A digitális euró kétéves vizsgálati szakasza idén októberben zárul le – mondta az Indexnek Terták Elemér. A pénzügyi szakember emlékeztetett: Magyarországnak nem csak deklarált célja az euró bevezetése, hanem szerződésben vállalt kötelezettsége is. Mivel az exportból és a turizmusból származó bevételeink zöme euróban folyik be, elemi érdekünk figyelemmel kísérni, hogy mikor és milyen feltételekkel vezetik be a digitális eurót. Csak akkor érdemes elgondolkodni a digitális forinton, ha az euróbevezetés a nemrég belengetett 2030-as határidőn túl történne meg.
A K&H Bank felügyelőbizottsági elnöki posztjáról májusban távozó, korábban az Európai Bizottság belpiaci főigazgatóságának pénzügyi intézményekért felelős igazgatójaként dolgozó szakember emellett az Indexnek arról is beszélt, hogy
Korábban a mobilfizetés azokban az afrikai és távol-keleti országokban tört át, ahol gyenge volt a bankfióki ellátottság. Hasonló okból léphet előre a digitális jegybankpénz? Hol vezették már be?
Három esztendeje még csak 35 ország fontolgatta, ma viszont már a világ bruttó társadalmi termékének (GDP) több mint 95 százalékát előállító 114 ország vizsgálja komolyan a digitális jegybankpénz (djp) bevezetésének a lehetőségeit. Közülük 60 ország már a fejlesztés, kísérletezés vagy bevezetés előrehaladott szakaszában jár. Ezek között a legkorábbi, egyszersmind a legjelentősebb kísérleti program a kínai, amely az idén már az 1,4 milliárd fős népesség egyötödét éri el és területileg az ország java részét lefedi. Mindez azt is tükrözi, hogy
a djp bevezetésnek korántsem csak a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintjével járó gyenge banki ellátottság lehet az indítéka.
Ennek ellenére a lakosság által is elérhető digitális jegybankpénzt eddig csupán a világ 11 országában vezettek be. Ezek Nigéria és 10 karib-tengeri szigetállam. A bevezetés fő indoka a szigetállamokban a földrajzi és gazdasági okokból költséges bankjegyforgalom és bankszolgáltatás kiküszöbölése volt. Nigéria egészen más eset: a hazánknál tízszer nagyobb területű és 220 milliós lakossággal rendelkező ország Afrika egyik vezető hatalma, GDP-je pedig – jórészt a kőolajtermelésnek köszönhetően – a kontinens legnagyobbja. Népességének a zöme azonban mégis igen szegény és az elemi pénzügyi szolgáltatásokhoz sem jut hozzá, ami gátja az önálló vállalkozásnak és a gazdasági felemelkedésnek is. A nigériai kormányzat szerint az ottani djp, az eNaira bevezetése a készpénzes fizetéseknél kedvezőbb feltételeket teremt a lakosság számára, továbbá biztonságos, olcsóbb és gyorsabb átutalási lehetőséget kínál a külföldön élő nigériai diaszpóra számára, mint a jelenlegi nemzetközi pénzküldő szolgáltatók.
Kínában a pénzforgalom döntő része piaci cégek (Alipay, WeChat) rendszerére terelődött, a pénzforgalom feletti teljes ellenőrzést akarja a djp-vel visszaszerezni a kínai jegybank. A világ többi részén attól tartanak, hogy a Big Tech cégek – ahogy Kínában – átveszik az uralmat a pénzforgalom felett? Reális ez a veszély?
A kínai helyzet értékelésénél nem szabad elfelejteni azt, hogy az ott élő emberekben még nem alakult ki olyan averzió, mint például Európában azzal kapcsolatban, hogy az állam vagy egy nagy cég „Nagy Testvérként” ráláthasson a személyes pénzügyekre.
Erre lehetőségre éreztek rá az ottani Big Tech cégek és öltek bele rendkívül komoly összeget egy olyan komplex kereskedelmi és pénzügyi rendszer kiépítésébe, amely teljesen digitális és átfogó ismeretekkel bír az ügyfelek érdeklődéséről, vásárlási szokásairól és pénzügyi helyzetéről.
