Túrórudi, túródesszert – mindegy, minek hívják, hadd jöjjön! Nagyjából így lehet leírni az Index nagy túródesszerttesztjét. A várakozások beigazolódtak: voltak ötcsillagos termékek, de akadt olyan is, amit szívesen elfelejtenénk. Nézzük, miként döntött a „zsűri”.
A túrórudi eredeti, orosz neve сырок („szirok” vagy „szürok”), ami nagyjából – mázzal bevont – sajtocskát jelent. Története az ötvenes évek közepén kezdődött: a Szovjetunióból került a Budapesti Tejipari Vállalathoz, majd a Szabolcsi Tejipari Vállalathoz. Az eredeti bevonó hasonló a Magyarországon ismerthez, csak nem olyan roppanós, a töltelék belül lágyabb, édesebb. Egy kerekded tégla formát kell elképzelni – vázolta Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója.
Tőle tudtuk meg például, hogy a Túró Rudi lajstromozott védjegyet hivatalosan csak a Pöttyös gyártója, a Friesland Hungária Zrt., illetve a Sole-Mizo Zrt. használhatja. (A Túró Rudiból mint márkanévből lett a túrórudi mint gyűjtőnév, ami az összes ilyen jellegű terméket takarja.) „Más cégek akár azonos, akár hasonló termékeinek elnevezésére nem használható. Szinte mindenhol kapható különböző fantázianevekkel, bár formájukat tekintve hasonlóak, összetételüket illetően különbözhetnek egymástól” – mutatott rá a szakértő.
A termék hivatalosan túródesszert. A termék desszert jellegét a bevonat adja (csokoládé vagy kakaó). A túrótöltelékében a tejeredetű termékhányad legalább 50 százalék. „A töltelék, a túró egy lágy állományú, kellemesen savanykás, könnyen emészthető tejtermék. Nagyon értékes, mivel a tej minden fontos tápanyagát tartalmazza, jelentős a fehérje-, a kalcium- és foszfortartalma” – tette hozzá Harcz Zoltán, aki a kóstolás során is segítségünkre volt szakértelmével.
Nem voltunk könnyű helyzetben, elvégre volt bennünk egy gyermeki prekoncepció, hogy nagyon finom termékek közül kell kiválasztani a legfinomabbat vakteszt keretében. Ez lényegében ült, hiszen záporoztak a maximális pontszámok, voltak megosztó termékek, de olyanok is akadtak, amelyek mellett a jövőben rohamléptekkel haladunk tovább bevásárláskor.
Ahogy azt olvasóink a terméktesztek során megszokhatták, a látvány, az illat, a tapintás, illetve az íz kombinációjából adódott össze a végleges pontszám. Az egyes elemeket 1–5-ig terjedő skálán értékeltük, vagyis a maximális összpontszám 20 lehetett. A kóstolóhoz a termékmintákat szolgáltatott a Kifli.hu, a Friesland Hungária Zrt., a Sole-Mizo Zrt., illetve a Naszálytej Tejfeldolgozó és Kereskedelmi Zrt.
Már az első tesztalanyunk megosztotta kóstolócsapatunkat. A tejcsokis Mizo kókusz ízesítésű Túró Rudija hevert darabokban a tányérokon, amiket előbb mindenki az orrához, majd a szájához emelt. A kissé savanykás íz többeknek is feltűnt, volt, aki némi citromaromát is felfedezni vélt. Az ízben két véglet alakult ki: a 2-es, illetve a 4-es osztályzat. Összességében pedig volt, aki 8-as, míg akadt, aki 17-es összpontszámmal értékelte a produkciót. Az eltérő ízlésvilág tehát már az első terméknél megmutatkozott.
Ezzel az élménnyel fordultunk a második termékhez, az „őstúrórudihoz” külsőleg leginkább hasonlító Magija toffee ízesítésű túródesszertjére, amely a Kifli.hu-ról rendelhető. Az osztályzatokon látszott, hogy a magyar ízlelőbimbók nem ezekhez az ízekhez szoktak hozzá. Szigorúbb tollú kóstolóink egyesre értékelték a látványt, de 5-ös is akadt. A csokija lágyabb, a töltelék folyósabb volt a megszokott rudikhoz képest. Megosztottság itt is volt, de átlagban alulmúlta az előző terméket.
