Index Vakbarát Hírportál

Orbán Viktor felfedte, amit Washington hallani se akart

2023. július 31., hétfő 08:10

A verseny kimenetelét nem lehet megjósolni, de Kínának megvan az esélye a további felzárkózásra, a belső és külső gazdasági növekedési tényezőknek és tartalékoknak – nyilatkozták az Index által megkérdezett szakértők, akikkel annak jártunk utána, hogy ténylegesen milyen különbség van a kínai és az amerikai gazdasági modellek között. Orbán Viktor miniszterelnök a század legfontosabb kérdésének definiálta a kínai–amerikai versengést, a tusványosi beszédében tizennégyszer említette meg a távol-keleti óriást. A gazdaságfejlesztési miniszter pedig már régen terítette a lapokat.

„Kína felzárkózása egy hosszabb folyamat eredménye, és bizonyos területeken jelenleg is zajlik. Kína a globalizáció nagy nyertese, adottságaira építve sikeresen pozicionálta magát a világ nagy gyártóközpontjaként, a globális értékláncok megkerülhetetlen szereplőjeként” – mondta az Index megkeresésére Goreczky Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzője, majd hozzátette: Kína ezt kihasználva olyan exporttöbbletre tett szert, amelyet innovációra és a jövő gazdasági szektorainak fejlesztésére fordítva technológiai nagyhatalommá tudott válni. Az Egyesült Államok ezt meg akarja akadályozni.

Az elemző úgy véli, az előző évtizedek amerikai exportpolitikájától eltérő logikájú intézkedések, amelyeket a Biden-kormányzat hozott Pekinggel szemben, azt mutatják, Washington célja befagyasztani technológiai fejlettségét a jelenlegi szinten, vélhetően elsősorban azért, hogy így akadályozza a katonai képességeinek fejlődését. Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője arra is kitért, a kínai siker kulcsa a nyugati technológia elérhetősége, növekedést támogató munkaetika és hosszú távra fókuszáló gondolkodásmód:

Az általános világgazdasági liberalizáció évtizedei alatt láthatatlan csatornák nyíltak, melyek segítségével a már fejlett országokból tudás és technológia áramlott a szerényebb bérekkel rendelkező országok felé. Az olcsó munkaerő és a jobb technológia lehetővé tette a feltörekvő országok gyors felzárkózását. Továbbá Kína esetében az is fontos, a munkaerő jellege is felzárkózást segítő volt: szabálykövetés, túlórázásra való hajlandóság, magasabb megtakarítási ráta, szerény fogyasztás.

Tehát „Kína elmozdította a világ egyensúlyát. Ez régi félelme a nyugati világnak. Már Napóleon is azt mondta: hagyjátok Kínát aludni, amikor felébred, megrázza a világot. Tanulságos, hogy hogyan állt elő ez a helyzet” – ahogy arra Orbán Viktor emlékeztetett.

Nincs még győztes, és pont ez a lényeg

A miniszterelnök definíciója szerint „az Egyesült Államok lett, Kína meg van”. Ám a verseny ezzel nincs lefutva, még közel sem biztos, ki nyer. Az, hogy Kína hosszútávfutásban sikeresebben versenyez-e, mint Amerika, az értelemszerűen a verseny végére dől el, erre nem lehet egyelőre bizonyossággal válaszolni. Az tény, hogy Pekingben szeretnek hosszú távú, de nehezen konkretizálható célokat kitűzni. A legközismertebb céldátum a 2049-es év, a Kínai Népköztársaság alapításának 100. évfordulója, amikorra a „kínai nemzet nagy megújulásának” meg kell történnie, ezt többnyire úgy fordítják le, hogy addigra akarnak vezető hatalommá válni – emlékeztetett a Külügyi Intézet elemzője.

Amerika ezt szeretné megakadályozni, tehát legkésőbb az évszázad közepére kiderül, melyik nagyhatalom jobb hosszútávfutásban.

