Ütközik az Energia Charta Egyezmény alkalmazása az Európai Unió hosszú távú klímavédelmi céljainak a végrehajtásával – nyilatkozta az Indexnek Márky Gábor, a Jádi Németh Ügyvédi Iroda ügyvédje. Az egyezmény alapján számos, fosszilis energiaprojektet bonyolító vállalat indított pert, lényegében ezeknek a cégeknek a beruházásait védte ez a konvenció. Ám most ebből Brüsszel teljesen kilépne.
Az Európai Bizottság július elején javaslatot tett a tanácsnak arra, hogy az Európai Unió lépjen ki az Energia Charta Egyezményből. A dokumentum egy széles körben talán nem annyira ismert, de annál fontosabb multilaterális megállapodás, amihez 1998-as hatálybalépése óta mintegy 50 állam csatlakozott.
Az Egyezmény a beruházók és az államok közötti energiaprojektekhez kapcsolódó viszonyrendszert szabályozza.
A célja többek között elsősorban, hogy megvédje a beruházókat a nagy értékű energiaprojektek elindulását követően bekövetkező olyan jogszabályváltozásoktól, amelyek sértik a nagyvállalati érdekeket. „Erre tekintettel az Energia Charta Egyezmény kötelezi az államokat, hogy valós piaci értéken kompenzálják a beruházó vállalatokat az olyan későbbi, a szerződéskötéskor nem kalkulálható intézkedéseikért, amelyek a szerződések hatálya alatt az energiacégeket gazdasági szempontból hátrányosan érintik” – mondta az Indexnek Márky Gábor.
A Szovjetunió felbomlásakor, annak érdekében, hogy a posztszovjet országok gazdasági fellendülése megindulhasson, szükség volt külföldi tőkebefektetésekre – olvasható egy korábbi elemzésben. A külföldi tőkeáramlás ösztönzése miatt az Energia Charta Egyezmény a választottbírósági klauzulával garanciát vállalt a befektetők védelmének biztosítására. Az egyezményt számtalan bírálat érte már korábban is, a vállalatok sok esetben olyan érdeküket sértő állami szabályozások miatt fordultak választottbírósághoz, amelyet az adott állam környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok miatt hozott meg.
És pontosan ez a lényeg: ugyanis 2016-ban hatályba lépett az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás. Ennek az a célja, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás csökkenjen, 2050-re klímasemleges gazdaságok és társadalmak alakuljanak ki. Azonban az Energia Charta Egyezmény olyan befektetőket véd, akik általában nagyfokú szennyezőanyag-kibocsátásért felelősek. Így a két egyezmény ellentmond egymásnak.
Az egyezmény népszerűsége beruházói oldalról nézve évtizedek óta töretlen. „Ez érthető, hiszen a beruházó számára deklarálja a garantált választottbírósághoz fordulás lehetőségét arra az esetre, ha az egyezményben részes állam, illetve szervezet olyan döntéseket hoz, illetve jogszabályokat alkot, amelyek miatt a szerződések megkötése után a beruházó a projektet nem tudja megfelelően megvalósítani, vagy az gazdasági szempontból veszteségessé válik, illetve kárt okoz neki” – tette hozzá Márky Gábor.
Az Energia Charta Egyezmény alapján sok, fosszilis energiaprojektet bonyolító vállalat indított pert államok ellen már eddig is: a tavalyi évig mintegy 150 beruházási jogvitára került sor különböző választottbíróságok előtt, jellemzően több száz millió euró értékben.
Az Energia Charta Egyezményt aláíró államok elsősorban a polgáraikat képviselik, és felelősek a közérdek érvényre juttatásáért. A közérdek része az egészséges környezethez való jog is, ami adott esetben ütközhet a környezetszennyező energiahordozókat felhasználó nagyvállalatok érdekeivel.
A zöldátállás folyamatában egyre több fél találja magát abban a helyzetben, hogy az Egyezmény alkalmazása lassítja a klímasemlegességi céljainak az elérését.
Illetve az egyezmény alapján indult választottbírósági eljárások miatt hatalmas többletköltséggel járnak. „Ez az aggály az elmúlt években egyre intenzívebben merült fel az Európai Unió oldaláról is, amely klímasemlegességet kíván elérni 2050-ig. Egyes résztvevők ezért szorgalmazták az egyezmény megújítását, ami a megállapodás tagjai között azonban nem talált osztatlan támogatásra” – ismertette Márky Gábor.
Az Európai Bizottság Green Deal (Európai Zöld Megállapodás) néven fémjelzett kezdeményezése határozza meg az uniós energiapolitika fő irányvonalait. A csomag radikálisan átalakítja az energiafelhasználást és a gazdálkodást már jelenleg is, és még inkább át fogja alakítani az elkövetkezendő években.
A gyors és jelentős szabályozási reformok következtében több korábban vállalt, fosszilis energiára vonatkozó beruházás végrehajtása ütközhet nehézségekbe. Ez jelenleg is több száz millió eurós követeléseket eredményez, ami már folyamatban levő választottbírósági jogviták tárgya az Energia Charta Egyezmény alapján.
Márky Gábor kitért arra is, hogy ez azonban jó eséllyel csak a kezdet, hiszen a klímasemlegességi célok eléréséhez szükséges további intézkedések végrehajtásával a jogviták száma valószínűleg csak tovább növekszik. A kilépésre tett javaslat hátterében tehát egyértelműen az állhat, hogy a bizottság megítélése szerint az egyezmény alkalmazása ütközik az unió hosszú távú klímavédelmi céljainak a végrehajtásával.
Az Egyezmény elhagyása azonban komplex folyamat, nem valósulhat meg egyik napról a másikra.
A szándék bejelentése után a kilépés csak egy évvel később válik hatályossá, így az értesítés utáni egy évben elkezdett beruházások szintén az egyezmény védelme alatt állnak. A megkezdett beruházásokkal kapcsolatban új jogviták ezt követően is indíthatók, hiszen az egyezmény hatálya alá tartozó energiaprojektek alapján a kilépéstől számított 20 évig kezdeményezhet jogvitát a beruházó a korábban részes állammal szemben – világított rá Márky Gábor.
A bizottsági javaslatról a tanácsnak szavaznia kell, az elfogadáshoz megerősített minősített többség szükséges. A téma megítélése nem egyöntetű az uniós tagállamok között sem, így izgalmas egyeztetések várhatók. Olaszország kilépését követően tavaly Németország, Franciaország, Spanyolország, Luxembourg és Lengyelország is jelezte, kilépne az egyezményből.
(Borítókép: Ursula von der Leyen 2023. június 20-án. Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / Getty Images)