A debreceni civilek egy része elégedetlen. Nem szeretnének akkumulátorgyárat a város határában. Tizenkétezer aláírást gyűjtöttek össze. Helyszíni riport Debrecenből.
A debreceni civilek egy része elégedetlen és talán nem is ez a megfelelő kifejezés, leginkább felháborodott és elkeseredett. Szerintük a cívis város nem kér az akkumulátorgyárból. Tizenkétezer aláírást össze is gyűjtöttek, a jegyző vette át tőlük a legutóbbi tiltakozó megmozdulásukon.
Az elkeseredés oka, őket senki sem kérdezte meg, akarnak-e a debreceniek egy akkumulátorgyárat. Szerintük nonszensz a helyzet, Debrecen soha nem volt iparváros és az autópálya közelsége sem elégséges indok, hiszen Miskolc közelebb van a fővároshoz, ott is jelen van az autópálya, ráadásul a borsodi városnak van ipari múltja.
Civilek hívására érkeztünk a városba. Abszolút civilek, nem tartoznak semmilyen csoportba, azért vállalták fel, hogy tiltakoznak, mert rajtuk kívül senki nem tette meg. Nehezen indultak, mára azonban sok támogatót találtak. Úgy gondolják, ha senki nem áll ki értük, nekik kell kezükbe venni a sorsukat. Azt vallják, nem jó, ha a politika bármelyik oldalán beleáll egy ilyen ügybe, mert ez az emberek többségét már nem vonzza, sőt.
Horváth Nándor Lászlóval és Völgyesi Mártonnal állunk az alföldi síkon. Előnye, nagy a látótávolság, hátránya, itt most annyira nem szép semmi. A tekintetünk ipari torzókba ütközik, munkagépek dübörögnek, egy sárga masina a sarat tolja le két oldalra, enyhék a nappalok, olvad a felszín, hiába az éjszakai fagyok, a súlyos gépek felhordják a földet az útra.
A repülőtéren is túl, a déli ipari park területén vagyunk. Nézzük a lassan alakuló akkumulátorgyárat. A beruházó a kínai CATL, a napokban a környezethasználati engedélyt is megkapták, de beszélgetőtársaink szerint az alapozási munkákat sokkal korábban elkezdték, úgy tűnik, bíztak a sikerben.
Negyven aranykoronásak az itteni termőföldek, milliókba kerül egy hektár. Ebből túrnak fel több mint kétszáz hektárt
– mondja Márton, majd hozzáteszi, fogalmuk sincs, hol deponálnak ennyi földet, szerintük az már nincs az országban, Hollandia bármilyen mennyiséget felvásárol.
Nándor arról beszél, Debrecen egyetemi város, diákváros, az emberek hosszú generációkra visszamenően mezőgazdasággal is foglalkoztak. Soha nem volt Debrecen iparváros, egy ilyen beruházás sokkal több létjogosultsággal épülhetne meg Miskolcon vagy Ózdon, hiszen ott még munkaerőt is találnának.
Attól tartanak, kilencezer hadra fogható munkaerő az egész megyében nincs. Ennyi dolgozót tervez alkalmazni a beruházó, amikor teljes kapacitással működik majd a gyár. Arra gyanakszanak, Gödhöz hasonlóan itt is külföldi munkaerővel fogják feltölteni az állományt, vélelmezhetően többségében kínaiakkal. Ezt a gyanújukat erősíti, hogy már elkezdték felvásárolni a szálláshelyeket, munkásszállókat. Arról is hallani, hogy kínai iskola is fog épülni a hajdúság fővárosában.
Horváth Nándor László szerint a környéken élők már aggódnak. Jellemzően itt a város felé fúj a szél és szinte kizárt, hogy szennyező anyagok ne kerüljenek a levegőbe. A vizet pedig a másik irányba, Mikepércs felé fogják levezetni, emiatt már elkezdődött ott az ingatlanok leértékelődése. Sokan a közelmúltban a csokot igénybe véve ott kezdtek házvásárlásba, most akad, akinek jóval nagyobb a hitele, mint az ingatlan értéke.
