Aki olcsó vendégmunkást keres, az inkább Indiára vagy Indonéziára fókuszáljon – véli a Fülöp-szigeteki munkaerő-közvetítésre specializálódott cég vezetője. Az utóbbi időben több ezer filippínó dolgozó jelent meg a magyar piacon. Leginkább az szól a foglalkoztatásuk mellett, hogy bár más kultúrából, mégis keresztény országból érkeznek, relatíve közel áll hozzánk az értékrendjük, miközben a hivatalos nyelvük az angol, a manilai kormány pedig minisztériumi szinten segíti a gazdasági migrációt.
Korábbi írásunkban HR-szakértőkkel jártuk körül az EU-n kívüli munkavállalók szerepét, azon belüli is a délkelet-ázsiai új hullámot, a Fülöp-szigeteki dolgozók megjelenését a munkaerőpiacon. Munkamorált, illetve termelékenységet érő kritika eddig nemigen érte a filippínó vendégmunkásokat, miközben azt is megtudtuk, hogy sokan közülük a fizetésük nagyobb részét hazautalják, nem költenek nálunk tartós fogyasztási cikkekre. Ezúttal a toborzás menetére voltunk kíváncsiak, arra, hogyan és miért választják Magyarországot.
Fő motivációjuk természetesen a pénzkereset, miután a Fülöp-szigeteken korlátozottak a lehetőségek, kevés a munkahely
– mondta az Index megkeresésére Kótai Balázs, a Kolibri Manpower Kft. ügyvezetője.
Felidézte, hogy két évtizedet töltött különböző projekteket menedzselve Ázsiában, és 2016–2018 körül már nagyon is aktuális téma volt itthon, főként a termelő-gyártó iparvállalatok vonatkozásában, hogy lenne ráció a filippínó munkaerőben. „Más kultúra, de keresztény ország, abból a régióból az ő értékrendjük áll hozzánk a legközelebb, ráadásul a hivatalos nyelvük az angol” – indokolt a cégvezető, hozzátéve, hogy Manilában minisztériumi szinten (DMW – Department of Migrant Workers) segítik a külföldi munkavállalást, jól szervezett a rendszer, beleértve a kiutazási engedély adminisztrációját.
A Kolibri Manpower 2019 óta közvetít, elsőként kapott erre Fülöp-szigeteki hatósági engedélyt, a kölcsönzők speciális engedélye révén 2022 óta azonban egyre többen próbálkoznak ezen a piacon. Kótai Balázs szerint
ma már legalább háromezer filippínó dolgozhat Magyarországon, de mivel egyre többen jönnek, létszámuk akár a 4-5 ezret is elérheti, belátható időn belül akár 8-10 ezerre is duzzadhat.
Viszonyításképp: csak a Kolibri, illetve az a cég, ahová Kótai tanácsadóként besegít, együttesen mintegy 700-800 vendégmunkást hozott be a délkelet-ázsiai szigetállamból tavaly.
S hogy a többség hol helyezkedik el? A munkaerő-közvetítő beszámolója szerint betanított operátorként dolgoznak a legtöbben, de éttermekben, mezőgazdasági területen is találnak munkát.
Mi tehergépkocsi-vezetőket szintén közvetítünk, de nyitunk a hegesztőtechnikusok és az építészmérnökök felé is
– árulta el az ügyvezető.
A Fülöp-szigeteki oktatást, a képzési rendszert megfelelő színvonalúnak értékelte, még az Egyesült Államokban is elfogadják a diplomájukat, ugyanakkor Magyarországon inkább betanított munkásból van hiány, ezáltal arra megy a kereslet is. A szakember szerint amikor épül egy-egy nagy gyár itthon, márpedig az utóbbi időszakban egymást érik a beruházásbejelentések, több ezer emberre van szükség szinte egyik napról a másikra. Ilyenkor jól jön a munkás kéz, akkor is, ha az nem magyar, rögtön ki is adják a feladatot a kölcsönző cégeknek.
A közhiedelemmel és a vélhető prekoncepcióval szemben szó sincs arról azonban, hogy a filippínók minimálbérért napi 10-12 órát dolgoztathatók. Kótai Balázs elmagyarázta: még mielőtt bárki elkezdené a toborzást, regisztrálni kell a munkáltatót kint a hatóságoknál, feltüntetve a bérajánlatot és az alapvető szociális körülményeket, mindenekelőtt az elszállásolás és a munkába járás módját. A Kolibri ügyvezetője szerint
nettó 600 euróval mindenképp érdemes tervezni, ami 230-235 ezer forintnak felel meg. a vendégmunkások is arra számítanak, hogy a túlórával együtt kézhez kaphatnak havi 300-350 ezer forintot.
Munkáltatói szemmel a bérköltségen felül havi 50 ezer forint pluszkiadás a reális, hiszen a határozott idejű, legfeljebb kétéves szerződés elején és végén repülőjegyet kell venni, vagy kifizetni annak az árát, és persze a toborzásnak is díja van. „Aki olcsó munkaerőt akar, nézelődjön inkább Indiában, Indonéziában” – tette hozzá a szakember.
Ha már a bevezetőben említettük, hogy sokan közülük a fizetésük nagyobb részét hazautalják, Kótai Balázs megjegyezte: ha a 110 millió lakosú országban legalább 10 millió ember hazaküld fejenként havi 400-500 eurót, az bizony az ország GDP-jén is markáns nyomot hagy. Hiába tűnne kézenfekvő megoldásnak számukra Dél-Korea, Japán vagy Tajvan, ezekben a desztinációkban olyan mereven szabályozott a munkavállalás (limitált lehetőségek, a hosszú távú tervezés lehetősége nélkül), hogy többen végül inkább Kelet-Közép-Európa felé veszik az irányt.
Érdekesség, hogy a többség a toborzások során találkozik először Magyarországgal, korábban nem is nagyon halottak róla, mégis rögtön vonzóvá válik számukra, amiért az Európai Unió tagja.
Az EU-ban egyébként elsőként az olaszok és a spanyolok nyitottak feléjük.
Kótai kitért arra is, munkáltatói szemszögből miért fontos a megfelelő toborzó partner kiválasztása. Kifejtette, egyre több olyan irodáról hallani, amely annak érdekében, hogy olcsón tudjon szolgáltatni, pénzt kér a munkavállalótól is.
Holott ez nemcsak Magyarországon, hanem a Fülöp-szigeteken is illegális. Márpedig ezzel az olcsó dolgozó reményében a munkáltató is emberkereskedelem részesévé válik. Túl ezen a kerülendő buktatón, a munkaerő-közvetítő cég vezetője szerint kulcskérdés a Fülöp-szigeteki munkavállalók támogatása.
Teljesen más kultúrából érkeznek, ezt tudni kell kezelni. Az alap az, hogy legyen olyan HR-es kolléga, aki folyékonyan beszél angolul, de nagyobb vállalatoknál filippínó HR-es alkalmazása is indokolt lehet
– fűzte hozzá Kótai Balázs.
(Borítókép: Munkás egy palackozóüzemben Manilában, a Fülöp-szigeteken 2019. július 16-án. Fotó: Geric Cruz / Bloomberg / Getty Images)