Az erre megkésve ráébredő Népi Banknak ezért komoly erőfeszítést kell tennie, hogy ismét teljes ellenőrzése alá vonja a pénzforgalmat. Ennek érdekében a djp kibocsátásával kedvezőbb értékajánlatot kell adnia, ráadásul az ország periferiális, alacsony népsűrűségű részein is teljes körű szolgáltatást kell nyújtania, ahol a Big Tech cégeknek nem érte meg jelen lenni. Nem véletlen, hogy a pilotprojektekben az emberek között több ízben sorsoltak ki djp jüant, amit szabadon lehetett elkölteni.
Távolabbi vizekre evezve: az ügyféladatokban gazdag olyan Big Tech cégek, mint például a kínai Alibaba és Tencent, vagy az amerikai Apple, Google és a Facebook-tulajdonosaként ismert Meta már jó ideje foglalkoznak egyes pénzügyi szolgáltatásokkal, köztük fizetésekkel, vagyonkezeléssel és biztosításokkal is. Ugyanakkor felhőalapú számítástechnikát is nyújtanak a bankok számára kulcsfontosságú szolgáltatások futtatásához, továbbá vezető szerepet játszanak a pénzügyi szolgáltatások területére is behatoló mesterséges intelligencia alkalmazásában. Ezen Big Tech cégek technológiai erőfölénye, jelentős mérete, valamint globális jelenléte a közösségi médiában és az e-kereskedelemben azt jelenti, hogy szinte valamennyi pénzügyi szolgáltatás piacán képesek gyorsan olyan nagy piaci részesedést szerezni, amivel akár uralkodó szerepre is szert tehetnének. Emiatt
a legtöbb kormány és nemzetközi gazdasági szervezet tüzetesen vizsgálja a Big Tech társaságoknak a pénzügyi szolgáltatások terén vállalt szerepét, és komolyan mérlegeli, hogy azt milyen olyan átfogó globális szabályozásnak vessék alá, ami megvédi a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását, továbbá az egyes országok monetáris és pénzügyi autonómiáját,
és persze a fogyasztók érdekeit is.
A nagy hangon bejelentett Big Tech fizetőeszközökről szóló hírek ugyanakkor eltűnőben vannak. Ennek mi az oka, nem jött ki a matek pl. a Facebooknak?
A Facebook 2019-ben egy Libra elnevezésű olyan stable coin (digitális magánpénz) kibocsátását kezdeményezte, aminek fedezetét egy, a világ több vezető devizájából álló kosár jelentette volna. A kezdeményezés valóban nagy visszhangot váltott ki, ám ezzel rögvest több kormány és felügyeleti hatóság komoly gyanakvásával került szembe. Ezek ugyanis kockázatosnak ítélték a projektet, mondván, hogy a Facebook nincs felkészülve a pénzmosással, a fogyasztóvédelemmel és más lehetséges pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos aggályok megnyugtató kezelésére. Két évvel később a projekt új köntösben jelent meg: értékét az eredetileg elgondolt valutakosár helyett már csak az amerikai dollárhoz kötötték és az elnevezését Diemre változtatták. Ugyanakkor az elképzelés megvalósítása a szabályozó hatóságok változatlanul nagy ellenállásába ütközött, amiért is az elgondolást kezdetben felkaroló multik is kivonultak a projekt mögül, ezért a Facebook végül feladta.
A másik félelem a világban az, hogy a kriptovaluták miatt ugrik majd meg a jegybankok által nem ellenőrizhető pénzforgalom. Ez reális veszély és ha igen, erre válasz lehet a djp?