Azt sem értik, a kínai beruházót az állam miért támogatja hatalmas összeggel, amíg a Richter bevételének egy részét pedig beszedik további adóban.
A thüringiai üzemet szokták példának hozni a beruházók. Csakhogy ott barnamezős beruházásként épült a gyár, zömmel megújuló energiaforrásokat használnak és nem termelnek, hanem zömmel kutatás folyik a német üzemben.
Az akkumulátorgyárak melletti leggyakoribb érv a klímavédelem.
Ez igaz, de azt a kínaiak is beismerték, ez olyan beruházás, ami globálisan zöld, lokálisan viszont szennyező
– mondja Nándor.
Azt mondják, kiszámolták, a magyar állam mennyi pénzt ad összesen egy munkavállalóra, ha csak arra költenek. Huszonötmillió forint jött ki. Szerintük hasznosabb lenne, ha ezt a pénzt csak magyar munkahelyek teremtésére fordítanák. Ebből egy fiatal gazdálkodó már földet tudna venni eszközökkel együtt.
Azt mondják, ez olyan adakozás, mintha a saját kertjükben tartanának tíz tyúkot, majd a szomszédok átmennek a saját szárnyasaikkal, hogy azok is hadd kapirgáljanak és piszkítsanak már ott, de a tojásokat kérik vissza, mert a haszon azért jár. Kicsit erős hasonlat.
Leginkább az bántja őket, hogy meg sem kérdeztek senkit a városlakóktól, a fejük fölött döntöttek.
Az egyik szomszédom fideszes. Mondtam neki, akkumulátorgyár épül a város határában. Azt mondta, felháborító, ide ezt nem lehet megengedni. Hol? A város másik határában? Jaaaa, akkor jó, ott lehet
– mondja Márton.
Ígéreteket már kaptak a város vezetésétől és a beruházótól, hogy a gyár semmiben nem fogja szennyezni a környezetet.
Nem az ígéretekkel van a baj, hanem a garanciákkal
– mondják. Hozzáteszik, milyen monitoringrendszer az, amikor a beruházó állapítja meg a szabályokat és az ellenőrzéseket is ő végzi.
Sikerült megszólaltatnunk egy környezetvédelmi szakembert is, aki beleásta magát az épülő akkumulátorgyár sztorijába, de azt kérte, a nevét ne áruljuk el.
Azt mondta, számára a kiszolgáltatottság érzése a legborzasztóbb, hogy úgy születnek döntések, hogy nem tájékoztatják előtte az érintetteket, nem kérdezik meg a véleményüket. Megítélése szerint ebben az esetben bőven lett volna erre idő, hiszen abszolút láthatóan éveken keresztül zajlott az előkészítés, a tárgyalássorozat.
Úgy mondják, hogy sokat kellett fáradozni, hogy sikerüljön megnyerni a befektetőt, hogy ide jöjjön
– mondta a szakember. Hozzátette, jó lenne egy olyan várospolitikát látni, amely gazdasági, környezetvédelmi oldalról is kialakul.
Konszenzusos alapon megbeszélve, véleményeket összegezve kellett volna a város polgárait bevonni az előkészületekbe, akkor nem jönnek ezek a meglepetések, hogy kiabálásig és tettlegességig fajult a közmeghallgatás.
Nyilatkozónk elmondta, szakmai és környezetvédelmi szempontból lehet olyan technológiákat telepíteni adott helyre, környezetbe úgy, hogy az ne okozzon kárt az ott élőknek és a környékben élőknek. Az is megoldható, hogy a természeti erőforrásokat minél kisebb mértékben vegyék igénybe. Ez azonban hosszas előkészítő tanulmányokat igényel.
