A beszélgetés résztvevői Litkei Máté, a Klímapolitika Intézet vezetője, Schiffer András ügyvéd és volt LMP-s országgyűlési képviselő, Kaderják Péter, a BME Zéró Karbon Központ vezetője, a Magyar Akkumulátorszövetség elnöke, továbbá Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezetője voltak.

A rendszerváltó elit nagyon szerencsétlen pályára térítette a gazdaságot, és a multinacionális tőkének kedvezett, 2010 után „a magát nemzetinek nevező kormány ezt nem elvette, hanem áramvonalasította, soha nem kedvezett senki ennyire a német nagytőkének” – szögezte le Schiffer András a beszélgetés első megszólalójaként. Majd emlékeztetett arra, hogy ha a kormány most nem csábítaná ide a kínai akkumulátorgyárakat, akkor a korábban az országban létrejött, monokulturális autóipari gazdaság kiszolgáltatottabb lenne. „Ez bezárja Magyarországot egy közepes fejlettségi csapdába” – vélekedett.

Litkei Máté szerint az egyik aspektusa ennek a kérdésnek a gyárak környezeti hatása, amely fontos, és amelyet meg kell vitatni. Továbbá azt is leszögezte, hogy a GDP 5 százalékát az autóipar adja, ami európai szinten is nagyon magasnak számít. „Az elektromobilitás folyamatos térnyerésben van” – fűzte hozzá, majd emlékeztetett arra, hogy a ritkaföldfémek 98 százalékát Kínától kell beszerezni, így egy kicsi és nyitott gazdaság esetében fontos a kínai kapcsolat. Azok az érvek, amelyeket az ellenzék felsorakoztat az akkumulátoriparban, politikai kérdést csinálnak egy gazdasági kérdésből – vélekedett.

Kanász-Nagy Máté erre úgy reagált, ez húsba vágó kérdés, a természeti erőforrások felhasználása és a környezeti kérdések meghatározzák a jövőnket.

Jellemző a kormánypártra, hogy a tudósokra hárítják ezt a kérdést. Ám ez nem technikai, hanem egy politikai kérdés

– szögezte le.

Kaderják Péter úgy vélte, mindenkinek a klímaváltozást érintő kérdések érzékenyek. „Nagyon erős a zöldpreferencia a magyar lakosságban, ez nemzeti konszenzus” – mondta, majd ismertette, hogy a másik fontos tényező, amire ki szeretne térni, hogy az elmúlt időszakban jelentős mennyiségű beruházás érkezett ebbe a szektorba, és ez sokkal több lesz a jövőben, hiszen ez globális jelenség.

„Sok konkrét beruházási esetben a települések lakossága méltánytalan helyzetben találja magát” – húzta alá. A munkahelyteremtés és a jövedelmek, amelyekből a lakosság részesül, az pozitív, de a túloldalon megtalálhatók ennek a költségei is. A hasznokat úgy lehet növelni, ha jól fizető, hasznos munkahelyeket kínálnak az ott dolgozóknak. Többet kell juttatni a helyi közösségeknek – emelte ki Kaderják Péter. A környezeti kockázatokat szerinte átláthatósággal és ellenőrizésekkel lehet ellensúlyozni.

Technokrata maszlag, közkeletű tévhitek  

Schiffer András szerint a kormányoldal előszeretettel azokat a technokrata érveket, „maszlagot” használja, amellyel 2006-ban az akkori kormány is próbálta kivédeni a vitákat. „A Fidesz minden nemzeti maszlag között ugyanazt a globalista masszát űzi” – mondta. Emlékeztetett arra is, hogy morális, gazdasági stratégiáról kellene vitatkozni.

Szerinte azért lett forró most a téma, mert sok helyen indultak egyszerre ilyen típusú beruházások. „Aki nem képes a saját szülőföldjét megvédeni, az a saját hazáját se tudja megvédeni” – szögezte le. Ráadásul úgy véli, lehetőség is van arra, hogy stratégiai hatástanulmány nélkül dönteni tudjanak ilyen beruházásokról. Nincs üzleti titok, amikor az ott élők környezete a kérdés.

Hozzátette, a klímaváltozás kérdésében nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon konszenzus van. A kérdés ma az, hogy a globális nagytőkét, „a helyi kényurakat” rá lehet-e bírni arra, hogy a környezetvédelmi szempontok érdekében engedjenek a profitéhségükből. Megjegyezte azt is, hogy sosem volt a híve az elektromosautó-iparnak, mert az is terheli a környezetet, szerinte inkább az autógyártást kellene globális szinten visszafogni.

Litkei Máté visszautasította azt, hogy technokrata „maszlaggal” érvel a kormány, és hangsúlyozta, ők csak arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy sok szempontból meg kell vizsgálni a kérdést. Hozzátette azt is, hogy szerinte az emberek sok esetben politikai okokból tiltakoznak az akkugyárak építése ellen, és nem jutnak hozzá a releváns szakmai információkhoz. Arra a felvetésre, hogy van-e létjogosultsága a magyar politikában a zöldpártoknak, amelyek kizárólag egy ügyre (a környezetvédelemre) építkeznek, azt mondta,

a magyar nyelvben létezik az »együgyű« szó, aki ilyen, annak jó eséllyel nem sok sikere lesz.

