Miközben számos más, hazánkhoz hasonló adottságú ország tudott lazítani az orosz energiahordozóktól való függőségén, a magyar kormány meg sem próbálta ezt. Az energiaügyi szakértő szerint ez nem szerencsés hozzáállás.
A nemzetközi kereskedelemben teljesen bevett, hogy indexálják, azaz a tőzsdei ármozgáshoz kötik az árazást, így elvileg azzal sincs gond, hogy a holland tőzsdei gáz, a TTF számít a referenciaterméknek, mondta el a magyar kormány tavaly ősszel kötött 15 évre szóló gázszerződéséről Holoda Attila, a Menedzsment Fórum Klasszis Klub című podkasztjában.
A Magyarországnak számlázott ár persze már érdekesebb, hiszen számos adat azt mutatja, hogy Magyarország a tőzsdei árnál drágábban kapja a földgázt. Erről Holoda Attila azt mondta, hogy egy hosszú távú szerződés önmagában még nem garantálja, hogy a vevő diszkontot kap, az sokkal inkább a mennyiség függvénye. A szakértő szerint ebből a szempontból
nem feltétlen volt átgondolt lépés, hogy 2013-ban a magyar állam megvásárolta az E.ON-tól a gázüzletágat,
hiszen így be kellett lépnie egy olyan piacra, ahol relatív kis szereplőnek számít. Az oroszokkal kötött hosszú távú szerződés évi 4,5 milliárd köbméter gázról szól, miközben a német E.ON 50-55 milliárd köbméter gázról tárgyalt. Az árakon akkor lehetne csökkenteni, ha a viszonylag olcsó hazai kitermelés nagyobb lenne, vagy több helyről vásárolnánk és a különböző beszállítókkal szemben így jobb alkupozíciónk lenne, utóbbi már csak azért sem valósul meg, mert a kormány gyakorlatilag egy eladónak kötelezte el magát.
Felmerült a kérdés, hogy ha a magyar alkupozíció gyenge, akkor miért állította a magyar kormány az utóbbi időszakban az Európai Unióban szorgalmazott közös beszerzésről, hogy az a nemzeti érdekünk, hogy ebből kimaradjunk. A logika ugyanis azt diktálja, hogy egy összeurópai beszerzés során a nagyobb mennyiségek miatt kedvezőbb árat kapna hazánk is. Holoda Attila szerint a magyar kormány erős orosz kapcsolata mindenképpen politikai indíttatású kérdés. Úgy véli, miközben egy „gázunió” biztosan kedvezőbb árakat kínálna, kizárná azt, hogy az egyéb üzleti, politikai kérdésekkel összekösse a kérdést a magyar kormány.
A fogyasztási adatok alapján megfigyelhető, hogy a fogyasztás nagyjából kétharmada a földgáztárolókból jön, így az ország most inkább a korábban beszerzett, drágább gázt fogyasztja. Ebből kifolyólag egyébként nálunk a tárolókban lévő gáz szintje messze elmarad az európai átlagtól. Míg Nyugat-Európában még mindig 85 százalék körüli a töltöttségi szint, addig nálunk nagyjából 65 százalékon állunk. Ez Európa más országaiban bizonyos szempontból azt szolgálja, hogy a fűtési szezon végén is minél magasabb töltöttségen álljanak és a következő télre minél kevesebbet kelljen vásárolni.
Eközben pedig a piacról beszerzett olcsóbb gázzal a lakossági terheket is enyhítik. Magyarország abban bízik, hogy a jó orosz kapcsolatoknak köszönhetően a következő fűtési szezon előtt sem lesz ellátási gond, így inkább az a cél, hogy a drága készleteket leépítsék, és a következő nyáron olcsóbb földgázzal töltsék fel a tárolókat.
Holoda Attila idézte Aszódi Attila professzort, aki egy időben Paks 2 kormánybiztosa volt, szerinte nemcsak egy második, de egy harmadik atomerőműre is szüksége lenne az országnak. Már csak azért is kellenének új erőművek, mert közben olyan üzletágak települnek Magyarországra, amelyek energiafalónak számítanak, legyen szó az autó- vagy az akkumulátorgyártásról. A szakértő reményének adott hangot, hogy a kormány eljut addig a pontig, hogy nem erőlteti tovább az orosz erőművet és megpróbál olyan kivitelezővel szerződni, aki műszakilag, etikailag és jogilag is „védhető”.
Az orosz függőségről a kormány állandóan azt ismételgeti, hogy nem politikai, hanem ellátásbiztonsági és fizikai kérdésről van szó, ezért nem lépnek. Ennek ugyanakkor ellentmondanak azok a tények, hogy Finnország felmondta a Roszatommal kötött szerződését és nem lesz orosz atomerőmű, de a régiós országok (Ausztria vagy Csehország) jelentősen csökkentette az orosz gázvásárlását, miközben ők is ugyanazokhoz a csővezetékekhez kapcsolódnak és nekik sincs tengerpartjuk − írta meg a lap. Erről a kérdésről a szakértő azt mondta, hogy a magyar kormány minél többször mondja azt, hogy nincs mögötte politikai motiváció, annál inkább világossá válik, hogy valójában ez mozgatja a szálakat. Példaként visszatért az atomerőmű kérdésére, amelynek előkészítése során képben volt francia, dél-koreai és amerikai gyártó is, mégis egy „mondvacsinált okra hivatkozva” az oroszokkal kötöttek szerződést.
(Borítókép: A paksi atomerőmű 2021. szeptember 10-én. Fotó: Kiss Dániel / MTI)