Nemzetstratégiai feladat a magyar agrárium genetikai sokféleségének megőrzése, az erős magyar fajták jelenléte erősíti a gazdaság mellett az identitástudatot is.
"A Kárpát-medence Európa legrégebbi, több ezer éves mezőgazdasági kultúráját őrzi, ami a jelenben is kötelez minket" – mondta az Indexnek Nagy István. Az agrárminiszter ismertette, hogy Magyarország sajátos klimatikus helyzete, a mezőgazdasági termelésben eltöltött hosszú idő, és az ezzel együtt járó szelekció következtében elsősorban kultúrnövényeink, de gazdasági haszonállataink is hihetetlen változatossággal, gazdagsággal, ugyanakkor ránk jellemző sajátossággal alakultak ki.
A tárcavezető kiemelte, hogy világviszonylatban is vezető szerepet látunk el a haszonállatok génmegőrzésében, ami a Kárpát-medencében kialakult, részben őseink által behozott, majd később magyarrá vált fajták, fajtaváltozatok, tájfajták nagy számának köszönhető.
A hazai kultúrnövény- és haszonállatfajok kiemelt fontosságú nemzeti örökségeink, fogalmazhatunk úgy is, hogy közkincseink, nemzetközi identitásunk részei, és természetesen az ország szimbólumai is
– fogalmazott Nagy István.
2018-ban tűzte zászlajára a kormány a szerepvállalást a génmegőrzési programban. Ennek érdekében öt évre szóló génmegőrzési stratégiát fogadott el, összesen 12 milliárd forintnyi keretösszeggel.
A program megvalósítása 2019-ben indult el, többek között a nemzeti parkok bevonásával. A programnak egy kicsi, de annál fontosabb szelete a hungarikumok közé tartozó magyar kutyafajták génállományának megőrzése. Bár a kutyák ma már nem igazán tartoznak a haszonállatok közé, mégis fontos tudni, mely tulajdonságaik azok, amelyek tovább örökítendők. Kis túlzással a program egyik célkitűzése, hogy ezek a gének határainkon belül maradjanak, erősítsék a fajtajellegeket – például a komondor házőrző szerepét, a puli, a pumi terelőösztönét, a magyar vizsla vadászhajlamát – úgy, hogy a legerősebb gének öröklődjenek tovább az utódokban. Lehetőleg úgy, hogy azok a lehető legellenállóbbak legyenek a betegségekkel szemben.
A közelmúltban mutatták be annak a kutatásnak az eredményeit, amelynek alapján sikerült beazonosítani a kilenc magyar kutyafajta – komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, rövid szőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó – genetikai állományát. Az Agrárminisztérium 2019-ben jelölte meg feladatként ennek a kilenc fajtának a genetikai vizsgálatát, amely megfelelő alapot ad arra is, hogy tovább folytatva a programot, a Kárpát-medencei, ezen belül a magyarországi haszonállatok génállományát is megismerjék, és ennek segítségével ismét erősítsék a jövőben a fajtajelleget.
Nagy István szerint a XX. századi paraszti életforma változásával, az önellátás háttérbe szorulásával és a külföldről elhozott, nagy teljesítményű fajták elterjedésével a régi fajták jelentősége folyamatosan csökkent.
A hazai fajták nemesítése helyett a gyakorlatban gyorsabb eredményt hozó, idegen fajtákkal végzett keresztezésekkel állítanak elő fontos termékeket, ezért sok fajtánk elveszítette ősi tulajdonságainak egy részét, eredeti állapotban csak viszonylag kevés helyen maradtak meg. Az iparszerű állattenyésztés elterjedése különösen a helyi sertés- és baromfifajtákat érintette károsan, de az eredeti funkciójukat vesztett haszonállatok, így a ló, a szamár és a kutya fajtáinak száma is rohamosan csökkent.
A tárcavezető kitért arra is, hogy évezredes erőforrásaink és az elmúlt évszázadokban gyökerező problémáink arra indítanak, hogy – felismerve a veszélyeket – neves szakemberek bevonásával a leveszélyeztetett fajtákból eredeti élőhelyükön olyan állományokat hozzunk létre, amelyek génmegőrzésére saját programokat alakíthassunk ki.
Ez jelenti a hazai haszonállat-génmegőrzés alapját
– emelte ki az agrárminiszter, megjegyezve: az állami intézmények ezen a területen a mai napig is meghatározó szerepet játszanak. Ahogy a miniszter rámutatott, ennek a szerepvállalásnak megvan az alapja, hiszen a génmegőrzés nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai érdek.
Genetikai erőforrásaink felkutatásával, megőrzésével és fenntartásával ugyanis csökkenteni tudjuk a külföldi szaporítóanyagok iránti kiszolgáltatottságunkat, és ezáltal erősíthetjük a magyar mezőgazdaság függetlenségét
– mondta Nagy István.
Hozzátette, az élelmiszerbiztonsági célok mellett természetvédelmi szempontból sem elhanyagolható az őshonos hagyományok megőrzése. Nagy István szerint büszkék lehetünk arra, hogy Magyarországon a világon az elsők között ismerték fel a génmegőrzés fontosságát.
Ennek a tudásnak a birtokában lehet a magyar haszonállatok génállományát is megismerni és megőrizni úgy, hogy az állomány egészséges, fajtatiszta állapotban legyen, és a különleges fajták minél tovább fennmaradjanak az utókor számára. „Éppen ezért a minisztériumban azt tűztük ki célul, hogy minél több egyed genomjának szekvenálásával lehetővé váljon a fajták teljes genomjának megismerése” – közölte a miniszter.
Emellett cél az is – tette hozzá –, hogy további diagnosztikai módszerekkel feltérképezzék a fajták jellemző tulajdonságokért felelős génjeit, illetve génmutációkat. Az agrártárca által is finanszírozott genomszekvenálások eredményeként lehetővé válik fajtaazonossági vizsgálatok végzése genetikai tesztek segítségével. Ezzel az eljárással 95-98 százalékos biztonsággal megállapítható, hogy egy vizsgált egyed a szóban forgó fajtához tartozik-e. Ez a siker is hozzájárul ahhoz, hogy a Kárpát-medence minél teljesebb ökológiai gazdagsága megőrizhető legyen az utókor számára.
A biológiai sokféleség megőrzése erősíti a Kárpát-medence és Magyarország fizikai, anyagi és szellemi kulturális biztonságát
– fűzte hozzá Nagy István.