A szerdán érkező idei évi második negyedéves GDP-adatokkal lezárulhat a három negyedéve tartó technikai recesszió – prognosztizálták az Index által megkérdezett gazdasági szakértők, akik szerint bár valószínűleg megtörtént a fordulat, továbbra sincs minek örülni, hiszen a magyar gazdaság még mindig több sebből vérzik. Viszont a kilenc hónapon át tartó technikai recessziót a kormány szinte támogatottságvesztés nélkül vészelte át.
Az idei második negyedévben véget ért Magyarországon a három negyedévet átölelő technikai recesszió, így 0,8 százalékos negyedéves növekedéssel számolunk, míg éves bázison 1,2 százalékos visszaesést várunk – mondta az Index megkeresésére Virovácz Péter a szerdán érkező, II. negyedéves GDP-adatokról. Az ING Bank elemzője úgy véli, habár a technikai recesszió nagy eséllyel véget ér, a növekedés motorját nem a gazdasági ágazatok összessége nyújtja, hanem a mezőgazdasági szektor kiemelkedő hozzájárulása teszi ezt lehetővé. „Ami pedig az első félévet illeti, várhatóan 1 százalék körüli lehet a GDP zsugorodása” – tette hozzá.
Véleményét osztja Regős Gábor is, bár szerinte éves alapon a gazdasági teljesítmény csökkenése biztosra vehető a második negyedévre is – 1,4 százalékkal –, ami érdekesebb, az a negyedéves alapú volumenváltozás, azaz hogy sikerült-e kikerülni a technikai recesszióból: „Várakozásaink szerint igen, negyedéves alapon sikerült már egy minimális, 0,3 százalékos növekedést felmutatni. Ez fontos az év egészének teljesítménye szempontjából is: előrevetíti, hogy sikerül-e elkerülnünk az év egészét tekintve a recessziót. Az első félévben tehát a visszaesés mértéke 1,2 százalékos lehetett” – emelte ki a Makronóm Intézet elemzője.
Jelenleg a zsugorodó belső kereslet jelenti a növekedés legnagyobb fékezőerejét – erről több kormányzati szereplő is beszélt az elmúlt időszakban. „Tekintettel a két számjegyű inflációra, a magas kamatkörnyezetre és a visszafogott kormányzati beruházásokra, a belső kereslet szenvedése nem túl meglepő. A belső kereslet hiányát talán az ipari teljesítmény tükrözi a legjobban, hiszen amíg a belföldi értékesítés volumene májusban 17,2 százalékkal csökkent éves szinten, addig az export értékesítés volumene 1,8 százalékkal nőtt” – összegezte Virovácz Péter, aki azt is kiemelte: ha a kiskereskedelmi adatokat vesszük górcső alá, hasonlóan kiábrándító teljesítmény rajzolódik ki, ugyanis júniusban 8,3 százalékkal volt alacsonyabb a kiskereskedelmi forgalom az egy évvel korábbi volumenhez képest.
Így tehát A kulcskérdés, hogy mikor érünk el trendfordulóhoz a belső kereslet esetében.
Az ING elemzője szerint a fordulatot a fogyasztás és a beruházás fellendülése tudná biztosítani, előbbihez a reálbérnövekedés, utóbbihoz a kamatkörnyezet csökkenése a kulcs. Habár a reálbérnövekedés már szeptembertől visszatérhet, néhány hónapnak el kell telnie, mire a hatás átgyűrűzik a fogyasztásba. „Ami pedig a kamatkörnyezetet illeti, az idei év végén még mindig két számjegyű kamatkörnyezettel számolunk, így a piaci beruházási fordulat csak jövőre érkezhet. Összességében az idei év hátralévő részét továbbra is a belső kereslet hiánya fogja jellemezni, így az export teljesítménye lesz a kulcs, amely húzhatja a gazdasági növekedést” – elemezte az Indexnek.
