Egy darabig biztos, hogy vége az olcsó energia korának – mondta az Index megkeresésére Pletser Tamás. Az Erste energetikai szakértője szerint a nyersanyagárakban egy ország adottsága, saját piaci elérése és tengerparti lokációja döntő befolyással bír.
A deglobalizációs folyamatok és a kedvező árú orosz nyersanyagszállítások csökkenése miatt egész Európa úgy készül, hogy vége az olcsó energiák korának. Ám az energiahordozók árának meghatározása jelentősen függ attól, hogy milyen technológiát alkalmaznak az előállításnál és a szállításnál. Így kicsit árnyalni kell a képet, hogy valóban temetnünk kell-e az olcsó energiát.
Ha az energiahordozókat termékenként vizsgáljuk, akkor a kőolaj esetében elmondható, hogy a háború előtt Oroszország felől a Barátság vezetéken jövő, Ural típusú kőolaj piaci áron érkezett hozzánk. Ennek az árunak a szállítási költsége alacsonyabb volt, mint ha ezt például a Mol tengeri úton, Horvátországon keresztül hozta volna be, emellett az Uralt a magasabb kéntartalma és hosszabb átlagos szénhidrogénlánchossza miatt is diszkonttal kereskedték a Brent típusú nyersolajhoz képest. Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője szerint a háború előtt ez 1–3 dolláros diszkontot jelentett hordónként, ami a 40–80 dolláros olajárhoz képest nem jelentős.
A háború kitörése után teljesen átalakult a piac, jelenleg tényleg jóval kedvezőbb áron jutunk ehhez a nyersanyaghoz a Brent típusú kőolajhoz képest. Ugyanakkor ennek az ellátásnak a politikai ára, valamint kockázata teljesen más lett, mint korábban. Ha Európa szemszögéből nézzük, és a kőolajbeszerzés nem Oroszországból történik, annak nincs jelentős hatása a beszerzési árra – hiszen a kőolaj könnyen szállítható, emiatt globális termék.
A FÖLDGÁZ ESETÉBEN AZ ELMÚLT TÍZ ÉV OLCSÓ GÁZÁRAI AZ OROSZ BESZÁLLÍTÓNAK, A GAZPROMNAK VOLTak KÖSZÖNHETŐk EURÓPÁBAN.
Részben politikai okok miatt a továbbiakban ebből nem lehet kiindulni, mert mesterségesen alacsonyan tartották az árakat. Magyarország számára lehetne más beszerzési forrás, de ehhez költséges beruházások kellenek, és a mostani kiszolgáltatottság mellett félő az Erste olaj- és gázpiaci elemzője szerint, hogy egy gyors diverzifikáció mellett az oroszok felmondanák a hosszú távú szerződést. Ár szempontjából a holland gáztőzsde a meghatározó, az orosz gáz kicsit olcsóbb, de nem lényegesen, hosszú távon pedig ezt nem lehet biztosan tudni. Továbbá mostantól az orosz gázt illetően mindig lesznek kételyek. Az LNG lassan – hasonlóan a kőolajhoz – globális termék lesz, mert könnyen szállítható, de általánosságban – főleg, ha a szükséges beruházásokat is figyelembe vesszük – drágább, mint a vezetékes gáz, bár jelentősen csökken az ára.
Jól látható, hogy a szállítási költségek nem azonosak az egyes energiahordozók esetében.
A kőszénnél is meghatározó elem a szállítási költség, de ez a nyersanyag Európában mindenhol gyakorlatilag leépülőben van. Így ennél sokkal érdekesebb a megújuló energia, ezen belül is az, hogy a lokáció és a szabályozás hogyan alakul. Ebből a szempontból mind Európa, mind Magyarország számára vannak kiváló lehetőségek, azonban a technológiai kérdések az érdekesek, amelyek eldöntik az árat: ha kitaláljuk, hogy olcsón és hatékonyan hogyan lehet megvalósítani az áramtárolást, akkor egyáltalán nem biztos, hogy vége van az olcsó energiáknak. Inkább az idő a kérdés, hogy mikorra tartunk itt.
Pletser Tamás szerint elmondható, hogy az orosz nyersanyagok elvesztése növeli a gáz- és olajszállítások költségét Magyarország és az unió azon országai számára, amelyek erre érdemben támaszkodtak, viszont ennek gyakorlatilag nincs hatása a megújuló és a nukleáris energia áraira. Japán és Dél-Korea példája mutatja, hogy alacsony nyersanyagbázison is lehet jelentős ipari teljesítményt elérni hosszú távon is. A drága energia viszont Európából kiszoríthatja a kisebb hozzáadott értékű, energiaintenzív termelést.
