Joe Biden el is veszítheti a választást az infláció miatt, Orbán Viktornak viszont kevésbé kell ettől félnie, mert a magyarok toleranciája magasabb – reagált az Indexnek a rekordmagas hazai inflációra Larry Randall Wray. Az amerikai közgazdász professzor, akit a modern monetáris elmélet atyjaként is emlegetnek rávilágított, hogy a magyar kormány jó úton jár az infláció letörésével, azonban figyelmeztet: az egyik intézkedés időzített bombaként robbanhat ránk.
Az infláció az Egyesült Államokban öt százalék közelébe mérséklődhetett, azonban ez a szám még mindig borzolja az amerikaiak kedélyeit – mondta Larry Randall Wray az Indexnek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) tartott előadása után. A Bard College közgazdaságtan professzora, aki egyben a modern monetáris elmélet egyik vezéralakja, lapunknak elárulta, hogy az infláció súlyosan rontja az országok vezetőinek megítélését, ezért politikai problémát is okozhat, mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon.
Joe Biden el is veszítheti a választást az infláció miatt, Orbán Viktornak viszont kevésbé kell ettől félnie, mert a magyarok toleranciaszintje magasabb
– állapította meg a professzor, aki szerint a magyar miniszterelnök malmára hajtja a vizet, hogy várhatóan tovább fog csökkenni az inflációs ráta, ahogyan azt már láthatjuk is a hónapról hónapra érkező jelentésekben. A 2026-os választásokig pedig bőven elérheti a jegybanki célértéket az infláció, ezért a miniszterelnöknek emiatt nem valószínű, hogy féltenie kellene a székét.
Wray professzor az ársapkák kérdését is érintette. A közgazdász emlékeztetett arra, hogy az 1970-es években az Egyesült Államokban Nixon elnök bér- és árszabályozást vezetett be a magas infláció kezelésére. Ezek a lépések ideiglenesen csökkentették az inflációt, de amikor eltávolították azokat, az árak a felgyülemlett nyomás miatt megugrottak.
A sztárközgazdász szerint a szabályozások bevezetése és betartatása működhet, de a nagy kihívás az ezekről való „leszokás” – vagyis az ilyen intézkedések fokozatos eltörlése.
Ha az ársapkákat eltávolítják, miközben a nyomás még mindig jelen van, infláció törhet fel
– figyelmeztetett. Ezért úgy véli, ha ilyen intézkedéseket vezetünk be, stratégiát kell kidolgoznunk a kínálat növelésére, hogy amikor eltávolítjuk az ársapkákat, ne alakuljon ki infláció.
Wray óva intett az ársapkák túlzott használatától. Úgy gondolja, hogy ezek a lépések a stratégia részét képezhetik, de valószínűleg nem jelentenek megoldást. Szerinte a bér- és árszabályozás veszélye, hogy a vállalatok, amennyiben korlátozottak az áraikban, végül kiszállhatnak az üzleti tevékenységből, ami a kínálat csökkenéséhez és hiányhoz vezethet hosszú távon.
Bizonyítékok gyűjtésével vizsgáljuk meg, hogy a cégek tényleg túlzottan emelik-e az árakat, és ha igen, stratégiát kell kidolgozni, amivel csökkenthető a vállalatok túlzott átárazása – javasolja Wray professzor, mivel szerinte
AZ INFLÁCIÓS HANGULATOT KIHASZNÁLJÁK A NAGY CÉGEK ÉS SZÜKSÉGTELENÜL EMELIK AZ ÁRAKAT.
A professzor rámutatott, hogy a jelenség megszüntetéséhez a kormánynak elő kell segítenie a nagyobb versenyt. Úgy véli, hogy az áremelési képesség csökkentése kulcsfontosságú lehet, és a piaci részesedésnek döntő szerepe van ebben.
Egyre kisebb számú cég irányítja a piacot a gazdaságunk hatalmas ágazataiban. Ők most kihasználják ezt az áremeléssel, és erre még büszkék is
– fogalmazott a professzor. Kifejtette, hogy ha a piacon csak néhány domináns cég van, ezek irányítják a piacot anélkül, hogy szükségük lenne összejátszásra. Egy cég áremelése gyakran a többi vállalatot is áremelésre serkenti.
Wray professzor kijelentette, hogy jó ötletnek tartja az extraprofit adóztatását, amit a magyar kormány már be is vezetett, azonban a jövő évben ki is vezethet. A közgazdász szerint az ilyen típusú adózás visszatarthatja a cégeket a szükségtelen áremeléstől.
Elismerte, hogy kihívást jelenthet annak meghatározása, hogy melyik áremelés számít feleslegesnek, azonban hangsúlyozta, hogy a Biden-adminisztráció már vizsgálja a haszonkulcsokat.