Az embereknek, főleg a fiatalabb korosztályoknak a magánkibocsátású digitális pénzek iránti nagy érdeklődése, mi több, az ezek iránti kereslet erőteljes növekedése, továbbá a készpénzes fizetési forgalom folyamatos csökkenése valóban kiváltott olyan aggályt is, miszerint a jegybankoknak a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésében, a zavartalan fizetési forgalom biztosításában, valamint a pénz mennyiségének és kamatszintjének alakításában eddig játszott különleges szerepe meggyengülhet a hagyományos jegybankpénz szerepének visszaszorulásával. Emiatt pedig
a pénzügyi rendszer könnyen a kriptojellegű magánpénzeket kibocsátó cégek vagy közösségek érdekeinek a foglyává válhat, vagy pedig anarchiába süllyedhet.
Ilyen körülmények közepette pedig a jogbiztonság garantálása, valamint a pénzmosás megakadályozása is kétségessé válhat. Ezen túlmenően a legismertebb digitális pénz, a bitcoin árfolyama és kereslete nem csak hatalmas kilengéseket, azaz nagy volatilitást mutat – ami a pénz egyik alapfunkcióinak teljesítését, valamint mennyiségének a gazdaság pénzigényéhez történő igazítását nehezíti –, de előállítása egyre tetemesebb energiaforrásokat emészt fel, s ezzel a környezetet is károsítja. A djp mindezzel szemben annak az ígéretét jelenteti, hogy lehet úgy a kor igényeit kielégítő digitális fizetőeszközt kibocsátani, hogy az nem jár a kialakult intézményi és jogrendszer rendszer gyökeres felfordításával.
Kell-e tehát djp a világnak?
Nehéz erre a kérdésre egyértelmű, határozott választ adni. Ha visszatekintünk a múltba, akkor láthatjuk, hogy a bankjegyek megjelenése a XIV. században Kínában vagy a XVII. században Európában ugyan kedvező változásokat hozott a pénzforgalomban, ám nem szorította ki azonnal a nemesfém érméket a fizetési forgalomból, sőt azokkal párhuzamosan egyfajta „szimbiózisban” élt. Ez addig tartott, amíg az aranyra történő átválthatóság a múlt század hetvenes éveiben végképp meg nem szűnt. Úgy gondolom, hogy a digitális jegybankpénz hasonlóképpen hosszan együtt fog létezni a hagyományos bankjegyekkel. A párhuzamos létnek több okát is látom. Egyfelől a hagyományos készpénz teljes kivonása a forgalomból eleve időigényes folyamat, ráadásul
egyes nemzetek – köztük a németek, osztrákok, olaszok, s persze, mi magyarok is – erősebben ragaszkodnak az anonimitást biztosító készpénzes fizetéshez, mint például a skandináv országok polgárai.
Másfelől a digitális euró és a svéd e-korona előkészítésének menetében már eddig is kirajzolódott, hogy a djp sikeres bevezetése mennyi előírás, garanciális szabály megalkotását és finomhangolását igényli. S szinte bizonyosra vehető, hogy hosszabb időre lesz szükség addig, amíg a társadalom egésze teljesen elfogadja és fenntartások nélküli bizalommal lesz a djp iránt.
Menjünk azért végig a hazai úton is. A digitális jegybankpénz bevezetése realitás lehet-e olyan országban, ahol a fizetés 60 százaléka még készpénzben történik, mint Magyarországon? Illetve hozzásegíthet-e a djp a készpénzmentesebb világhoz?
A koronavírus-járvány kényszere, az elektronikus kereskedelem gyors elterjedése, a mobil telefonos fizetés kényelme, valamint a felnövekvő generációk igénye hazánkban is folyamatosan és erőteljesen mozdítja elő a készpénzes fizetés visszaszorulását. De a teljes átmenet nyilván nálunk is sokáig fog tartani. Ezt jelzi például az is, hogy idén januárban a Magyar Nemzeti Bank – amelyik elkötelezettje a digitális fizetés elterjedésének és a djp bevezetésének – a lakosság kedvezőbb bankjegyellátása érdekében arra kötelezte a pénzintézeteket, hogy az általuk kibocsátott bankkártyák számától függően több pénzkiadó automatát üzemeltessenek, mert azok száma az elmúlt két évben bizony megcsappant. Ugyanígy feltételekhez lett kötve a bankfióki pénztárak megszüntetése. Annak vizsgálata is megérdemel egy külön misét, hogy vajon a készpénzmentesebb világ kialakításához – legalábbis rövid távon – valóban elengedhetetlen-e a djp bevezetése.
