne vákuumként hasson a környező területekre és kiszippantsa a talajvizet, hanem sokkal inkább a kapillaritás elve alapján juttassunk vizet a környező földekbe. A folyókat érintő beavatkozásokat, beruházásokat általában társadalmi vita kíséri, amely során fontosnak tartom, hogy a szakértők hallassák hangjukat. Kellő összefogással azonban ebben a kérdésben is megtalálhatjuk a mindenki számára kedvező megoldást.
(Borítókép: Nagy István 2023. január 10-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)