Bár a verseny kimenetelét még nem lehet megjósolni, Kínának mindenképpen megvan az esélye a további felzárkózásra a növekedési tényezőknek és tartalékoknak, a kormányzat nagy mozgásterének és az innovációra helyezett hangsúlynak köszönhetően.

Az elemzések azt mutatják, 2030–2035 körül a gazdaság méretét tekintve utolérheti Amerikát, addigra azonban a növekedés üteme is várhatóan olyan szintre csökken, ami most az Egyesült Államokat jellemzi. „Így könnyen előfordulhat, az évszázad közepén a hosszútávfutó-verseny befutójánál nem lehet majd egyértelmű győztest hirdetni. Hozzá kell tenni: bármilyen váratlan, a világpolitikát és a gazdasági folyamatokat jelentősen befolyásoló esemény (mint amilyen a Covid is volt, vagy egy fegyveres konfliktus) megváltoztathatja a versenyt” – emelte ki Goreczky Péter.

Pásztor Szabolcs azt is megjegyezte, Washington csak addig hirdeti a szabadkereskedelmet, amíg az az érdekeit szolgálja (így volt ez korábban a latin-amerikai országok esetében is). Ha a szabadkereskedelem már érdeket sért, a protekcionizmus eszközéhez nyúl. „Napjainkban jól látható, a korábbi világ műhelye státusz helyett Kína egyre jobb termékekkel és technológiával pozicionálja magát, és amerikai olvasatban Kína már egyre kevésbé beszállító, és sokkal inkább konkurencia” – összegezte.

De miben különbözik a felfogásuk?

Több gazdasági különbséget fel lehetne sorolni Kína és Amerika között. Goreczky Péter szerint a legjelentősebb eltérés, hogy a kínai vezetés mindent a politikának rendel alá, ha úgy látja jónak, akkor a kínai gazdaság motorját jelentő technológiai nagyvállalatokat is korlátozza, vagy a kevésbé hatékony állami cégeket hozza helyzetbe. A szoros kontroll és politikai megfontolások által vezérelt adminisztratív beavatkozás az, ami leginkább megkülönbözteti a kínai és a nyugati gazdaságpolitikát.

Geert Hofstede munkássága által a nemzetközi gazdaságtan és marketing által is jól ismert tény, hogy az egyes országok viszonylag jól osztályozhatók hosszú vagy rövid távú orientációjuk alapján. Pásztor Szabolcs szerint Kína az előbbi körbe tartozik. Maga Hofstede írja, a hosszú távú orientáció a jövőbeli sikerekre irányuló erények, többek között a takarékosság és a kitartás ápolását takarja.

Azok az országok, amelyekre a rövid távú orientáció a jellemző, ott a társadalom leginkább a múlt és a jelen felé orientálódik, az azonnali érdekeken és a társadalmi felelősségvállaláson van nagyobb hangsúly. Alapvetően a nyugati társadalmak tartoznak ebbe a kategóriába. Ez röviden azt jelenti, hogy amíg például az amerikai gondolkodásmód az azonnali és jól látható eredményekre, teljesítményekre fókuszál, addig a kínai teljesen más alapokon nyugszik.

Az Oeconomus elemzője úgy véli, hogy alapvetően két egymástól teljesen elütő irányultságról van szó, amikor a kínai gazdasági modellhez hasonlítjuk a nyugati társadalmakat. A kínai gazdaság egyfajta szocialista piacgazdaság, ahol a kormányzat jelentős befolyást gyakorol a kulcságazatokra és szektorokra. Az állami vállalatok (state-owned enterprises, SOE) döntő szerepet töltenek be a gazdaságban. Amerikában ettől eltérően a piacgazdaságot, a magánvállalatokat és a minimális kormányzati beavatkozást hirdetik. 

A kínai kormány EGYIK CÉLJA az, hogy aktív szerepet vállaljon a gazdasági tervezésben, és irányítSa a gazdasági növekedést.