„Ez a kedvencem.” „Merénylet a túrórudi ellen.” „Műízű.” A következő dolgozat a Pöttyös Rudikornisé volt, ami gyakorlatilag a végletek túrórudija lett. Volt, aki maximális pontszámot szívecskékkel toldotta meg, valakinél pedig nulla, azaz nulla összpontszám született. Megállapítható tehát, hogy valaki vagy imádja, vagy messziről elkerüli.
Még fel sem tudtuk dolgozni a Rudikornis okozta sokkot, amikor szintén egy érdekes desszert jött szembe velünk. A Naszálytej vegán tofurudija következett királygyümölcs ízesítésben. De bár ne tette volna. A túró tofuval való helyettesítése nem bizonyult túl jó ötletnek, bár könnyen lehet, hogy vegán honfitársaink erről máshogy vélekednének. Kóstolóink között azonban nem volt vegán, így ez lett az első termék, ami nem osztott meg minket, mindössze egy kétszámjegyű összpontszámot szorgoskodott össze. Kosarunkba maximum akkor tennénk, ha egy általunk szervezett házibuliba vegánok is érkeznének.
Ötödik nekifutásra szintén egy nem megosztó termék került terítékre. Már a látványon és az illaton keresztül is egyértelmű volt, hogy finomat fogunk kóstolni. Így is lett. A Mizo natúr Túró Rudija egyértelmű sikert aratott. Bár akadt egy 9-es összpontszám, ám a többi 18 és maximum közötti rövid távon mozgott, így elégedett hümmögések után a „tökéletes”, „nagyon finom” értékelések következtek.
Bár az egyöntetű elégedettség után számítottunk rá, hogy lesznek még kellemes élmények, de nem gondoltuk volna, hogy rögtön a következő. Már a jellegzetes illatról is egyértelmű volt, hogy mivel állunk szembe.
„Az igazi, tényleg az igazi.” „Ez a Pöttyös, nincs más hozzáfűznivalóm”
– hangzott el a komment, amit maximális pontszám kísért. A Pöttyös natúr Túró Rudija hat kóstolónkból négynél is maximális pontszámot ért el, hogy klasszikust idézzünk: „ide orvosi papír nem kell, a tények magukért beszélnek”.
Miután kinyammogtuk magunkat, a Pilos karamell ízű túródesszertje kúszott be érzékszerveink világába, ami a megosztó kategóriát erősítette. A karamellillatot könnyű volt beazonosítani, a hozzá tartozó, szintén jó látványtól azonban az íz kissé elmaradt. „A csokija kifejezetten jó.” „Jó a mogyi a szélén.” Míg valaki „enyvesnek¨ titulálta a karamellt. Összességében egy közepes rudin vagyunk túl.
Az illat megintcsak ismerős volt, így ismét éreztük, hogy valami jó dolog fog történni velünk. A Pöttyös hozzá adott cukrot nem tartalmazó Túró Rudija szatmári szilvalekvárral „bolondítva” nem is okozott csalódást. „Tökéletes” – hangzott el az egyik kolléga szájából. Ment is rá a 20 pont, és a többi összértékelés sem maradt el túlzottan a maximálistól.
A Mizo mogyorós Túró Rudija volt a következő tesztalanyunk, amelynél visszatértünk az ízlésvilágok különbözőségének mezejére. A szélsőségeket jól mutatja, hogy volt, akinél egész jól szerepelt, és összekapart egy 16-os összpontszámot, míg más illatból, tapintásból és ízből is megbuktatta a terméket, és a látványra is csak egy kegyelemkettest adott.
A Milfina natúr rudija következett a sorban, ami egységesen rosszul szerepelt. „Rettenetes, műízű, kellemetlen utóízzel” – állapította meg egyik rudisommelier-nk. Mindössze két kétszámjegyű összértékelést zsebelt be a termék, azt is épphogy.