Regős Gábor azt is hozzátette, hogy a gazdaság több kedvezőtlen hatást együttesen szenved meg. Külső hatásként megjelenik a háború és a kapcsolódó szankciók hatása, amelyek kisebb részben a külkereskedelmi kapcsolatokon, nagyobb részben pedig az energiaárak elszállásával és így a gyengülő forintárfolyamon és növekvő infláción keresztül fejtik/fejtették ki a hatásukat, ez pedig visszaveti a fogyasztást.
A forint gyengülésére és az infláció növekedésére a monetáris politika a kamatok emelésével kellett, hogy reagáljon. Ez a beruházásokat természetszerűleg visszafogja. Itt a helyzetet tovább súlyosbítja a hazánknak járó uniós források visszatartása, ami szintén a beruházásokat veti vissza. Ám a korábbi időszak beruházásai, illetve az alacsony belső kereslet miatt csökkenő import révén a nettó export felfelé tudja húzni a növekedést.
A Makronóm Intézet elemzője ezt követően úgy folytatta, hogy így kulcskérdés az infláció letörése, amihez szükség van a mostaninál erősebb és stabilabb árfolyamra. Hiszen ez egyrészt segíti a fogyasztás ismételt növekedését, másrészt pedig a lazább monetáris politikai révén a beruházások növekedését. A beruházásoknál szintén kívánatos lenne, ha Magyarország végre megkapná az uniós forrásokat.
Regős Gábor szerint remélhetőleg a növekedés fokozatosan beindul, és jövőre már érdemi, 3,6 százalékos növekedést könyvelhetünk el. A mezőgazdaság esetében a tavalyi súlyos aszályhelyzet alacsony bázist jelent, így az ágazatban az idei évre jelentős növekedésre számítunk. Ugyanakkor aggasztó az ágazat teljesítményének trendszerű csökkenése.
A Makronóm Intézet elemzője hozzátette: a szolgáltatások stabilan tudnak hozni egy növekedési szintet, ez remélhetőleg fennmarad. Probléma van ugyanakkor a drasztikusan csökkenő – bár még mindig kiemelkedően magas –, 2700 milliárd forintos rendelésállománnyal rendelkező építőiparban. Itt azonban az alacsonyabb kereslet hatása még nem látszik az árakon, ami pedig szintén szükséges lenne a kereslet élénküléséhez.
Virovácz Péter ezt azzal egészítette ki, hogy az év második felében továbbra is a mezőgazdaság hozzájárulása dönti majd el, hogy teljes éves viszonylatban növekedni tud-e a magyar gazdaság. Ám a mezőgazdaság kimagasló teljesítményét nem a belső termelékenység biztosítja, sokkal inkább a technikai hatás, a tavalyi év nagyon alacsony bázisa.
Ugyanis az alacsony bázishoz viszonyítva az idei év kedvező időjárása nagyon markáns volumenbővülést eredményez. Ami pedig a termelékenységet illeti, ebben a tekintetben bőven van hová fejlődni
– mondta, majd hozzátette: az ipar tekintetében fontos kérdés, vajon meddig folytatódhat az export növekedése, amennyiben az eurózóna és Kína gazdasága tovább lassul. Kulcsfontosságú tehát, hogy a nettó export külső hatások miatt várt lassulásával párhuzamosan a belső kereslet újult erőre kapjon. Ez tudná ugyanis ellensúlyozni az export pozitív GDP-hatásának fokozatos mérséklődését.
Mint ismert, az Eurostat adatai szerint júliusban 5,3 százalékra mérséklődött az éves infláció az eurózónában, illetve a GDP a második negyedévben 0,3 százalékkal bővült az előző negyedévhez képest. Így jól látható, Magyarországon közel sem ilyen rózsás a helyzet. Virovácz Péter szerint – összehasonlítva az inflációs pályákat és a mögöttes tényezőket – érthető, hogy a magyar áremelkedési ütem miért tetőzött jóval magasabban az euróövezetinél:
Az ellátási láncok szétszakadása és az ebből adódó szállítási költségek növekedése mindkét gazdaságban inflációs kockázatot jelentett, ahogyan a nyersanyagárak extrém módú növekedése is. Azonban a magyar gazdaság ez utóbbi terén sokkal sérülékenyebb a magasabb importkitettség miatt, nem beszélve a forint tavalyi jelentős leértékelődéséről, amely tovább súlyosbította a helyzetet az importált infláció révén.
