A jelentős versenyképességi támogatások és az egyre növekvő protekcionizmus felborítja a szabadkereskedelem évtizedes hagyományait, illetve az eddig jól megszokott globalizációt. A kisebb országok emiatt lemaradhatnak. Az Európai Unió saját támogatási csomagot készített elő, de egyelőre úgy tűnik, hogy Washington áll nyerésre.
A világ legnagyobb gazdaságai hatalmas összegű támogatásokat kínálnak, illetve erőforrásokat szabadítanak fel a jövő iparágainak megnyeréséért folytatott küzdelemben. Az elemzések szerint egyértelműen azok a blokkok lesznek a vesztesek, akik a versenyben végül kimerülnek. Az akkumulátorok, a napenergia és más zöldtechnológiák gyártására nyújtott új adókedvezmények folyamatosan tőkét vonzanak az Egyesült Államokba. Az Európai Unió saját zöldenergia-támogatási csomagjával próbált erre válaszolni, és Japán is 150 milliárd dolláros tervet jelentett be a zöldtechnológiákba történő beruházási hullám támogatására.
Mindenki felismerte a szuverenitás fontosságát, és arra törekednek, hogy kevésbé függjenek Kínától.
A távol-keleti óriás kíméletlen előnyt halmozott fel az akkumulátorokat és az azok előállításához szükséges ásványi anyagokat érintő szektorokban. Ugyanakkor néhány kisebb szereplő már most lemaradásban van: az olyan iparosodott nemzetek, mint az Egyesült Királyság és Szingapúr nem rendelkeznek akkora gazdasággal, hogy a legnagyobb blokkokkal versenyezzenek. Erre a legjobb példa a Wall Street Journal legfrissebb elemzésében olvasható: az Intel 11 milliárd dolláros támogatást kapott a német kormánytól két félvezetőgyár építéséhez, és csak ez az összeg jelentősen több, mint amennyi a szingapúri kereskedelmi és ipari minisztérium teljes éves költségvetés-tervezetében szerepel.
A brit akkumulátortechnológiai startup, a Nexeon jelentős kormányzati támogatással Oxford közelében fejlesztette ki technológiáját. Ugyanakkor az első kereskedelmi gyára Dél-Koreában épül, és ezt valószínűleg majd egy észak-amerikai üzem követi. Az AMTE Power, amely egyike az Egyesült Királyság kevés hazai akkumulátorgyártójának, legutóbb azt kommunikálta, hogy az Egyesült Államokban és Európában kínált támogatások különbözősége miatt átgondolja a kétszáz millió dollárba kerülő skóciai gyár létesítésének tervét. Az elektromos járművekkel foglalkozó Arrival tavaly pedig azt közölte:
AZ ADÓKEDVEZMÉNYEK MIATT AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG HELYETT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA KÍVÁNJA GYÁRTÁSÁT ÁTCSOPORTOSÍTANI.
Az Egyesült Államok, amely az inflációcsökkentési törvény – Inflation Reduction Act – részeként 369 milliárd dollárnyi ösztönzőt és támogatást kínál a tiszta energiára, már a külföldi befektetések özönét tapasztalja. A BMW autógyártó most kezdte meg egy új akkumulátorgyár alapkőletételét Dél-Karolinában. A dél-koreai Hyundai és LG cégek 4,3 milliárd dolláros akkumulátorgyár-beruházásokat jelentettek be Georgiában. A Panasonic is új üzemet épít Kansasban. Így már jól megfigyelhető: a gazdasági blokkok között kialakult támogatási versenynek az lett a hatása, hogy megváltoztatja a korábban jól megszokott globalizációt. A verseny eltávolodik attól a gazdasági integrációtól, amely évtizedeken át lebontotta az országok közötti kereskedelem és beruházások akadályait.
