Délutánonként futószalagon érkeznek a főváros frekventált helyén található, ipari plazmagyűjtést végző központba az önkéntesek, hogy plazmát adjanak, majd felvegyék a költségtérítést. Pár éve egy-egy alkalommal ez pár ezer forintot jelentett, azonban mostanra éves szinten akár több százezer forintot is kereshet az, aki nem irtózik a tűtől. Vajon összességében megéri a fáradozást? Kipróbáltam.
Sejtettem, hogy sok embernek jön jól a mostani gazdasági időszakban a jövedelemkiegészítés, azonban arra nem gondoltam, hogy üres széket nem is látok majd a plazmacentrumban, ahová egyébként rendszeresen járó ismerősömet kísértem el egy csütörtöki délutánon. Habár nyíltan nem mondta ki, hogy őt mint közalkalmazottat mi vezérli, nem is volt kérdés, amikor megjegyeztem, hogy úgy tudom, ezzel éves szinten 300 ezer forintot lehet keresni. Csak annyi volt a válasza, hogy
a félmillió forint is elérhető.
Internetes böngészéssel megtudtam, hogy végre valahol van inflációkövetés.
egy donor akár 600-700 ezer forintra is szert tehet éves szinten, persze csak ha eléggé motivált, bár a térítés erre nem rossz eszköz.
A legtöbben munkaidő után érkeznek az egyik fővárosi, frekventált helyen található plazmaközpontba, ahol láttam egyetemistának tűnő fiatalokat, 30-asokat és 40-eseket is. A donoroktól megkérdezik, hogy mely szektorokban dolgoznak, így fél füllel elcsíptem az oktatás és a rendőrség szavakat.
„55 százaléka a vérének arany” – erre a szlogenre építette a kommunikációját Szlovákia Nemzeti Transzfúziós Szolgálata, amikor az országban akut vérplazmaadó-hiány alakult ki. Honlapja szerint 600 millilitert vesznek le 45 perc alatt, és évente 17 alkalommal lehetséges szomszédos országunkban plazmát adni, vagyis jóval kevesebbszer, mint nálunk. Habár pénzbeli juttatást nem biztosítanak, frissítőt adnak a donoroknak, akiket szabadság is megillet.
A tevékenységben világelső USA mellett Európában csak négy ország – Németország, Csehország, Ausztria és Magyarország – teszi lehetővé a donorok pénzbeli kompenzációját és a magánszemélyek általi plazmagyűjtést. Az osztrák donorok átlagosan 30-45 eurót kapnak, és maximum 50 alkalommal adhatnak plazmát plazmaferézissel. Csehországban 14 naponta lehet adni, és 800 korona, azaz kb. 12 ezer forint kompenzációra lehet számítani, ahogyan Magyarországon is, továbbá bizonyos alkalmak és újabb donorok beszervezése után bónuszokat is osztogatnak, valamint nyereményjátékokat is szerveznek.
Magyarországon mintegy 50 helyszínen van lehetőség plazmát adni, évente 45 alkalommal lehetséges, az éves leadott mennyiség pedig nem haladhatja meg a nettó 34 litert. A donorok egészsége érdekében két plazmaadás között legalább két teljes naptári napnak kell eltelnie, ebbe beleértendő a más intézményekben végzett donáció is. A hazai maximális donációs számnál magasabb érték, 60 van érvényben Németországban, míg az USA-ban ennél is többször, évente legfeljebb 100-szor adhatnak plazmát a donorok. Ugyanakkor a minden alkalommal elvégzett plazmafehérje- és immunglobulinszint-méréseknél kapott csökkent értékek esetén is szünetel a plazmaadás, további védelmet nyújtva a donoroknak.
A plazmaadás során levett fehérjéket helyes, azaz fehérjedús táplálkozás esetén a szervezet néhány nap alatt pótolja.
Prof. Tordai Attila, a Semmelweis Egyetem Transzfuziológiai Tanszék vezetője szerint elsődleges szempont, hogy ez veszélytelen beavatkozás legyen, a rendszerben a legfontosabb kritérium a donor épsége és egészsége. Tartós negatív hatásról nincs tudomása, ugyanakkor nem tanácsol szélsőségesen gyakori donációs aktivitást. Az oldott fehérjék harmadát teszik ki az értékes, betegségek és kórokozók ellen védő immunglobulinok, amelyeket a szervezet nem képes néhány órán belül újratermelni.
A 439/2015 (XII. 28.) kormányrendelet szerint a rendszeres plazmaadóknak évente egy alkalommal teljes véradáson kell részt venniük. Ezzel olyan donorok is bekapcsolódnak a teljes véradásba, akik enélkül ezt nem valószínű, hogy megtennék. A legújabb adatok nem igazolták a kezdeti félelmet, hogy a térítéses donorokat használó kereskedelmi plazmagyűjtő központok működtetése erodálja az önkéntes donorbázist, és veszélyeztetheti a vérellátás fenntarthatóságát.
Becslések szerint a világ vérplazmapiaca 2022-ben 35,14 milliárd dollárra volt értékelve, és várhatóan 2028-ig eléri majd az 56,55 milliárd dollárt, 8,25 százalékos éves átlagos növekedési ráta mellett a 2023–2028 közötti előrejelzési időszakban.