Amerikában a kormányzat igyekszik távol tartani magát a gazdaságba való beavatkozástól. A fő hangsúly a versenyen, a gazdasági stabilitás fenntartásán és bizonyos társadalmi védőhálók biztosításán van. Pásztor Szabolcs azt is hozzátette: a különbségek megjelennek az árfolyam-politikában is. Az amerikaiak gyakran vádolták Kínát árfolyam-manipulációval, mondván, szándékosan alulértékelik a fizetőeszközüket, hogy ezáltal javítsák az exportjuk versenyképességét. Ezzel szemben Amerikában a dollár árfolyamát a piaci erők mozgatják.

Kína egyértelműen exportorientált politikát folytat, a nemzetközi kereskedelem meghatározó szereplője. Nem áll tőle távol egyes iparágak támogatása és a kimondottan alacsony áron való értékesítés. Ezzel szemben Amerikában a belső piac az elsődleges, és ennek érdekében az utóbbi években még a protekcionista intézkedések is felütötték a fejüket. 

Orbán Viktor Tusványoson ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, Kína termelési erőmű lett, és valójában már megelőzte Amerikát, vagy „éppen ezekben a percekben előzi meg”. Szerinte az történt, hogy a nyugati ipari forradalom és a globális információs forradalom mintegy háromszáz éves útját Kína harminc év alatt megtette.

Magyarországnak nem kell választania

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az Index hasábjain közölt esszéjében elsők között fejtette ki a kormány kínai gazdasággal kapcsolatos álláspontját. „Az, hogy ebben a gazdasági szegmensben is a világ ma Kínától függ, semmiképp sem valamiféle titkos és agresszív, destruktív kínai stratégia eredménye, csupán a Nyugat mulasztása, és az ezzel járó versenyelőny elvesztése” – írta. Később arra is kitért, hogy „üzletelni szeretnénk a Nyugattal és a Kelettel egyaránt. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kínai tőkének néhány nagy nyugati célországa mellett Magyarország is kitüntetett célpontja” – majd kiemelte: Magyarország számára nem jelent nehézséget elismerni, hogy Kína mára technológiai világhatalommá vált.

Goreczky Péter Magyarország szerepéről úgy fogalmazott, hogy nem csak hazánk érdekelt abban, hogy a geopolitikai turbulenciáktól függetlenül, gazdasági érdekei mentén kapcsolódhasson a nemzetközi termelési hálózatokhoz, vehessen részt a világkereskedelemben, valamint integrálódhasson a most születő adatvezérelt világgazdaságba.

Számos más ország és régió szintén szeretné elkerülni, hogy oldalt kelljen választani a két nagyhatalom rivalizálásában.

„Ám Amerika, Kína és az Európai Unió bizonyos gazdasági szegmensekben egyaránt arra törekszik, hogy csökkentse a rivális felé fennálló kitettségét. Ha pedig mindhárom gazdasági erőközpont ebbe az irányba halad, akkor az érintett szektorokban az egymás közti átjárhatóság, a kapcsolódási hajlandóság törvényszerűen csökkenni fog. Ugyanakkor jó hír: az önellátásra törekvés nem jelenti feltétlenül a gazdasági konnektivitás általános hanyatlását. Elég a félvezetőiparra gondolni, ahol Amerika vagy az unió Kínáról történő leválási törekvései új beruházási kapcsolatokat eredményeznek koreai és tajvani gyártó vállalatokkal” – tette hozzá.

Pásztor Szabolcs aláhúzta azt is, hogy a magyar gazdaság nagyságát tekintve össze sem hasonlítható az amerikaival, vagy éppen a kínaival, így érdemben a „nagyok” játékát, vagy éppen vitáját nem tudjuk befolyásolni. „Egyetlen lehetőség marad, ez pedig a leleményes alkalmazkodás. Nem egyszerű ez a feladat, mert folyamatosan követni kell a világgazdaság rezdüléseit, és még a régión belül is számos versenytárssal kell megküzdeni a beruházásokért, a külföldi tőkebefektetésekért és összességében a jobb világgazdasági orientációért” – fogalmazott.

(Borítókép: Németh Zsolt, Orbán Viktor és Tőkés László Tusnádfürdőn 2023. július 22-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Rovatok