Vagy öt-tíz ilyen tanulmányt kellett volna csinálni, különböző helyszíneken, egymástól eltérő infrastrukturális és egyéb adottságokkal, hogy hol a legkevésbé rossz egy ilyen beruházás. Nem azt mondani, hogy márpedig itt csináljuk meg, és akkor eszi, nem eszi, itt lesz
– tette hozzá a szakember.
A környezetvédelmi szakember elmondta, nemrég megtudták, hogy Papp László, Debrecen polgármestere bejelentette, létrehozott egy munkacsoportot, amelyiknek az a feladata, hogy a CATL-től független monitoringrendszert üzemeltessen.
Ez a csoport szerinte abszolút nem független a várostól, azoktól a szereplőktől, akiknek gazdasági érdeke, hogy betelepüljön egy nagy gyár és fizesse a vízdíjat, a szennyvízkezelési díjakat. Mégpedig azért, mert a vízmű vezérigazgatója is benne van ebben a munkacsoportban. Neki az az érdeke, hogy megduplázza az eladott vízmennyiséget.
A munkacsoportban nyilatkozónk szerint vannak olyan, az egyetemen dolgozók, akik környezetvédelemmel kevésbé foglalkoznak, illetve vannak hárman a Zöld Munkacsoportból, amely csoportot évekkel ezelőtt hozott létre a város.
Az alapindíttatás jó, de eddig nem igazán találkoztunk az ő munkájukkal. Azzal igen, hogy ők például nem ellenzik a beruházást. Tehát egy olyan csoportot sikerült összehozni, akiktől nem várható, hogy képviselje a lakossági érdekeket. Sőt, az várható, hogy elsősorban a városvezetés érdekeit képviselik
– mondja a szakember.
Hozzátette, a közmeghallgatáson elhangzott, sem a gyár, sem a város nem kíván civilekkel foglalkozni. Azaz nem akarnak civil kontrollt.
A környezethasználati engedély a hét elején megszületett, ami kivonatként is egy terjedelmes anyag. A teljes dokumentumot majd később teszik közzé, amire a szakértő csak annyit mondott, jobb mint remélte, de maradtak benne hiányérzetek.
Elmondta azt is, az engedélyből számukra világossá vált, az sima félrevezetés volt a polgármester részéről, hogy az akkumulátorgyárban szürkevizet fognak használni. Nem kell aggódni, a rétegvizet megkímélik, a víz 85 százalékát úgyis elpárologtatják, és akkor azt meg szürke vízzel fogják megoldani. Az engedélyben azonban szó sincs szürkevíz szürke visszaengedésről.
Nem is lehetett, hiszen nem is kérte még azt, nem kérte a gyár, nem volt benne a kérelmében, tehát értelemszerűen nem is engedélyezhette. Az, hogy tárgyalnak róla, és fontolgatják, az lehet, sőt, miért kérdőjeleznénk meg, de abban az állapotban van, hogy egy álom, egy terv, de persze nincs is lehetőség szürke víz odairányítására
– mondja a szakértő.
Azt még elmondta, az esetben igen, hogyha kiépítenek egy vezetéket, és olyan minőségűre megtisztítják, hogy azt be lehessen vinni és hűtővízként használni. De ez nagyon messze van.
A közmeghallgatáson az is elhangzott a gyár megépülése elleni érvként, hogy miért olyan sok gázenergiát használnak. Erre megszólalónk szerint a polgármester azt mondta, hogy tesznek az épületekre napelemeket. Az engedélyben azonban ez nem szerepel, mert a beruházók ezt sem kérték. Az engedélyeztetést csak gáz és csak hálózati energia felhasználására adták be. Az engedély öt évre szól, a hatóság ennél többre nem is adhat. Ez a szakember szerint egy kicsi biztatás a civileknek. Szóba került a gyár monitoringozása. Nyilatkozónk elmondta, erről van szó az engedélyben, de csak úgy, hogy egy bizonyos ideig dolgozza ki a beruházó a gyár monitoring tervét.
