Az Oroszországból az Európai Unióba irányuló teljes kőolaj- és kőolajtermék-import 1,4 millió tonnára csökkent idén márciusban, ami 90 százalékos visszaesés a 2019-től 2022-ig tartó három év átlagos havi 15,2 millió tonnájához képest – közölte az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hétfőn.
A jelentés emlékeztetett: Oroszország jelentős olajforrás volt az EU számára, de Ukrajnával szembeni háborúja arra késztette az Európai Bizottságot, hogy 2022 júniusában kibocsássa a hatodik uniós szankciócsomagot, amely embargót is tartalmazott az orosz olaj unióba történő behozatalára.
A tengeri kőolaj behozatali tilalma tavaly december 5-én, a kőolajtermékekre vonatkozó tilalom idén február 5-én lépett hatályba.
A kőolajimport a tavaly januári – a háború február 24-i megkezdése előtti – 12,4 millió tonnáról 2022 decemberében 70 százalékos visszaeséssel 3,7 millió tonnára csökkent, amikor az embargó hatályba lépett. A kőolajimport idén márciusában tovább csökkent 1,17 millió tonnára, ami 91 százalék visszaesést jelent.
Eközben a kőolajtermékek behozatala a 2022. januári 3,3 millió tonnáról 2023. februárra 80 százalékkal esett vissza: 0,7 millió tonnára csökkent, ami az idei év márciusára tovább csökkent 0,3 millió tonnára.
Megjegyezték: az oroszországi olajimport nem szűnt meg teljesen a tilalmakban meghatározott azon kivételek miatt, amelyek meghatározott feltételek mellett korlátozott importot tesznek lehetővé. Az adatok mellett azt is közölte az Eurostat, hogy
az ukrajnai háború zavart okozott az olajszektorban, aminek következtében az Európai Bizottság felmérte a hazai és nemzetközi piacok helyzetét, és azt tanácsolta a tagállamoknak, hogy március 31-ig töltsék fel vészhelyzeti olajkészleteiket a minimálisan szükséges szintre.
Tavaly júliusig tíz uniós ország, Bulgária, Csehország, Írország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Ausztria és Románia még nem érte el a minimumszintet, idén márciusban azonban már csak Bulgária, Csehország, Írország, Lettország és Litvánia készletei maradtak a szükséges szint alatt – közölte jelentésében az Eurostat, amit az MTI összegzett.
A kormány extraprofitadót szed be az orosz olaj és a Brent típusú olaj közötti árrésből, így nem feltétlenül fontos számára a diverzifikáció, de a Mol számára is kellemetlen és drága egy korábbi, jól működő stratégia megváltoztatása – mondták korábban az Index kérdéseire energetikai elemzők, akik úgy vélik: a kabinet eddig csak szavakban tett a diverzifikációért, holott a régió már letette a voksát.
A cseh állami Mero vállalat május végén bejelentette: több mint egy évvel a háború után lehetővé vált, hogy leváljon az orosz olajról, és 73 millió dollárból finanszírozza a Transalpine-olajvezeték bővítését, amely az olaszországi Trieszt kikötőjéből szállít olajat Közép-Európába.
Így 2025-től a vezeték kapacitása megduplázódik. Magyarországhoz hasonlóan szintén a Barátság kőolajvezetéken keresztül kapták a nyersanyagot, továbbá a nagyjából 10 milliós lakosságú uniós tagállam már korábban elengedte az orosz gázt.
MAGYARORSZÁG ÉS CSEHORSZÁG ENERGIASZEKTORA SZÁMOS HASONLÓSÁGOT MUTAT.
Azon túl, hogy geopolitikailag a kelet-európai régióban találhatók, az energiaigényeik is közelítenek egymáshoz. Mindkét ország mentességet kapott a vezetékes kőolaj szankcionálása alól, ráadásul az energetikai rendszereikre szintén a szovjet múlt árnyéka vetül. Ám egy tényezőben mégis eltérés fedezhető fel: Csehország mindent megtesz azért, hogy minél előbb szabaduljon Putyin szorításából. De vajon Magyarország is?
Magyarországhoz hasonlóan a cseheket is jelentős mennyiségben a Barátság kőolajvezeték látta vagy látja el nyersolajjal. A Mol tavalyi közlése alapján 2–4 év szükséges az orosz nyersolajtól való teljes függetlenedéshez, ebből eddig egy év telt el.
„A százhalombattai finomító számára elméletileg rendelkezésre áll minden lehetőség, hogy emelje a nem orosz olaj arányát a jelenlegi szintről, hiszen az Adria-vezetéken már most is érkezik Szlovákiába nem orosz nyersolaj” – mondta az Index érdeklődésére Gaál Gellért. A Concorde vezető elemzője hozzátette: annak érdekében, hogy a Mol a pozsonyi és százhalombattai finomítóját teljesen el tudja látni nyersolajjal a Barátság vezeték nélkül, a teljes ellátásbiztonság érdekében kapacitásbővítésre lenne szükség a horvát oldal mintegy 80 kilométeres szakaszán.
MOST A KÉT FINOMÍTÓ ELLÁTÁSÁT 80–85 SZÁZALÉKBAN LENNE KÉPES MEGOLDANI.
Hasonlóan látja Pletser Tamás, az Erste energetikai elemzője is, aki azt is hozzátette: a korábban említett Transalpine-vezetéken már nincs több kapacitás, „lengyel irányból meg nagyon jelentős költség lenne új vezetéket építeni” – szögezte le.
Tehát a kőolaj esetén egyértelmű: az igazi alternatíva az Adria-vezeték. Így már könnyen érthető, hogy az elmúlt időszakban Horvátország miért került ennyire jó pozícióba: „Látszik, mennyire megéri nekik ez az üzlet, hiszen a vezetéket üzemeltető horvát Janaf vállalat az év első három hónapjának pénzügyi számai alapján 68 százalékkal magasabb adózott eredményről számolt be, mint egy évvel korábban” – jelezte Gaál Gellért, aki szerint pontosan ezért kellene a horvátokkal hosszú távú szerződést kötni.
Érdemes megemlíteni, hogy a magyar költségvetésnek éves szinten megközelítőleg nagyjából 200 milliárd forint bevétele származik a Mol különadójából, amely a magyarországi finomításnál orosz olajat használ. Amennyiben a százhalombattai finomítóban az orosz olaj aránya csökkenne, úgy ez a bevétel is alacsonyabb lenne, hiszen az extraprofitadó képlete tartalmazza az uráli olaj mennyiségét – világított rá a Concorde elemzője.
Az ukrajnai háború fejleményeit hétfőn is percről percre közvetítjük ebben a cikkünkben.
(Borítókép: Antonio Sempere / Europa Press / Getty Images)