Brüsszel már egy ideje gondolkodik azon, hogy szankcionálja az orosz cseppfolyósított földgázt. Ugyanakkor ezzel lényegesen kevesebb kárt okozna Moszkvának, mint a nyersolajra kivetett büntetőintézkedések esetében. A lépéssel inkább az európai piacot hozhatná nehéz helyzetbe, a számítások szerint az főleg a déli országokat érintené kedvezőtlenül.
Az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2027-ig megszünteti az orosz fosszilis energiahordozók teljes importját. Jól ismert, hogy ennek az útját már javában elkezdte. Ám eddig szembetűnő kivételt kapott a földgáz, részben az orosz függőség miatt. Bár nincsenek büntetőintézkedések, a gázimport a négyötödével csökkent a háborút megelőző időszak óta. Azonban a Bruegel a kutatásában kiemeli, megnőtt az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) exportja. Elemzésük arra is rávilágít, hogy
az unió nehezen, de boldogulna az orosz LNG nélkül.
Szankció esetén a várható hatások feltehetően nem lennének összehasonlíthatók a tavalyi évben érezhető következményekkel, amikor a vezetékes gáz drasztikusan csökkent. Úgy vélik, a regionális hatás az Ibériai-félszigetre lenne a legjelentősebb. A globális LNG-piac jelenleg nagyon feszes, és a szankció esetén feltehetően Oroszország új vevőket találna az Európába már nem érkező szállítmányokra.
A szankciók ellenére az Oroszországból származó cseppfolyósítottföldgáz-import figyelemre méltóan stabil maradt. A jelenlegi brüsszeli hírek szerint már tárgyalnak arról, hogy az orosz cseppfolyósított földgázt felvegyék a szankciós listára. Moszkva már tavaly – jóval a háború előtt – csökkentette a vezetékes földgázexportot, de nem redukálta a jóval kisebb mennyiségben exportált LNG-t.
A háború kirobbanását követő éves adatban az unióba irányuló LNG-kivitel értéke 12 milliárd euró volt. A prognózisok szerint ha változatlan marad a jelenlegi helyzet, akkor a háború második évében további 9 milliárd eurót fizethetnek a tagállamok Putyinnak. Idén márciusban Brüsszel már közölte, olyan mechanizmus kidolgozásán töri a fejét, amely lehetővé teszi, hogy blokkolják az orosz LNG-importot.
Ugyanakkor a javaslat jelenleg még nem végleges, és fontos kiemelni, hogy az LNG-import tette lehetővé azt, hogy Európa tavaly ne fogyjon ki a nyersanyagból. A vezetékes export az ukrajnai háborút megelőzően az unió teljes gázellátásának mintegy 40, jelenleg azonban kevesebb mint 10 százalékát teszi ki. A 2022. április 1. és 2023. március 31. közötti időszakban az unió 950 terrawattórával kevesebb orosz vezetékes gázt importált, mint az előző 12 hónapban.
AZ OROSZ LNG-RE IS SZÜKSÉG VOLT, hogy ezt A mennyiséget pótolják.
Tavaly az unió LNG-importja 66 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A legnagyobb részben az Egyesült Államok pótolta a kieső mennyiséget, így alakulhatott ki az újabb függőség. Oroszország megtartotta a második legnagyobb LNG-szállító szerepét, bár jelentősen lemaradt Washingtontól.
Az orosz LNG legnagyobb részét a spanyol kikötőkön keresztül importálják, míg a fennmaradó rész belga, holland és francia partokhoz érkezik. Az LNG-behozatal jellegéből adódik, hogy az importterminálok után a szélesebb európai gázhálózatba kerül a nyersanyag. Ebből az következik, hogy az LNG nem feltétlenül marad az érkezési helyen. A továbbszállításokra vonatkozó szerződések titkosak, így nehéz megbecsülni a tényleges ügyeletet, ráadásul szünet nélkül kereskedhetnek a termékkel.
A számítások szerint az orosz LNG a spanyol gázellátás 18 százalékát, a francia ellátás 15 százalékát és a belga ellátás 10 százalékát tette ki. Az alábbi térképen látható, hogy egyes országokat mennyire érintene az LNG-re kivetett szankció.
Bármilyen szankciónak csak akkor van értelme, ha a szankcionált gazdasági kárt szenved, és az orosz gazdasági következmények attól függenének, hogy Moszkva mennyire lenne képes átirányítani a szállítmányait más területekre.
Tavaly az orosz LNG-export 44 százaléka az unióba irányult, ez 197 terrawattórát jelentett. Kínába további 20 százalékot, a világ többi részébe pedig 36 százalékot szállítottak. Az Oroszországból az unióba irányuló export elsősorban a Jamal LNG-terminálról indul. Érdekesség, hogy a terminál exportkapacitása évi 16,5 millió tonna LNG (235 TWh). A terminál tulajdonosai a Novatek (orosz), a Total Energies (francia), a China National Petroleum Cooperation (kínai) és a Silk Road Fund (kínai).
A Jamal terminálból származó export több mint 90 százalékát a hosszú távú szerződések fedezik.
Ebből is jól látható, az uniónak azon célkitűzése, hogy 2027-ig fokozatosan megszünteti az orosz fosszilis tüzelőanyag-behozatalt, azt jelenti, hogy a hosszú távú szerződéseket lejáratuk előtt fel kell bontani.
A Bruegel szerint amíg ezek nem szakadnak meg, az orosz LNG-szállítmányok nem tekinthetők az uniós gázellátás biztonságos elemének, és elővigyázatosságból abból kell kiindulni, hogy ezek a szállítások bármikor leállhatnak. Elemzésükből egyértelműen kiderül:
az LNG Európa energiabiztonsága szempontjából kulcsfontosságú.
Az Oroszországból érkező szállítások ennek nagyon fontos részét képezik jelenleg. Továbbra is fennáll annak lehetősége, hogy Oroszország egyoldalúan blokkolja az unióba irányuló LNG-exportot, és az is elképzelhető, hogy Brüsszel újra előveszi a szankciós fegyverét. Ugyanakkor az elemzések szerint a kontinens az orosz LNG nélkül nehezen, de boldogulna.
Az áremelkedések mértéke a globális LNG-piac általános szűkösségétől függene, amely meghatározza, hogy az unió piacainak mekkora felárat kell fizetniük az LNG-szállítmányokért. Az orosz cseppfolyósított földgáz megszűnésének hatása nem lenne összehasonlítható a 2022-es orosz vezetékes gázáramlássokkhoz.
Eközben Oroszország valószínűleg képes lesz arra, hogy LNG-szállítmányai nagy részét átirányítsa. Végső soron új vevők lépnek majd be az LNG-szállítmányokért, amint azt az orosz olajkereskedelemben bekövetkezett változás is mutatja. Moszkva bevételei még annyira se csökkennének, mint azt sokan látni vélik az olajembargók esetén. Ráadásul mára már ez is jelentősen megkérdőjelezhető.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Contributor / Getty Images)