Az Aldi után a Lidl saját terméke jött. A két nemzetközi üzletlánc ebben a tekintetben kezet foghat, hiszen a Pilos túródesszert gyakorlatilag lemásolta a Milfina dolgozatát. Mindent elmond, hogy savanykás túróval kísért ízre egy hármast kapott, a többi értékelés ezen érték alatti volt.
Most pedig vissza Pöttyösékhez, egészen pontosan a hozzáadott cukrot nem tartalmazó natúr változathoz, ami magában is egy magasan értékelt rudi, az előző három termék után pedig még felüdülésnek is számított. Akadt, aki a cukortartalmú testvérével egy ligába helyezte, mások egy-két pontnyi különbséget tettek a két termék közé, azonban akadt, akinek tetszését nem igazán nyerte el, és csak egy 7-es összpontszámmal látta el. Összességében azonban bőven a vásárlásra ajánlott kategóriát erősíti.
Egy Magija túródesszerttel már volt dolgunk. A toffee ízesítésű után ezután a márka mákos változata terült el ízlelőbimbóink pamlagán. Úgy tűnik, hogy nem Magija lesz a kedvenc márkánk. Bár négy tíz feletti átlagértékelés is született, akadt, aki értékelhetetlennek minősítette a terméket. Ismét megmutatkozott az örök érvényű mondás: „ízlések, pofonok”.
Átlagos – nagyjából így lehet összefoglalni a Magic Milk laktózmentes desszertjét. Bár egy 18-as összpontszám is befigyelt, összességében nem ezt a terméket vennénk el a boltok polcairól – persze attól is függ, mi van mellette.
Kis szusszanás és pár korty víz után egy újabb Milfina, ezúttal az epres változat volt a következő próbázó. Bár a végletek ezúttal elmaradtak, az érzékszervek eltérő jeleket küldtek a tornyokba, ami különböző értékeléseket eredményezett. Kifejezetten jó osztályzat is született mondván: „kifejezetten finom, jó benne a lekvár”. A többi értékelés közepes volt, ám az elmondható, hogy senki nem törölte bele a lábát.
Vissza Mizóékhoz, amely gyártó valódi tejcsokival hirdetett Túró Rudija hevert előttünk darabokban. A látvány patent, az illat is csábító, az íz pedig magáért beszél, repkedtek az ötösök, illetve néhány négyes, és összpontszám tekintetében is az egyik legjobb rudival találkoztunk. „Finom, omlós, tökéletes” – hangzott el.
Egy Naszálytej vegán tofu terméket már kóstoltunk, a nem túl szép emlékű királygyümölcs után ezúttal a citromos próbálta javítani a márka renoméját, kevés sikerrel. „Ehetetlen, büntetés” – értékelt egyik rudisommelier-nk. Az egyes mellett nullás osztályzatok is akadtak, a legmagasabb összértékelés 8 volt, ami 20-as maximumnál nem sok, ellenben kevés.
Vissza a valódi élvezetekhez, hiszen a Spar rudi visszarántott minket az előző élmény okozta sokkból. Biztató előjelek után az íz sem okozott csalódást, jöttek is a magas pontok, volt, akitől maximális. A Sparral ezúttal jól jártunk.
Megosztó rudi érkezett fehér színben, jó illattal. A Mizo madártejes kreálmánya összességében jól szerepelt. Egyik kolléga egyik személyes kedvencével találkozott. „Finom a madártej, jól passzol” – értékelt, maximális pontszám mellett. A többieknél a közepesnél valamivel jobban szerepelt, összességében jó átlagot hozott.
Immár a huszadik rudit emeltük arcunkba, a többnyire pozitív élményeknek köszönhetően tovább égett bennünk a kíváncsiság. Volt már dolgunk „végletek” rudival, ezúttal is ez lett a vége. Kilences és tízes osztályzat mellett maximális közeliek is akadtak. Jól jellemzi a megosztottságot, hogy valakinél épp a csokija volt a nyerő, míg másnál megbukott a bevonó. Ja, a termék a Kockás natúr volt.