Az viszont továbbra is igaz, hogy egy ország adottságai, saját nyersanyagainak piaci elérése, tengerparti lokációja meghatározó az energiaköltséget nézve. Magyarország és az unió a világ drágább energiaterületei közé tartozik, a technológiai fejlődés miatt a különbség csökken ugyan az egyes régiók között, de ez a jövőben is fennmarad
– fogalmazott a szakértő az Index megkeresésére.
Lapunknak több elemző is arról beszélt, hogy ha a megújuló energiáknál megjelenne egy technológiai fejlődés, előrelépés, akkor jelentősen csökkenne az energia ára. Így felvetődik a kérdés, hogy az energiaintenzív iparágak támogatása helyett miért nem inkább a megújulók kutatásfejlesztéseire fókuszálunk. A legnagyobb áttörést az elektromos energia olcsón, nagy volumenben és hosszú időre történő tárolása hozná el. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az áram árának meghatározásakor döntő, hogy azt zömében a földgázalapú erőművek adják.
Az elemző szerint most a hidrogén tűnik lehetséges megoldásnak, azonban hatékonysága aggályokat vet fel. Külön felhívta a figyelmet: a jelenlegi technikai feltételek mellett közel kétharmadnyi veszteség keletkezik a betáplált elektromos energiában, ha hidrogénnel történik a tárolás.
Minden deglobalizációs folyamatnak drágító hatása van. Gyakorlatilag ez közgazdasági tétel is: ha szűkül a piac, emelkedik az ár. Ugyanakkor az már nem feltétlenül igaz, hogy ha vége az olcsó energiának, akkor pusztán azért van vége, mert keletről nem jön nyersanyag. Pletser Tamás szerint a drágulásnak további három oka is van:
Pletser Tamás úgy véli, hogy ez az évtized komoly áremelkedést hoz, ami később ugyanakkor enyhülhet, ha beindulnak és be is érnek az energetikai beruházások. Ha az elmúlt 140 évet vizsgáljuk, akkor – a 2000-es IMF-elemzés alapján – a nyersanyag reálára évente 1,3 százalékos csökkenést mutatott.
Hosszú távon az energiaár emelkedése valószínűleg nem követi azt a korábbi trendet, amelyet 1862 és 1999 között tapasztaltunk, vagyis hogy reálértékben csökkenjen. Ennek viszont inkább az az oka, hogy a fosszilis energiahordozók esetében fogyóban van az alacsony ráfordítással kitermelhető energia. A megújuló energia esetén még rosszabb az EROI, azaz az energetikai megtérülés (energy return on energy invested – a kitermelhető energiamennyiség egy egység energiabevitellel) mutatója, mint a fosszilis esetén.
A jól megszokott trend csak akkor folytatódhatna, ha sikerülne technológiailag olyan megoldást találni, ami nagyobb EROI-mutatóval rendelkezik.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Davosban elismerte, hogy az energiaintenzív iparágakkal valamit kezdeni kell azon túl, hogy európai cégek tömege vándorol Amerikába. Így valamilyen támogatási rendszeren dolgoznak, hasonlóan a magyar kormányhoz, hiszen Magyarországon is támogatást adnak az energiaintenzív iparágaknak. Pletser Tamás azonban ezeket a lépéseket nem tartja kifejezetten helyes döntésnek. Elsősorban azért, mert Magyarország számára nem áll rendelkezésre a világátlaghoz képest olcsóbb energia, ami szükséges lenne ehhez.
Az ország fejlesztését sokkal inkább a szolgáltatóiparban látom, ehhez viszont hatékony oktatást és egészségügyet kellene teremteni. Politikailag jobb egy összeszerelőgyárat behozni, mert az 1-2 év alatt kész van, és az alacsonyan képzett munkaerőnek is munkát biztosít. A szolgáltatásalapú gazdasághoz viszont évtizedes beruházásra van szükség, viszont azzal ki lehetne lépni a középjövedelem csapdahelyzetéből egy-két évtized múlva
– vázolta az elemző.
(Borítókép: Alexander Zemlianichenko Jr. / Bloomberg / Getty Images)