Több neves külföldi közgazdász szerint a fejlett országok pénzügyi infrastruktúrája olyan szinten kiépült már, hogy a djp bevezetése érdemben nem növelné tovább a készpénzmentes fizetés részarányát, és alig csökkentené annak költségét. Vannak köztük, akik ezt csípős gúnnyal úgy fogalmazzák meg, hogy a djp olyan megoldás, ami még keresi azt a problémát, amit kiküszöbölhet.
Néhányan pedig arra intenek, hogy közvetett módon a bankrendszer hitelezési kapacitását és készségét veszélyeztethetné, ha az emberek a megtakarításaik túl nagy hányadát tarthatnák kockázatmentes djp-ben, mert az nemzetgazdasági szempontból olyan lenne, mintha a bankjegyeket a párnacihában őriznék.
Érdemes-e saját, magyar djp-ben gondolkodnia az országnak, ha deklarált célja a csatlakozás az eurózónához?
Hazánknak nem csak deklarált célja az euró bevezetése, hanem szerződésben vállalt kötelezettsége is. Ezért, továbbá mert az exportból és a turizmusból származó bevételeink zöme euróban folyik be, elemi érdekünk figyelemmel kísérni, hogy mikor és milyen feltételekkel vezetik be a digitális eurót. A csatlakozás időpontjától függetlenül hazánknak fel kell készülnie arra, hogy amint megjelenik a digitális euró, haladéktalanul képes legyen kezelni az ilyen formán megjelenő devizát is, s hogy el lehessen látni a polgárainkat és vállalatainkat digitális euróval, ha külföldre mennek.
A digitális forint bevezetésén viszont csak akkor érdemes elgondolkodni, ha az euró bevezetése jócskán a nemrég belengetett 2030-as határidőn túl történne meg. Ám még ebben az esetben is olyan rendszert kell kialakítani, amely teljesen kompatibilis a digitális euró rendszerével, máskülönben felesleges költségeket kellene viselnünk.
A svéd jegybank is, amely a digitális korona bevezetésének az előkészítésével jó ideig az Európai Központi Bank (EKB) előtt járt, most lelassította a bevezetéssel összefüggő munkálatokat. Vélhetően azért is, hogy a saját projektjét hozzáigazíthassa a digitális euró projektjéhez, hiszen Svédországnak ugyancsak vállalt kötelezettsége az euró bevezetése.
Hol tart most egyébként Európa a djp bevezetésében?
A digitális euró kétesztendős vizsgálati szakasza idén októberben zárul le. Az EKB kormányzótanácsa akkor dönt majd arról, hogy áttér-e, s ha igen, milyen konkrét feltételek mellett a digitális euró megvalósítási szakaszára. Ezt megelőzően még a nyáron az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot terjeszt elő a digitális euróról, valamint az euróbankjegyek és -érmék törvényes fizetőeszköz-státuszáról. A megvalósításra vonatkozó végleges politikai döntés pedig legkésőbb 2024-ben születhet meg.
A djp mennyire lehet forgalomban? Fizethetünk-e djp-vel a boltokban? Tud majd azonos platformon elszámolódni, mint az azonnali fizetés (ami a kereskedelmi forgalomban egyelőre nem áll túl jó helyen)?
Bár már sok részlet szivárgott ki az EKB-nak, az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak a digitális euróra vonatkozó előzetes elképzeléseiről, ma még korai lenne a konkrét feltételek taglalásába bocsátkozni. Ami biztosnak mondható, hogy ha lesz digitális euró, akkor azzal mindazt meg lehet majd tenni, mint amit a hagyományos euróbankjegyekkel. Az azonnali fizetés bevezetésének pedig nem szükségszerű előfeltétele a digitális euró, amint hazánkban sem volt előfeltétele 2020-ban az azonnali fizetés bevezetésének a digitális forint megléte.
