A kézi lőfegyverek világpiaci kereskedelme hosszú évtizedek óta virágkorát éli, Magyarország azonban a szovjet technika alkalmazását és fejlesztését követően majd harminc éve leszállt a konjunktúra vonatáról, jelentős piaci előnyhöz juttatva ezzel a kelet-közép-európai térség többi fegyvergyártóját. A védelmi ipari szakértő szerint ez a helyzet most változhat, és azt is elmondja, miért.
Jókora hátrányban volt Magyarország a kézilőfegyver-exportpiacokon, mivel 2010 előtt sem politikai, sem egyéb támogatásban nem részesült a magyar fegyvergyártás. Az akkori magyar védelmi doktrína szerint a NATO szavatolja hazánk biztonságát.
Az utolsó komolyan vehető, működő védelmi ipari cég a Fegyver- és Gépgyár (FÉG) volt, amely 1992-ben szüntette be az érdemi működést – magyarázza Papolczy Balázs védelmi ipari szakértő. A Honvédelmi Minisztérium (HM) saját állami cégei maradtak, amelyekben volt ugyan gyártási potenciál, de piacképes, valós működést hosszú időn át alig mutatott. Egy ideig a HM Arzenál Zrt. Nyírtelken még légvédelmi rendszerekkel – egyebek mellett – a KUB és BUK rakéták felújításával foglalkozott. (Az ilyen légvédelmi rakéták az ukrajnai háborúban is rendre feltűnnek).
Hende Csaba honvédelmi miniszter időszakában mutatkoztak az első jelek arra, hogy fordulat várható a védelempolitikában, végül
2015-ben az irinyi terv stratégiai ágazattá nyilvánította a védelmi ipart, ezzel egy időben pedig megindult a Zrínyi 2026 program, ami egyebek mellett a magyar honvédség felszerelésének modernizálását is magában foglalta.
A kormányzati szándék ekkor az volt, hogy első lépésként kell építeni egy kézilőfegyver-gyárat. Ez végül Kiskunfélegyházán valósult meg, hozzá a világ egyik legnagyobb hálózatával rendelkező, cseh ČZ fegyvergyár szállította a technológiát. A rendszerváltást követően ez volt az első jelentősebb hadiipari beruházás; ilyen volumenű fejlesztés előtte 1938-ban a Darányi-kormány által meghirdetett „Győri Program” volt.
Később létrejött Csongrádon a magyar fegyvercsaládot fejlesztő Gestamen, azzal a céllal, hogy megteremtse a hadiipari kutatás-fejlesztés bázisát, és – mivel az elmúlt 30 évben a fegyvergyártási tudás jórészt elveszett – letegye a technikusképzés alapjait.
Attól, hogy valaki össze tud rakni egy kézi lőfegyvert, még nem azt jelenti, hogy gyártani is tudja. A tömegtermelés kulcsa a gyártási technológia.
Papolczy Balázs szerint most jutott el a védelemipari fejlesztés arra a pontra, hogy a kis és középméretű vállalkozások is komolyabb megrendelésekhez juthatnának.
Ahhoz, hogy egy-egy gyártó terméke valamelyik hadsereg számára sztenderdizált, rendszeresített, hadi tapasztalattal rendelkező eszköz lehessen, minimum 10-15 éves kísérleti, tesztelési időnek kell eltelnie. Ez magyarázza, hogy bár másutt is elindult a saját fejlesztésű magyar fegyvergyártás, a Magyar Honvédségnek, illetve a rendőrségnek mint a legnagyobb belföldi kézilőfegyver-megrendelőknek mind a mai napig az első számú partnere a cseh technikát alkalmazó HM Arzenálból kiváló Arzenál Fegyvergyár Zrt.