Az ING elemzője kiemelte azt is, hogy a tavalyi aszálynak jelentősen negatívabb hatása volt a magyar élelmiszer-inflációra a hazai mezőgazdasági szektor jóval alacsonyabb termelékenysége miatt. Ha mindezen faktorok mellé megemlítjük a hazai gazdaságpolitikai döntéseket, mint például tavaly év eleji transzferek, akkor már egyre csak bővülnek a mögöttes okok a magyar infláció meredek felfutását illetően – összegezte Virovácz Péter.
Véleményét Regős Gábor nem teljesen osztja. Lapunknak azt emelte ki, hogy az eurózóna gazdasági növekedése negyedéves alapon valóban 0,3 százalékot mutatott, míg az Európai Unió gazdasága stagnált. Éves alapon mindkét térség az előzetes adatok szerint minimális növekedést érhetett el.
A különbség oka egyrészt a magas infláció, amely visszafogja a fogyasztást. Ám azt se felejtsük el, hogy a tavalyi kormányzati transzferek miatt egy nagyon magas bázisról indulunk
– tette hozzá a Makronóm elemzője, majd kiemelte, hogy az eltérésben szerepe van a beruházások csökkenésének is: Magyarországon a magas kamatkörnyezet mellett az is szerepet játszik, hogy a Bizottság visszatartja a hazánknak járó forrásokat, azaz míg a többi ország gazdálkodhat ezekkel a forrásokkal, építkezhet, fejleszthet belőlük, addig hazánk esetében ez nem áll fenn. Megfigyelhető az is, hogy a régió országai jobban megérzik a háború és a szankciók hatásait – ez alól hazánk sem bújhat ki.
Regős Gábor szerint a növekedéshez való visszatérés fokozatos lehet: idén még kedvező esetben is csak egy kismértékű növekedés lehet (alapesetben 0,7 százalékos bővülést várunk), de jövőre már markánsabb, 3,6 százalékos bővülésre számítunk – párhuzamosan a kisebb inflációval. Virovácz Péter ezt a kérdést úgy látja, a következő pár év a sorozatos válságokból való kilábalással telik majd. A legfontosabb ezen a téren, hogy az inflációt sikerüljön visszaszorítani a 3 százalék körüli célsávba, és ott is kell tartani. A járvány előtti növekedési pályára való visszatérés leghamarabb 2025-től kezdődően várható.
Továbbra is jelentős a Fidesz–KDNP támogatottsága a választásra jogosultak körében – derül ki a Republikon Intézet augusztusban publikált kutatásából. Azt is külön bemutattuk, hogy az IDEA Intézet április 27. – május 19. között készült reprezentatív közvélemény-kutatása szerint is magabiztosan vezeti a támogatottsági versenyt a Fidesz–KDNP. „Helyesebb tehát azt állítani, hogy egy nagy inflációs és megélhetési válságot követően a 2022–2026-os ciklusban a kormányzópárt pontosan ugyanott áll, ahol 4 éve az EP-választások időszakában. Egy párt támogatottságának ilyen mértékű stabilitása inkább kivétel, mint fő szabály” – húzta alá az IDEA.
Egy korábbi elemzésünkben úgy fogalmaztunk, hogy az Orbán Viktor által vezetett kormányoknak globális gazdasági visszaeséssel még nem kellett szembenézniük: a technikai recesszió mint közgazdasági kifejezés elsőre nem hangzik túl jól, de a magyar gazdaság esetében jelenleg ez inkább stagnálást jelent.
(Borítókép: Lakatos Péter / MTI)