Korábban nem digitális formában, de születtek úgynevezett helyi pénzek Magyarországon is. Azok létrejöttének indoka az volt, hogy az adott területen fellendítsék a belső, egymás közötti forgalmat. De sokak szerint az igazi üzlet a helyi pénz és a forint közötti átváltásban volt a szervezőknek. A djp esetében szóba jöhet az ilyen „kamara haszna” jellegű bevétel, vagy a djp és a sima forint átváltása díjmentes kell hogy legyen?
A bankoknak és a pénzváltóknak mindig is jó üzlet volt a valutaváltás.
A digitális jegybankpénz megjelenése óhatatlanul csökkenti majd a pénzkezelési műveletek számát és költségét, az ebből eredő hasznot pedig a verseny hatására előbb-utóbb meg kell majd osztani a közönséggel.
De a djp-ről hagyományos jegybankpénzre való átváltás vagy a bankjegyek djp-re cserélése mindenképpen drágább lesz, mint az egyik djp-nek egy másik djp-re való átváltása.
Az átváltás kapcsán muszáj néhány szót szólni az úgynevezett nagykereskedelmi djp-ről is, mert eddig csak a bankjegyek helyébe lépő djp-ről beszéltünk. A digitális jegybankpénz bevezetésének ugyanis egy fontos, de külön színtere a határokon keresztüli bankközi fizetés ígérkezik. Nyomós érvek szólnak ugyanis egy olyan különleges djp kibocsátása mellett, amelyet csak a nemzetközi fizetéseket lebonyolító kereskedelmi bankok használnának a határokon átnyúló bankközi fizetési forgalom céljaira. Ez két okból is forradalmasíthatná a határokon keresztüli fizetések lebonyolítását:
Az MNB képviselői megnyilatkozásaikban nem zárták ki, hogy a lakosság a djp-re a mindenkori jegybanki alapkamatot kaphatja meg. Ez lényegesen magasabb kamat, mint amilyen kamaton egy kereskedelmi bank képes lehet betétet befogadni. Ha így kerül bevezetésre a djp, az mekkora kockázatot jelent majd a kereskedelmi bankoknak? Megnehezülhet-e ettől a hitelezési tevékenységük, amiatt, hogy az ügyfelektől származó forrásaik egy része a MNB-be vándorol?
Mint már utaltam rá,
sok szakértő szerint fejlett bankrendszerben korlátot kell szabni annak, hogy egy-egy személy mennyi digitális jegybankpénzt helyezhessen el közvetlenül a jegybanknál, és ott mekkora kamatot kapjon utána.
Annál is inkább, mert a bankjegytartás ma kamatmentes forrást jelent a jegybanknak, a djp után térített kamat viszont mindenképpen kiadást jelent. Ugyanakkor a közgazdasági logika azt diktálná, hogy ez a kamat alacsonyabb legyen a piacinál. Igaz viszont, hogy adódhatnak olyan körülmények – mint jelenleg is –, amikor például a kockázatmentes állampapír tartásáért a költségvetés magasabb kamatot térít, sőt abból még adót sem von le, szemben a banki betéti kamatokkal. De ez a helyzet azt az (átmeneti) kivételt jelenti, ami – amint a mondás is tartja – erősíti azt a régi szabályt, miszerint a kisebb kockázatért alacsonyabb kamat vagy hozam dukál.
Ahhoz, hogy egy fizetőeszköz konvertibilis legyen, biztosítani kell a szabad átválthatóságát. Azaz a djp forintot szabadon át kell tudni váltani a klasszikus forintra és vissza. Ha tényleg korlátozva lesz, hogy ki mennyi djp-t tarthat, azzal nem sérül a konvertibilitás elve?