Azt a beruházó és több magyar megszólaló kijelentette, a termelés zárt rendszerben működik majd. A szakértő szerint azonban ennek különböző szintjei vannak.
Az üzemcsarnokban zárt a rendszer, de ettől függetlenül azt ne felejtsük el, hogy 49 kéményen keresztül óránként másfél millió köbméter levegőt engednek ki. Ez borzasztóan sok. Hogyha számolunk tovább, ez a szám 37 millió köbméter naponta, tizenhárom és félmilliárd köbméter évente, ami nyilvánvalóan szennyező anyagokat is tartalmaz
– fogalmazott a szakértő.
Hozzátette, ha beindul a termelés, évente 28 tonna szerves oldószer megy ki a levegőbe. Öt tonna lítiumvegyület, 850 kiló toxikus nehézfém, ezeket az adatokat a kérelemben egy szakértő írta le. Csak ezt ki kell számolni belőle.
Az engedélyező hatóság előírta a csapadékvíz minőségének a vizsgálatát, ami nem volt benne a kérelemben, amit nyilatkozónk hasznosnak talál. Azt is előírják, hogy a belső csapadékvíz-tározónak az alján lévő iszapból is vegyenek mintát és azt is vizsgálják.
Nyilatkozónk kitért arra is, nagyon fontos lenne tudni, mennyi vizet használna teljes kapacitás esetén a gyár. Nagyon sokféle számot hallottak, amelyek nagyságrendekkel tértek egymástól. De ezek a számok mindegyike egy-egy hivatalosan benyújtott engedély kérelemben szerepeltek. Tehát nem kitalálta, aki ezt közzétette, hanem kiolvasta valahonnan, amit benyújtottak engedélyezésre.
Nemrég történt, hogy néhány óra alatt eltűnt a nyilvános felületről egy vízhálózat-fejlesztési terv arról, hogy mennyi vizet akarnak engedni a déli ipari part felé, milyen átmérőjű csövekkel és milyen szállítókapacitású csövekkel. Ezt levették, utána pár napja javítva ismét kikerült. De abból csak az derül ki, mennyi lesz az ipari parkba kerülő víz mennyisége. Ez naponta 24 ezer köbméter, amit a közgyűlés tavaly nyáron megszavazott, a többi a környező lakosság ellátását fogja szolgálni, az nem összesen hány ezer köbméter napi vízkapacitást építenek ki. Arról nem is beszélve, ki és hogy fogja ellenőrizni, hogy abból mennyi jut a lakosságnak, mennyi az ipari parké, az akkumulátorgyáré.
Végtelenül egyszerű lenne a megoldás. A kerítésen kívülre fel lehetne szerelni egy vízórát, amit bárki bármikor megnézhetne és megtudhatja, mennyi vizet használ naponta az ipari park. Nem is lenne egy nagy beruházás, csak szándék kellene hozzá
– mondta a környezetvédelmi szakember.
Miután konkrét állítások hangzottak el a civilek részéről, amelyek a debreceni városvezetést érintik, elküldtük a kérdéseinket a Debreceni Polgármesteri Hivatalnak, ahonnan az alábbiakról tájékoztatták lapunkat:
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata a CATL akkumulátorgyára kapcsán kialakult társadalmi párbeszéd során őszinte, tényekkel alátámasztott, a hatósági eljárások iránti bizalomra építő kommunikációt folytat. A város vezetése mind a sajtó részéről, mind a közmeghallgatásokon vagy egyéb módon közvetlenül a lakosságtól érkező kérdésekre válaszol.
A Déli Gazdasági Övezet 2001 óta kijelölt iparterület a város helyi építési szabályzata szerint. A város déli részére eső földek semmi esetre sem a jobb minőségű termőterületek közé tartoznak, ugyanis mély fekvésű területek, viszonylag magas talajvíz-szinttel. A CATL által első ütemben beépítendő terület is elsősorban legeltetésre volt alkalmas. A földvédelmi törvény rendelkezik a kitermelt föld hasznosításáról: a beruházók kötelesek gondoskodni a humuszos termőréteg mentéséről, méghozzá úgy, hogy azt a beruházással érintett ingatlanokon belül kell felhasználni. A vonatkozó előírásokat maximálisan betartva sem a Déli Gazdasági Övezet, sem az Északnyugati Gazdasági Övezet területéről nem került máshova termőföld.
