Az Európai Unió lakosságának 18 százaléka inaktív, vagyis olyanok, akik sem az oktatásban, sem a munkaerőpiacon nincsenek jelen – derül ki az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) július elején publikált adataiból.

Az idei első negyedéves statisztika szerint a 15–64 év közöttiek körében tízből valamivel több, mint nyolc ember volt jelen a munkaerőpiacon a vizsgált időszakban (81,8 százalék). Közülük 76,7 százalék számít foglalkoztatottnak, míg 5,1 százalékuk regisztrált munkanélkülinek. 18,2 százalékuk pedig kívül esik az EU munkaerőpiacán.

Romániában a legrosszabb a helyzet, keleti szomszédunkban 25,8 százalék a munkaerőpiacon kívül esők aránya. Szintén nem fényes a helyzet Olaszországban (25,6 százalék), Görögországban (22,8 százalék), Horvátországban (21,8 százalék), valamint Belgiumban (19,6 százalék).

A másik oldalon Svédország (8,3 százalék), Észtország (12,3 százalék), illetve Csehország (13,6 százalék) áll.

A kedvező adatokhoz hozzájárulhat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által múlt pénteken közzétett adatok szerint 2023 júniusában a 15–74 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 766 ezer fő volt, 51 ezerrel több, mint egy éve, míg a munkanélküliek száma 187 ezer fő volt az idei hatodik hónapban, ami 3,8 százalékos munkanélküliségi rátát jelent.

Az inaktivitás többágú csillaga

Az EU munkaerőpiaci felmérése alapján 44 millióan számítottak inaktívnak az idei első negyedévben.

• 75,5 százalékuk nem keresett, nem is talált munkát, és dolgozni sem akart.
• 20,3 százalék bár szeretne belépni a munkaerőpiacra, nem keres aktívan munkát,
• 2,8 százalék aktívan keresett munkát, ám nem tudott azonnal a munkaerőpiacra lépni,
• 1,2 százalék pedig bár nem keresett, de talált munkát.

Fontos megjegyezni, hogy az inaktivitás nem csupán a munkaképes lakosságot veszi alapul, ami tehát árnyalja a „lustasági” faktort.

• Az 15–64 éves inaktívak táborát – vagyis akik se nem tanultak, se nem dolgoztak a vizsgált időszakban – 21 százalék nyugdíjas alkotja.
• Emellett 21 százalék azok aránya, akik betegség vagy rokkantság miatt nem tagjai a munkaerőpiacnak,
• 18 százalékuk pedig gyermeknevelés vagy otthonápolás miatt nem dolgozik,
• 15 százalék pedig egyéb okok miatt gyarapítja az inaktívak halmazát.

Fontos megjegyezni egy főként inkább Kelet-Közép-Európára jellemző aspektust, a feketefoglalkoztatást. Többek között ez is magyarázat például a román lakosság uniós viszonylatban magas inaktivitására.

Lusta generáció?

A munkaképesek csoportjában a fiatalok körében a legmagasabb az inaktivitás, illetve az ebből kifolyó munkanélküliség. Vajon egy „lusta” korosztályról van szó, akiket az egyre nagyobbra hízó megélhetési költségek sem késztetnek munkára vagy épp tanulásra?

Bár az adatok azt mutatják, hogy a munkanélküli és nem tanuló fiatalok „hulláma” elkezdte elárasztani az Európai Uniót, az Indexnek nyilatkozó szakértő szerint nem ennyire egyszerű a helyzet.

„A Z generáció (1995–2009 között születettek) tagjai gyors karrierben gondolkodnak, minél gyorsabban szeretnének előrelépni a ranglétrán. Egy másik jellemzőjük, hogy nehéz őket hosszú távon egy munkahelyen tartani, sokkal könnyebben váltanak, mint az előző generációk. Vágynak a személyes vezetői visszajelzésre – főleg a pályakezdésüket meghatározó, home office-os Covid-évek után – fontos nekik, hogy fejlődjenek a munkahelyen, és legyen a munka mellett magánéletük is. Ezenfelül nyitottabbak a külföldi munkavállalásra” – mondta Karácsony Zoltán, a HR Portál álláspiaci szakértője.

A közép-kelet-európai országok körében alacsonyabb inaktivitás annak is betudható, hogy

• egyrészt a nyugat-európai (főként az olasz) társadalom elöregedőben van – vagyis több a nyugdíjas,
• másrészt, míg például Magyarországon egzisztenciális kérdés a fiatalok számára a munkavégzés – sokan például ezáltal fedezik tanulmányaik költségeit –, addig számos nyugat-európai országban olyan szociális juttatások állnak rendelkezésre, ami könnyebb helyzetet teremt egy munkanélküli számára.

A szakértő szerint emellett a szülők anyagi helyzete is befolyásolja, hogy ki meddig marad a szülői házban, és nem kényszerül mindenáron a munkaerőpiacra.

Karácsony Zoltán szintén nagy problémát lát a szakképzésben, illetve közoktatásban történő lemorzsolódásban. „Vannak arra irányuló próbálkozások, hogy a képzésből kiesőket miként lehetne a munkaerőpiacba integrálni, ám az eredmények egyelőre nem túl kecsegtetőek” – mondta.

Összességében valóban egy „lusta” generációról van szó a Z-sek tekintetében az előző korosztályokhoz képest? A szakértő rámutatott: nem érdemes minősíteni a generációkat. „Minden korosztály más környezetben cseperedik fel, szocializálódik, más impulzusok érik, más technológiai környezetbe születnek bele. A mostani fiatalok a szüleikhez képest jobban kezelik a technológiai vívmányokat, hatékonyabban képesek dolgozni velük” – jegyezte meg Karácsony Zoltán. Hozzátette: a cégek HR-osztályai számára is kihívást jelent, miként lehet kezelni a generációs különbségeket, hogyan lehet többgenerációs csapatokat hatékonyan működtetni.

(Borítókép: Miguel Pereira / Getty Images)