Hazánkban 2001 júniusa óta gyakorlatilag szabadon lehet a jegybankpénzt és a bankszámlapénzt konvertálni, ennek csak a váltási költségét és a váltás utáni árfolyamkockázatát kell vállalni. Ugyanez lesz a helyzet a djp-valutákkal is, vagyis a konvertibilitás a djp-k esetén is fennmarad. A szabadon átválthatóságnak a kérdésben megfogalmazott másik, mennyiségi ismérve ugyanakkor vélhetően korlátot kap majd. A hírek szerint az euróövezetben a felső határ 3 ezer euró lesz, azaz egy személy maximum ekkora összegű – 1,1 millió forintnyi – digitális jegybankpénzt tarthat majd a jegybanki számláján. Azzal kapcsolatban ugyanakkor kissé szkeptikus vagyok, hogy nem indul-e meg egy ilyen mennyiségi korlát bevezetésével a kiskapuzás. Bár – tegyük hozzá – mivel a djp-számlák névre szólóak lesznek, ezek a kiskapuzások meglehetősen kockázatosnak bizonyulnak majd.
Ha már a jegybanknál van a djp-számlám, akkor egy kereskedelmi bank adhat a djp-t fedezetként elfogadva hitelt?
A jegybanknál elhelyezett pénz jogilag mai is szolgálhat hitelfedezetként, csakhogy ilyen fedezet nyújtására a magánszemélyeknek és a nem pénzügyi vállalkozásoknak nincs módja, mert a jegybank tőlük nem fogad el betétet. A djp esetén ugyan más lesz a helyzet, de
ha valóban lesz a jegybanknál elhelyezett betét összegének felső korlátja, akkor bizony a jegybanknál elhelyezett djp-betét nagy kölcsönök fedezetéül aligha szolgálhat.
Azt is pedzegetik már, hogy ha betéti számlát vezet, akár az MNB is közvetlenül hitelezhetne. Ez nem a kétszintű bankrendszer végét jelentené?
Elvileg a persze ilyen esetben akár vissza is állhatna az egyszintű bankrendszer, annak kevés előnyével és tengernyi hátrányával. De emlékezzünk vissza: még az egyszintű bankrendszer „legvadabb” időszakában is külön bank – az OTP – volt megbízva a lakossági pénzügyek intézésével, míg a különböző valutaügyleteket az MKB és a Pénzintézeti Központ végezte. Vagyis a jegybank ekkor sem tudott és kívánt minden feladatot ellátni. De ennél lényegesebb az az összefüggés, hogy a jegybanktörvény szerint az MNB az alapvető feladatai közé nem tartozó feladatokat csak elsődleges célja és alapvető feladatai teljesítésének veszélyeztetése nélkül folytathat. Márpedig a kereskedelmi hitelezés nem alapvető feladat. Kockázatának vállalása pedig óhatatlanul veszélyeztethetné az ország pénzügyi stabilitását és az MNB-nek árstabilitás elérésével és fenntartásával kapcsolatos elsődleges célját. Ebből pedig értelemszerűen az következik, hogy nincs törvényes mód, de szükség sincs arra, hogy az djp ürügyén „visszatérjen” az egyszintű bankrendszer. Vagyis a djp korszakában is lesz versengés a betétekért és a hitelkihelyezésért.
A pénzügyi szakember a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után a Pénzügyminisztériumban, az Országos Tervhivatalban, majd Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott. 1988-89-ben a Magyar Hitelbank Rt. ügyvezető igazgatója volt, 1990–1992-ig elnök-vezérigazgatóként irányította az OTP Bank Rt-t, majd az Országos Betétbiztosítási Alap ügyvezetői igazgatója volt. Ezt követően 6 évig elnök-vezérigazgatóként vezette a Daewoo Bank (Magyarország) Rt-t. Onnan került vissza újra az államigazgatásba, előbb a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára, majd – a Dresdner Bank Rt. 2002-ben elvállalt vezérigazgatói posztjáról visszatérve – 2003 és 2005 között a PM közigazgatási államtitkára volt. Ezt követően irányította Hitelgarancia Zrt.-t is. 2005 és 2016. között előbb főtanácsadóként, majd az Európai Bizottság belpiaci főigazgatóságának pénzügyi intézményekért felelős igazgatójaként dolgozott Brüsszelben. 2018 és 2023 májusa között a K&H Bank felügyelőbizottsági elnöke volt.
(Borítókép: Terták Elemér. Fotó: Németh Kata / Index)