A globalizáció az egykor szegény országokat, például Dél-Koreát és Tajvant csúcstechnológiás, fejlett gazdaságokká alakította át, és százmilliókat emelt ki a szegénységből. A technológiai vívmányok és az új irányítási ötletek szabadabban mozogtak az országok között, az árukkal és a pénzügyi forrásokkal együtt. Ám a napjainkban olvasható elemzések szerint a globális integráció felszámolása – akár nemzetbiztonsági okokból, akár geopolitikai rivalizálás vagy ellátási láncokkal kapcsolatos aggodalmak miatt – a közgazdászok szerint komoly problémákat vet fel. Különösen a kisebb, fejlődő gazdaságok vannak veszélyben, amelyeknek szükségük van a globális piacokra.
„A világ elkezdett befelé fordulni a nyílt kereskedelemtől és befektetésektől. Európa, az Egyesült Államok és Kína támogatási versenyben állnak egymással, és ennek a versenynek a vesztesei a szegényebb, kevesebb költségvetési forrással rendelkező gazdaságok” – összegezte egy volt amerikai pénzügyminisztériumi tisztviselő. Az iparpolitika nyugati térhódítása különösen fájdalmas lehet azon országok számára, amelyek azt remélték, hogy a zöldtechnológiák bevezetését kihasználva felgyorsíthatják a gazdasági fejlődésüket.
A TÁMOGATÁSI VERSENYBEN ÉLENJÁRÓ AMERIKÁBAN VALÓSÁGGAL BERUHÁZÁSI ROBBANÁS ZAJLIK.
Amerika tavaly a globális közvetlen külföldi befektetések mintegy 22 százalékát fogadta be, és ezzel az ENSZ adatai szerint a világ első számú kedvezményezettje. Ez az adat alacsonyabb, mint a 2021-es 26 százalék, amikor a világméretű beruházások a világjárvány idején tapasztalt csökkenés után ismét fellendültek, de jelentősen magasabb, mint a 2019-ben tapasztalt 13 százalék. A Census Bureau adatai szerint májusban a feldolgozóiparhoz kapcsolódó építési kiadások 76 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest.
Az Európai Unió saját támogatási csomagot készített elő, amely enyhíti a tagállamok által az iparnak nyújtható támogatásokra vonatkozó korlátozásokat. Az unió azt szeretné, ha 2030-ra a zöldátmenethez szükséges kulcsfontosságú technológiák 40 százalékát a blokkban gyártanák, beleértve a napelemes berendezések – jelenleg Kína által uralt – ágazatát, a szélturbinákat és az akkumulátorokat. A Benchmark Minerals Intelligence szerint az amerikai akkumulátorgyártási kapacitás, amely a folyamatban lévő projektek teljesítményét méri, 67 százalékkal nőtt az IRA bejelentése óta, és most már megegyezik az európai mértékekkel.
„Az egyik megoldás a versenyképtelen országok számára az, hogy közelebb vonzzák magukhoz a gazdag partnereket, és kihasználják azok iparpolitikáját, ahogyan azt Kanada és Mexikó tette az Amerikával kötött szabadkereskedelmi megállapodás révén” – mondta Chad Bown, a washingtoni Peterson Institute for International Economics szakértője és a Világbank volt tisztviselője. Ám jó példa Indonézia is, ami az elektromos járműveket gyártó országok protekcionizmusára adott válaszként egy OPEC-szerű kartell létrehozására törekszik.
Korábban több cikkben is foglalkoztunk a kereskedelmi versennyel, illetve a globálisan tapasztalható blokkosodással. A versenyképesség alakulása szorosan összefügg a technológiai áttörésekhez kapcsolódó ipari forradalmakkal és a globalizációs hullámokkal, illetve azzal, hogy az egyes régiók ezt milyen mértékben voltak képesek felismerni és kihasználni. A történelmi fordulópontok is többnyire ezekhez köthetők. Ennek kiváló példája az első globalizációs hullámot (1870–1914) meglovagoló Brit Birodalom, amely az első ipari forradalom bölcsőjeként olyan infrastrukturális és termelési technológiákkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették, hogy megőrizze előkelő helyét a világkereskedelemben. Ez volt azonban az utolsó alkalom, hogy Európa vezető szerepet töltött be. A második világháborút követően már egyértelműen az Egyesült Államoké volt az irányítás, többek között versenyképességének köszönhetően politikai és gazdasági nagyhatalommá tudott válni.