A Déli Gazdasági Övezet megfelelő ipari infrastruktúrával rendelkezik. Közlekedési kapcsolati kiválóak – az autópálya mellett a vasútvonal és a Debrecen Nemzetközi Repülőtér is közvetlen közelében található. A terület távol esik lakóövezetektől.
Debrecen 2014-ben új, nagyszabású gazdaságfejlesztési terveket fogalmazott meg. A befektetésösztönzési törekvések eredményeként ez idő alatt több mint 10 milliárd eurónyi működő tőke áramlott a városba, és 17 ezer új munkahely került bejelentésre. Döntött debreceni beruházásáról a BMW is, melynek megjelenése magával vonzotta további cégek érkezését, különösen azt követően, hogy bejelentette: csak tisztán elektromos autókat gyárt majd a városban. Természetes, hogy az elektromobilitásban érintett beszállítók érdeklődése is megélénkült a debreceni ipari területekkel kapcsolatban. A CATL kétéves tárgyalássorozat végén döntött a beruházás mellett.
2020-ban a KSH adatai szerint az ország ipari termelésének 2,8%-a realizálódott Hajdú-Bihar megyében. A megye lakosságának arányához viszonyítva ez egy alacsonynak mondható érték, azonban az elmúlt évek gazdaságfejlesztésének köszönhetően a következő években ez az arány jelentősen nőni fog. A cél ezzel együtt nem az, hogy Debrecen iparváros legyen, hanem egy olyan pénzügyi-gazdasági központ, ahol magas hozzáadott értékű munkahelyek várják a debrecenieket.
Általános érvényű igazság, hogy egy beruházó – mielőtt dönt egy adott helyszínről – mindenre kiterjedően megvizsgálja az egész régió munkaerőpiaci helyzetét, és az alapján dönt, hogy rendelkezésre áll-e elegendő munkavállaló. Debrecenre hosszú évtizedekig jellemző volt, hogy a jól képzett munkaerő egy része Nyugat-Magyarországon vagy más európai országokban vállalt munkát.
A 2014 óta itt befektető cégek által teremtett munkahelyek nyújtják azt a perspektívát, amely vonzó lehet a jelenleg itt tanuló, vagy akár korábban elvándorló debreceniek számára, hogy visszatérjenek, s ez a trend megforduljon. Külföldi munkavállalók jelenleg is dolgoznak Debrecenben, ami egy természetes állapot, ugyanakkor az önkormányzat a Debreceni Egyetemre és a Debreceni Szakképzési Centrumra építve kívánja hosszútávon megoldani ezen vállalatok munkaerőigényét.
Ezzel összefüggésben olyan lakhatási program kezdődött Debrecenben, amely elsősorban a 35 év alattiakat segíti. Tervezés alatt áll egy ezerlakásos önkormányzati beruházás, a helyi építési szabályzat pedig kifejezetten támogatja a magánjellegű ingatlanfejlesztéseket is.
Mivel Debrecen és agglomerációjának lakosságszáma várhatóan dinamikusan emelkedni fog a következő évtizedekben, az önkormányzat csak hosszú távon fenntartható, biztonságos, a lakosság egészségét és jólétét nem veszélyeztető ipari beruházásokat támogat. Ezért volt különösen fontos, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal által lefolytatott összevont környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás eredményeképpen olyan szigorú környezetvédelmi kereteket határozott meg a CATL kapcsán, amely az európai akkumulátorgyártó beruházások estében is egyedülálló. Ez az üzem semmivel sem lehet és nem is lesz környezetterhelőbb, mint bármely hasonló méretű gyár.
