Az eurózónába való csatlakozástól sokan a fejlett gazdasággal rendelkező országokhoz való felzárkózást várják. Tény, hogy a közös valuta kiiktatja az árfolyamkockázatot és megkönnyítve az elszámolást élénkítheti például a kereskedelmet, beruházásokat és utasforgalmat. A gazdasági felzárkózás ugyanakkor egyáltalán nem biztosított, ahogy azt néhány mediterrán ország példáján láthatjuk. Magyarország a 2004-es csatlakozását megelőzően vállalta, hogy bevezeti az eurót. Azóta egyetlen olyan év sem telt el, hogy a csatlakozáshoz szükséges öt kritériumot egy időben teljesítse Magyarország, azonban a belépés esélye 2012-t követően volt a legmagasabb.
Magyarország az Európai Unióba való 2004. május elsejei csatlakozáskor vállalta, hogy hivatalos pénznemének az eurót vezeti be, illetve belép az Európai Monetáris Unióba (EMU). Az EU tagállamai közül egyedül Dánia és – a szervezetből azóta távozott – Egyesült Királyság mentesült az eurózónába való belépés kötelezettségétől.
Az euróövezetnek jelenleg 20 tagja van és számos európai nemzet külön szerződéssel (például Andorra és Vatikán) vagy egyoldalúan (például Koszovó és Montenegró) vezette be hivatalos fizetőeszközként az eurót. Az EMU-ba való belépéskor a monetáris politika alakítási jogát az adott ország törvényhozása az Európai Központi Bankra (EKB) ruházza, az ország korábbi jegybankjának működése pedig operatív feladatokra korlátozódik.
Mivel az EKB a teljes eurózóna érdekeit veszi figyelembe, számos esetben a tagállamok közötti érdekütközés miatt dilemmával szembesül.
Az Oeconomus oldalán megjelent korábbi elemzésből látható, milyen érdekellentétet okozott tavaly az alapkamat emelése a magas áremelkedési ütemmel küzdő országok és a drágán hitelt vállaló nemzetek között. Egy másik cikkben pedig a dilemma feloldásának kísérletéről lehet olvasni részletesebben.
Az euróövezetbe való csatlakozás előtt a tagjelölt országnak öt pénzügyi feltételt, úgynevezett konvergenciakritériumot kell teljesítenie.
Ezeket 1992-ben, a Maastrichti-szerződésben fektették le, amely az egész EU működését szabályozta. Az eurót a számvitelben 1999 óta használják, véglegesen azonban csak 2002 elején váltotta fel a korábbi, nemzeti valutákat.
A csatlakozáshoz szükséges kritériumok:
Magyarország 2004-es EU-s csatlakozása óta egyszerre még nem tudta teljesíteni a csatlakozáshoz szükséges követelmények mindegyikét. Azonban, ahogy az ábrán is látszik,
a csatlakozáshoz legközelebb 2013–2016, illetve 2018–2019 között volt Magyarország.
A konvergenciakritériumok már több mint három évtizede, azaz kialakításuk óta szakmai viták tárgyát képezik. Leggyakrabban a feltételek csatlakozás utáni betartatásának hiányát emelik ki. A költségvetésre vonatkozó szabályokat – miután éveken át megszegték – Franciaország és Németország javaslatára 2005-ben enyhítették.
2019-ben, az utolsó járványtól, energiaválságtól és háborútól mentes, „békés” évben az akkori 19 eurózóna tagállam közül mindössze 9 teljesítette mind a négy követelményt (a csatlakozás után az árfolyam-stabilitás nem releváns).
Az árstabilitás-feltétellel két ellenvetéssel élnek a legtöbbször: a kismértékű infláció a gazdasági folyamatokra kedvezőbb hatással van, mint az abszolút árstabilitás. Mivel az alacsony inflációs rátákon alapszik a kritérium, a kiugró értékek kontraproduktív küszöbszintet eredményeznek. 2020-ban például a küszöbérték 1,4 százalék volt, ami jelentősen eltér a legtöbb ország jegybankja által meghatározott inflációs célértéktől.
A költségvetési hiány kritérium válság esetén válhat károssá.
A recesszió alatt lecsökkent keresletet a kormányzati költéssel lehet kipótolni, melyhez hitelt is célszerű felvenni. Mivel az állam a legtöbb esetben kedvezőbb kamatszint mellett juthat hitelhez, válságban olcsón élénkítheti a gazdaságot. Ekkor, ha az állam szufficitesen működne – azaz több lenne a bevétele, mint a kiadása –, forrásokat vonna el a gazdaságból.
Az államadósságot érintő feltételt sokan feleslegesnek tartják. Egy modern gazdaság állapota nem az eladósodottságának szintjétől függ. Oroszország államadóssága 2021-ben csupán GDP-jének 18 százaléka volt, míg a világ harmadik legnagyobb gazdaságú országának, Japánnak 262 százalék. További példák a polgárháború sújtotta Afganisztán 7 százalékkal, illetve a világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok 127 százalékkal.
Az állampapírhozamra vonatkozó feltétel is céltévesztő. Miután egy ország csatlakozik az EMU-hoz, az adósság vállalásának költsége, vagyis a kötvények hozama, szignifikánsan lecsökken, köszönhetően az EKB kisegítésének. Az eurózóna 2012-es válságát követően az EKB számolatlanul vásárolta a görög, spanyol és egyéb válságba került országok államkötvényeit, lenyomva ezzel azok kamatszintjét. Ez a piaci folyamatokat és értékeltségeket módosító beavatkozás indokolatlanul alacsony kamatokat eredményezett, ami bár az adott országnak kedvez, a tagjelölt ország csatlakozását megnehezíti.
A téves értékeltségre példa az Európa beteg emberének tartott Görögország, ahol a tízéves államkötvény kamata az elmúlt egy évben átlagosan 4,1 százalék volt, illetve az évek óta dinamikus gazdasági bővülést elérő Lengyelország, ahol közel 60 százalékkal magasabb, 6,6 százalék. Mivel ez a kritérium referenciaértékként a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország állampapírhozamát veszi alapul, téves küszöbszámot eredményezhet. Például 2012-ben az eurózóna tagállamai közül Görögországban volt a legalacsonyabb az áremelkedési ütem, mindössze másfél százalék. Ezzel szemben a mediterrán országot sújtotta leginkább az adósságválság, ezért államkötvényeinek hozama rövid ideig meghaladta a 30 százalékot. A kiugró érték felhúzta a véglegesen érvényes küszöbértéket egészen 12 százalékig.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője.
(Borítókép: Krisztian Bocsi / Bloomberg / Getty Images)