A következő pedig az Aldi natúr rudija, amitől visszaereszkedtünk a földre sőt, még egy kisebb gödröt is ástunk. Tíz feletti osztályzat mindössze egy akadt, ami jól jelzi, hogy nem életünk terméke akadt ízlelőbimbóink torkán. Lehet, hogy ez a termék is olcsó az Aldiban, de csak ezért nem mennénk be.
Egy olyan termék következett, aminek a látványa mindenkinél ugyanazt váltotta ki. A Mizo hozzáadott cukrot nem tartalmazó natúr változata ugyanis első ránézésre csupa 3-asokat zsebelt be, az illatnál is mindössze egy 4-es figyelt be, és az íz sem ment hármas fölé, de akadt egyes is. „Tejporízű” – szólt az értékelés. Az összpontszám átlaga is épphogy a felszín felett volt, és bár ezzel több terméket is lekörözött, ez egy eléggé átlagos, vagy kicsivel az alatti Mizo-termék volt.
Ekkor még nem gondoltuk, de a pontszámokat értékelve az egyik legrosszabb ízélményben volt részünk. Ezért pedig a Lidl-ben kapható banánízű Pilos volt a felelős, ami nem ért el kétszámjegyű összpontszámot – a legmagasabb egy 8-as volt, ami, ahogy a biciklikerékben, így is sem túl jó. „Katasztrófa” – ezzel a jelzővel illette a terméket a kóstolócsapat egyik tagja.
Három a magyar igazság – tartja a mondás. A Naszálytej is ebben bízott, amikor harmadik vegán tofu termékét, a karamellízűt is pontszámok örvényébe bocsátotta. „Bűncselekmény a túrórudi ellen” – így lehetne összefoglalni a desszert lényegét. Egy 7-es osztályzat volt a legmagasabb, ami jól mutatja, hogy mi, nem vegánok nem ezt kérjük desszertnek.
Végre: látvány, tapintás, illat hibátlan, lássuk az ízt. Az pedig még jobb. „Nutella túrórudiban” – jellemezte egyikünk a mogyorókrémes Pöttyöst, amiben nem sok hibát találtunk. Még a „legszőrösszívűbb” kóstolónál is ez volt a befutó. Nehéz volt egy-két korábbi terméket überelni, főleg ennyi próbázó után, de sikerült.
Mint kiderült, Cserpesék rudija volt a következő, ami a szánkba került. A túrója kifejezetten jó volt, illetve a csoki is merőben más volt az eddigiekhez képest. Mégis megosztónak bizonyult, akadt tíz alatti, de maximális pontszám is, összességében jól szerepelt.
Étcsoki után tejcsoki. A Mizo natúr laktózmentes Túró Rudija kapott tejbevonót (volt már a Mizónak „valódi tejcsokis” terméke, ami jól szerepelt). Ha megkérdeznének minket nem tudnánk adekvát választ adni, hogy mi a különbség a két termék között, de ez egy kicsivel gyengébb átlagot hozott, mint a valódi tejcsokis Mizo, ám összességében kifejezetten jó, sőt a „csokija parádés” volt.
Bár imádjuk a túrórudit, ennyi ízmegpróbáltatás után örültünk, hogy az utolsó feladat jön, ami szintén egy Mizo volt, ám ezúttal az étcsokis, ami nem volt rossz finálé. Bár a Mizóék alkottak már jobbat is, nem dobnánk el az étcsokis változatot, mentek a tíz feletti összpontszámok.
Egy nagy pohár víz után pedig meg is született az Index nagy túródesszerttesztjének végeredménye:
Szintén jó értékeléseket ért el, és nem sokkal maradt le a dobogóról a cukormentes, illetve a cukormentes szatmári szilvás Pöttyös, a Cserpes Rudi, valamint a Mizo natúr tejcsoki.
Korábban az Index már több terméket is kóstolt, térképünkre felkerültek a csokimikulások, a szaloncukrok, a chipsek, a májkrém, legutóbb pedig a kalács és tormakrém, valamint kísérleteztünk sáskákkal, lisztkukacokkal és tücskökkel is.
(Borítókép: Németh Kata / Index)