A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal környezetvédelmi eljárásról szóló határozata értelmében a CATL napi átlagos vízfelhasználása 3378 köbméter/nap, csúcsidőszakban pedig legfeljebb 6232 köbméter/nap. A város közgyűlése 2022. június 23-i ülésén egyhangúlag döntött arról, hogy a Déli Gazdasági Övezet teljes vízellátását 1080 köbméter/óra, azaz ~24 ezer köbméter/nap mennyiségben maximalizálja. Azaz az ott már most működő gyárak, a jelenleg is épülő üzemek, illetve a jövőben várható további beruházások együttes vízigénye sem haladhatja meg ezt az értéket.
A CATL vízfelhasználásának mintegy 70 százalékát tervezi szürkevízzel megoldani, ahogyan ezt éppen az Index számára erősítette meg a vállalat.
Jelen engedélyezési eljárás azért nem tartalmaz a szürkevízzel kapcsolatos rendelkezést, mert azt a vezeték kiépítését követő vízjogi létesítési engedély teszi majd lehetővé. Tekintettel arra, hogy a Debreceni Vízmű Zrt. a nagy kapacitású szennyvíztelepén korszerű körülmények között képes mintegy 30 ezer köbméter tisztított szennyvizet előállítani, a szükséges mennyiség rendelkezésre fog állni. Az ehhez kapcsolódó infrastruktúra tervezése folyamatban van.
A Debreceni Vízmű Zrt. éppen a szennyvíztisztítási tevékenysége révén a legfontosabb környezetvédelmi feladatellátó szerv a városban, ily módon a cég vezetőjének munkacsoporton belüli jelenléte megkerülhetetlen. A vezérigazgató – mint a város lakosságának tartós és fenntartható vízellátás-biztonságáért felelős vezető – érdeke, hogy az értékes ivóvíz alapját képező vízkészletek használata helyett minél nagyobb arányban szürkevíz kerüljön ipari célú igények kielégítésére, óvva-védve ezzel vízbázisainkat. Minél több a szürkevíz, annál több ivóvíz-alap marad tehát a vízbázisokban.
A lakossági vízfelhasználást semmilyen körülmények között nem veszélyeztetheti az iparterületek vízigénye. Debrecenben jelenleg napi 40 ezer köbméter a lakossági vízfelhasználás, 2022-ben a csúcsidőszakban ez a szám elérte a 60 ezret.
Az 1980-as években Debrecenben egyébként az akkori ipari viszonyok miatt még a 90 ezer köbmétert is meghaladta a napi átlagos érték. Napjainkban tehát mintegy feleannyit használ a város, ebből is látszik, hogy körültekintően gazdálkodik vízkészleteivel. Ami a napi utánpótlódást illeti, ez a felszín alatti vízkészletek tekintetében 75 ezer köbméter, míg a kiegészítő vízbázis a Keleti-főcsatornára telepített felszíni víztisztítómű, amelyből vezetéken keresztül mintegy 30 ezer köbméter pótolható.
Így összesen az elméletileg elérhető ivóvíz-kapacitás 105 ezer köbméter naponta. Ezen felül a szennyvíz tisztításával még tovább csökkenthető az ipar ivóvíz-felhasználása. Mindezeket egybevetve bőségesen elegendő tartalék áll rendelkezésre a lakosság kiszolgálására.
A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal honlapjára feltöltött, tehát nyilvános dokumentumok között megtalálható a CATL önkéntes nyilatkozattétele, melyben szerepel a tetőfelületeken 10 MWe tervezett kapacitású napelem telepítése.
A CATL mélyépítési, alapozási munkálatokra még 2022 őszén kapott engedélyt a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivataltól, jogszerűen végezte tehát tevékenységét. A 2023. február 13-án közzétett környezetvédelmi engedély a beruházás következő fázisa. A kínai vállalat eddig is és ezután is mindenben megfelel a hazai jogszabályi környezet előírásainak.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)