Mi lesz a hulladékkal? 

Kanász-Nagy Máté ezután arról beszélt, hogy a kormányban szerinte van olyan gondolat, hogy Magyarországon vízbőség van, Orbán Viktor is ezt mondta neki egy parlamenti válaszában. De szerinte ez elavult, téves nézet, az ország ehhez képest gyakorlatilag „kiszáradóban van”, és például a Debrecenbe tervezett akkugyár ebből a szempontból kockázatot jelent.

Az LMP-s politikus felvetette azt is, hogy a mezőgazdaságban is láthatóak ennek a jelei, és lehet, hogy ezért sem kéne az ország víztartalékait felélni az akkugyárakkal. Végül azt mondta, Magyarországon 600 ezer elektromos autót gyártottak tavaly, ehhez képest a kormány arra készül, hogy az új beruházásokkal évente 5 millió akkumulátort gyártanak a következő években.

Komolyan azt gondolod, hogy a magyar lakosságnak gyártunk ennyi akkumulátort?

­– kérdezett erre vissza rögtön Litkei Máté. Erre aztán már Schiffer András válaszolt azzal, hogy hiába exportálják a terméket, az elhasznált akkumulátorok hulladéka akkor is Magyarországon halmozódik fel, mert azokat vissza kell szállítani. 

Ti hulladéklerakó helyet akartok csinálni ebből az országból

– mondta vitapartnerének.

Kaderják Péter ezután arról beszélt, hogy szerinte azok a problémák, amelyeket az akkugyárak okoznak, mind-mind kezelhetőek. Szerinte így is elég sok olyan üzem van más iparágban (pl. gyógyszeripar), amely terheli a környezetet, de azokról nem beszélnek most a közéletben, és vannak más akkugyárak is Magyarországon, amelyek megfelelően működnek.

Kitért arra is, hogy szerinte a magyar politikában van jogosultsága egy zöldpártnak, ezt jelezheti például az is, hogy a LMP-n kívül a Momentumnak is erős elkötelezettsége van a zöldügyek iránt.

Tényleg, melyik bolygón?

– vetette itt közbe Schiffer András. Kaderják Péter végül arról beszélt, hogy a helyi lakosság a gyakorlatban megszokja az új gyárakat is, ahogy a korábbiakkal megtették.

A kiterjesztett gyártói felelősség nem mondja azt, hogy az elhasznált akkumulátorokat Magyarországra (vagyis a gyártóhelyre) vissza kell szállítani, ezt helytelenül mondják a vitapartnerei, mert más országokba is szállíthatók – fűzte hozzá Litkei Máté. Szerinte az is hamis állítás, közkeletű tévedés, hogy csak a magyar kormány „tolja” az akkumulátorgyárakat.

Hozzátette, a magyar gazdaság a rendszerváltástól kezdve kereste az iparterületet, ahol globális viszonylatban kiemelkedőek tudunk lenni, és ez most jó lehetőséget jelenthet a megfelelő környezeti és társadalmi szempontok biztosítása mellett.

Aki nem tartja be, az menjen innen. De attól még ne mondjuk azt, hogy ide se jöjjenek

– mondta az országba települő akkugyárakról.

Schiffer András erre úgy reagált, hogy ezek a közkeletű tévedések arra vezethetők vissza, hogy a kormány meggátolja a tisztes tájékoztatást. „A kormány szétveri a közösségi ellenőrzést, nincs olyan hatóság, amely a gyakorlatban ellenőrizné, bevasalná azt, hogy betartják-e a szabályokat.”

Miért csodálkozunk azon, hogy az emberek mindenfélét feltételeznek, és azt gondolják, hogy az ő ivóvizüket veszélyeztetik?

– tette fel a kérdést. Hozzáfűzte, Magyarország adottsága vízrajzi szempontból nagyon más, mint ami a külföldi példáknál látható, és problémát jelent, hogy jelenleg is „több víz folyik ki innen, mint amennyi beérkezik”. Szerinte ez ugyanolyan „hazaáruló”, a globális tőkét kiszolgáló politika, mint amit a rendszerváltás utáni több kormány is vitt.

Szerinte az akkugyárak nem hoznak annyi innovációt sem az országba, mint ahogy azt a kormány gyakran hangsúlyozza. Végül azt mondta, a közte és Litkei Máté között látható véleménykülönbség abból ered, hogy utóbbi szerint a zöldügy is csak egy ügy a sok közül a politikában, miközben ő maga úgy látja, az több annál, mert „a túlélésünk” múlik rajta.

Ezután Kanász-Nagy Máté arról beszélt, hogy a kormány állandóan külföldi függésbe helyezi az országot a politikájával. Ez megtörtént korábban Németország és Oroszország viszonylatában is, most pedig ahhoz a felemelkedő nagyhatalomhoz kötik Magyarországot, amelyről Orbán Viktor is beszélt Tusványoson.

Igen, akkor Kínához is hozzákötjük magunkat. Nagyon jó lesz, ennek megisszuk a levét

– mondta a beszélgetés végén.

(Borítókép: Kitta Gergely, Litkei Máté, Kanász Nagy Máté, Kaderják Péter és Schiffer András. Fotó: Németh Kata / Index)