A térség legnagyobb, polgári célú kézifegyvergyártója egyértelműen Csehország, de a hadiipari részesedésük alacsonyabb, mint a lengyel gyártóké. Kelet-Európában jelentős gyártási kapacitással rendelkezik
A magyar hadsereg méretéből adódóan a megrendelői oldal nem túl jelentős szereplője, hiszen a (jó esetben) évtizedenként elrendelt fegyvercsere is csak mintegy 100 ezer darabos igényt jelent, ez tehát önmagában egy gyárat nem képes eltartani. A magyarországi fegyvergyártás kapacitása az önellátáson túl egy évtizeden belül lehetőséget kell teremtsen a nemzetközi piacokon való megjelenésre, nem mellesleg arra is, hogy „minősített időszakban”, azaz háborús helyzetben azonnal át lehessen állítani a honvédelem igényeit kiszolgálni tudó folyamatos gyártásra. Nemzetközi összehasonlításban egy kézilőfegyver-gyár működése – típustól függően – évente 30 és 200 ezer darabszámú fegyver elkészítése esetén válik rentábilissá.
A meghirdetett magyar haderőfejlesztés során az egyik legnagyobb beruházási tétel a Rheinmetall-lal kötött megállapodás, mely harci járművek beszerzése mellett Zalaegerszegen a hazai gyártást, összeszerelést is tartalmazza. A szakember szerint az ukrajnai háború haditechnikai, harcászati elemzése ad majd választ arra, hogy mennyire bizonyult jó döntésnek a jelentős mennyiségű páncélozott harcjármű beszerzése, de a szerződéskötés pillanatában rendelkezésre álló információk és adatok alapján annak tűnt.
A Magyar Honvédség létszámát – tartalékosállománnyal együtt – 37 ezer fősre tervezik bővíteni.
Ez 10 éves időszakra kivetítve sem igényel ilyen mennyiségű pisztolyt, géppisztolyt, golyószórót és gépkarabélyt. Benkő Tibor volt honvédelmi miniszter szavai szerint „a hazai hadiipar országos szinten is húzóágazat lesz”. Ahhoz, hogy ez valósággá váljon, új piacokat kell szerezni.
Vannak a világban olyan országok, melyek nem éppen abban a politikai struktúrában működnek, mint az európaiak, méretükből adódóan azonban hatalmas fegyverpiacnak számítanak. Ilyen például India, Egyiptom vagy Indonézia, ahol egy tartományi rendőrség felszerelése 200 ezres lőfegyverigényt is jelenthet.
A Wassenaari Megállapodás szabályozza a lőfegyverek nemzetközi kereskedelmének forgalmát. A konfliktuszónák, például Szíria, Oroszország (de Ukrajna nem), illetve Kína embargó alatt állnak.
E szerződést Magyarország is aláírta, ide tehát senki sem szállíthat. Ám amíg például a francia rendőrség pisztolycseréjére tíz világméretű gyártó várakozik akár egy évtizeden át, addig a fent említett félperifériák nincsenek a radarjukon. Ennek az az oka, hogy a fegyverexportálás engedélyezése nemzeti hatáskörben van, az érzékenyebb nyugat-európai kormányok pedig megtiltják saját gyártóiknak, hogy a „kicsit problémás” kormányok fegyveres testületeit kiszolgálják. Azért nem szállíthatott például egy belga gyártó Indonéziába, mert a belga kormány a kelet-timori fegyveres beavatkozásra tekintettel ezt nem engedélyezte. Az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt kialakított nyugati jogi környezet legnagyobb haszonélvezője a cseh, lengyel, román, szerb és bolgár hadiipar volt, ők ugyanis kiszolgálták azokat a fegyverigényeket, amelyeket
Magyarországnak is megvolt a bizonytalan megítélésű országok felé a kapcsolatrendszere, de nem volt olyan új termék, amit eladhatott volna. Ha a kétezres években lett volna mennyiséget termelni tudó lőfegyvergyárunk, hatalmas üzletet lehetett volna nyélbe ütni – húzta alá a fegyvergyártás folyamataira rálátó szakember, aki azt nem árulhatta el, hogy a HM Arzenálnak jelenleg mekkora a gyártási kapacitása. A nemzetközi piacokon azonban most is jelentős kereslet van jó minőségű eszközökre és megbízhatóan szállító partnerekre.
(Borítókép: George Frey / Bloomberg / Getty Images)