Wray professzor hangsúlyozta, hogy a kínálati oldali inflációt fiskális politikával, nem pedig monetáris politikával kell kezelni. Ez nem csak az Egyesült Államokra, de Magyarországra is igaz. A közgazdász szerint a központi bankok nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel képesek lennének az infláció elleni harcra. Kamatemelést végezhetnek, ami segít stabilizálni a valutát, de ez az egyetlen eszközük, amely a rendelkezésükre áll.
A professzor szerint a gazdaság kínálati oldalára összpontosító fiskális politika képes csökkenteni az inflációs nyomást.
Orbán Viktor gazdaságot fűtő és beruházásokat támogató politikáját üdvözlendőnek nevezte a jelenlegi gazdasági környezetben, mivel szerinte fontos a termelési kapacitás növelése.
Ugyanakkor nem a magyar cégekre nézve, hanem általánosságban megjegyezte, hogy a vállalatoknak nyújtott kedvezményes hitelek csak akkor érnek valamit, ha azt valóban kapacitásbővítésre költik.
Az Egyesült Államokat példaként hozva Wray elmondta, hogy ott próbálják növelni az elektromos autók gyártási kapacitását. Ez a stratégia valószínűleg csökkenteni fogja az elektromos autók árát, ami csökkenti az inflációt. Tehát, a termelőkapacitás növelése általánosságban csökkentheti az inflációs nyomást.
Másrészt, a kormányzati politikát a gazdaság kínálati oldalának előmozdítására is fel lehet használni. Például, ha az Egyesült Államokban az a probléma, hogy nincs elég lakás az alacsony jövedelműek számára, ami miatt a bérleti díjak gyorsan emelkednek, az alacsony jövedelműek számára épített lakások csökkentenék az inflációs nyomást – magyarázta.
Az élelmiszerhiányos fejlődő országokban pedig a hazai élelmiszertermelés támogatása csökkentené az importot, stabilizálná az árfolyamot és csökkentené az élelmiszerárakra nehezedő nyomást – állapította meg a professzor.
A professzor hangsúlyozta, hogy az inflációs nyomás nagyrészt a kínálati oldalról érkezik. Szerinte a kereslet nem játszott nagy szerepet az Egyesült Államok inflációjában, sem pedig a II. világháború utáni magas inflációs időszakokban. Szerinte minden esetben a kínálati oldal volt a meghatározó.
Wray a következő három tényezőt emelte ki mint az USA inflációjának hajtóerejét:
Kijelentette, hogy az olajárak mindig az infláció motorjai voltak. Az OPEC növeli az olaj árát, ami következésképpen az élelmiszerárak emelkedéséhez vezet, mivel az élelmiszer előállításához sok olajra van szükség – magyarázta.
A professzor elmondta, hogy a lakhatás, azaz a bérleti díjak és a saját tulajdonú lakások az árindex közel 40 százalékát teszik ki az Egyesült Államokban, ezáltal jelentős hatást gyakorolva az inflációra.
A mostani infláció fő oka szerinte az olajárak emelkedése volt a COVID-19 világjárvány alatt. Az olajtársaságok leállították a finomítókat, mivel csökkent az olaj iránti kereslet. Amikor a helyzet javulni kezdett, a kapacitás nem állt rendelkezésre, és az olajbeszállítók kihasználták ezt, aminek következtében az olajárak emelkedtek. Ezután az élelmiszerárak is követték az olajárakat. Wray megjegyezte, hogy még akkor is, ha az olajárak csökkennek, az élelmiszerárak mérséklődése hosszabb időt vesz majd igénybe.
Wray professzor rámutatott, hogy az élelmiszertermelési folyamat, a műtrágyázástól kezdve az élelmiszerek betakarításán, feldolgozásán át egészen a szállításig jelentős időt vesz igénybe. Ezért a magas olajárak drágító hatása az élelmiszerekre, akár egy évvel a megemelkedés után is érezhető.
Biztató fejleményként azonban megjegyezte, hogy az olajárak már csökkennek, az infláció is lassul, amit lekövetnek majd élelmiszerárak.
A lakásbérleti díjakról elmondta, hogy azok a bérekkel összhangban emelkednek. Ha az árak nem növekednek olyan gyorsan, a bérnövekedés is lassul, korlátozva a bérbeadók által kérhető bérleti díjakat. Szerinte jelentős segítség lenne a kormányok részéről, ha több házat építenének, ezzel is növelve a kínálatot az ingatlanpiacon, csökkentve a lakhatás költségeit.
(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Aurelien Meunier / Getty Images Hungary)