Gerlaki Bence, a gazdaságfejlesztési stratégiáért és befektetésekért felelős helyettes államtitkár azt emelte ki lapunknak, hogy 2014 óta az Európai Uniónak az Amerikához, illetve a Kínán kívüli ázsiai országokhoz képest nagyobb mértékben csökkent az exportált termékek globális értékláncában betöltött szerepe, és ezzel párhuzamosan nőtt a külföldi, elsősorban kínai termékeknek való kitettsége. Az USA az IRA keretében 10 év alatt közel 400 milliárd dollárnyi szövetségi támogatást ad tiszta energiára és a kapcsolódó technológiákra.
A Világgazdaság oldalán hétfőn publikált véleménycikkében Goreczky Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzője úgy fogalmazott, a globalizáció lassulása a közvetlen külföldi tőkeberuházások (foreign direct investment, FDI) terén nem új jelenség, amit jól mutat, hogy a 2008–2009-es válságot követően az FDI-áramlások világviszonylatban már nem tudtak visszatérni a krízis előtti szintre. Érdekes módon az FDI forrás- és célországa közti „geopolitikai távolság” már a 2010-es évek első felétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a beruházási döntésekben. Ennek ellenére a slowbalisation folyamatában újdonságnak számít, hogy
AMERIKA ÉS KÍNA KERESKEDELMI HÁBORÚJÁTÓL KEZDVE AZ FDI-ÁRAMLÁSOK IRÁNYÁT KONKRÉT ÉS EGYRE MÉLYÜLŐ GEOPOLITIKAI TÖRÉSVONALAK IS BEFOLYÁSOLJÁK.
Úgy fogalmaz, hogy több tényező együttes hatásának köszönhetően Magyarország ugyanakkor még nem érezte meg a geopolitikai törésvonalak FDI-ra gyakorolt hatását. Az IMF kutatásai szerint egy bipolárissá váló világgazdaságban a mindkét tábor irányában nyitottnak maradó régióknak kétféle hatással kell számolniuk. Egyrészt lesz bizonyos alkupozíciójuk a blokkokkal szemben, amit kihasználva mindkét táborból nyerhetnek el új FDI-projekteket. Ugyanakkor az el nem kötelezettség a beruházók szempontjából bizonytalansági tényezőként is felfogható, ugyanis megvan a kockázata, hogy az adott ország mindkét blokktól elszigetelődik, vagy pedig olyan nyomás éri valamelyik pólus részéről, hogy politikai irányváltásra lesz szüksége. Ez a bizonytalanság pedig csökkentheti az adott ország FDI-vonzó képességét.
Az elmúlt években Magyarország nyugati gazdaságokból és Kínából egyaránt nagy volumenű beruházásokat nyert el, ami a földrajzi diverzifikáció erősítése révén ellenállóbbá teszi a hazai FDI-állományt az esetleges válságokkal szemben. És bár a fent részletezett okok miatt egyelőre nem érzékelhető a hazai FDI-beáramlásban a geopolitikai törésvonalak hatása, azok további mélyülése esetén Magyarországnak is szembe kell néznie az el nem köteleződés kockázataival.
Végül pedig még konkrétabban fogalmazva: a cél eléréséért, hogy Magyarország minél több kínai FDI-t vonzzon, vélhetően egyre magasabb politikai árat kell fizetni, különösen Amerika és szövetségesei által stratégiainak minősített iparágakban megvalósuló projektek esetében. Goreczky Péter szerint ebből az következik, hogy az előnyök maximalizálása és a kockázatok minimalizálása érdekében hazánknak egy olyan FDI-kapcsolati háló kialakítására kell törekednie, amely geopolitikai szempontból is ellenálló.
(Borítókép: Luke Sharrett / Bloomberg / Getty Images)