Az első plazmaadás után 180 nap áll rendelkezésre a teljes véradás teljesítésére. A határidő betartását az ipari plazma gyűjtését végző egészségügyi szolgáltató – a donor igazolás benyújtására vonatkozó szükségszerű felhívásával – figyelemmel kíséri. A véradást követően legkorábban 14 nappal lehet plazmát adni, a ferezist követően 2 nappal adható vér.
Az önkéntes teljes vér adásából származó ipari plazma a nemzeti önellátás szempontjából is értékelt, a versenyeztetéssel elért legmagasabb áron értékesíthető – derül ki a rendeletből.
A szakértő rávilágított arra, hogy a plazmából történő gyógyszerkészítés jól jövedelmező üzlet, de hogy mennyit is keresnek rajta a cégek, azt hétpecsétes titokként őrzik. Nemzetközi szinten hatalmas a kereslet a plazmára, amelynek rengeteg hasznosítási területe van, például nélkülözhetetlenek életmentő gyógyszereknél is.
Ezért sem lenne szerencsés, ha a tevékenység boszorkányüldözéses hangulatba kerülne.
Ismertette, hogy ez az egyik nagy sikertörténete az orvostudománynak. Az elmúlt évtizedek óriási orvosi fejlődése ellenére az emberi vér, így a vérplazma szintetikus előállítása nem lehetséges, csak egyes komponensek, például véralvadási fehérjék gyártása megoldott. Ezért szükséges, hogy elegendő mennyiségű emberi vér, illetve vérplazma álljon rendelkezésre ahhoz, hogy abból a vérpótlás mellett betegségek kezelésére, szervátültetésre, valamint a balesetek áldozatainak megmentésére szolgáló gyógyszerek is készülhessenek. Példaként említette, hogy súlyos égési sérülésnél jelentős mennyiségű plazmát veszít a beteg, aminek a pótlásában ezek a szerek is kulcsfontosságú szerepet játszanak. Emellett fontos alapanyag olyan gyógyszerek gyártásában, amelyeket véralvadási faktorhiány, sokkos állapot, immunglobulin-hiány kezelésére használnak.
Plazmát adhat minden 18 és 60 év közötti egészséges felnőtt ember, ismételt donoroknál a korhatár 65 év.
De vajon megéri? És nem fáj? Miért csinálják sokan? Egészséges 3 naponta plazmát adni?
– ezeknek a kérdésnek eredtem a nyomába, így úgy döntöttem, kipróbálom, ha már alapból várakoznom kellett. Gyorsan foglaltam online időpontot is, a központba érkezve azonnal elkérték a személyi igazolványomat, lakcímkártyámat és a tajkártyámat. Később megtudtam, hogy habár kiváló bevételi forrás lehetne a hajléktalanoknak, őket nem fogadják, mivel a lakcímkártya felmutatása a folyamat részét képezi. Megmérték a vérnyomásomat, hőmérsékletemet és testsúlyomat. Utóbbit azért, mert a plazmaadó testsúlyának legalább 50 kilogrammnak kell lennie. Az adatfelvétel során fényképet készítettek még rólam, végül pedig megkérdezték, milyen nasit kérek. Az egész művelet 3 percnél nem hiszem, hogy több időt vett igénybe. Majd a kezembe nyomtak egy hosszú kérdőívet, amelyben az egészségügyi állapotomról, a szedett gyógyszerekről stb. érdeklődtek.
Ezt követően a behívórendszer tájékoztatott a következő lépésről, amely során egy dolgozó érkezett ellenőrizni a vénámat. Megkérdezte, hogy mennyi folyadékot iszom, amire csak hümmögött, és kérte, hogy amennyiben alkalmasnak minősülök, a plazmaadást megelőző nap, illetve a plazmaadás napján fokozottan ügyeljek a megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztására, ami előző nap legalább 3 liter, aznap pedig időponttól függően 1,5–3 liter folyadék. A folyadékfogyasztásba nem tartozik bele a kávé, a fekete tea, a kóla, az energiaital és az alkoholos italok, egyes portálok szerint pár órával a donáció előtt dohányozni sem ajánlott.
Az emberi vért 45 százalékban vörösvértestek és fehérvérsejtek, 55 százalékban pedig egy fehérjében gazdag folyadék, a vérplazma alkotja. A plazma több mint 100-féle fehérjét tartalmaz, amelyek közül sokat különböző betegségek kezelésére használnak.
Majd ismételten figyelnem kellett a behívót: az orvosi konzultáció következett, amely során átnézték a kitöltött kérdőívemet. A tájékoztató dokumentum szerint a donorvizsgálat során döntik el, hogy alkalmas-e az illető, a kérdőív kiértékelése megtörtént nálam is, de a szív és tüdő meghallgatása, a máj, a lép és a nyaki nyirokcsomók tapintása elmaradt. Ezen a ponton tájékoztattak arról, hogy mivel a plazmából pótolhatatlan gyógyszerek készülnek, ezért fontos, hogy felmérjék a donor egészségi állapotát. Sokaknak egyébként a pénz mellett ez is a motivációja, hiszen a plazmaadás előtt nyert vérmintából minden alkalommal vírusszerológiai (HIV-, hepatitis B-, hepatitis C-, szifilisz-) vizsgálatot végeznek. A donorvizsgálat utolsó lépéseként vérmintát vettek tőlem, amelynek eredményére 3 munkanapot vártam.
Felhívták arra is a figyelmem, hogy tartsam be a donortájékoztatóhoz csatolt étkezési tanácsokat, mert ha nem járok el így, akkor bukhatom a költségtérítést. A listát elnézve nem volt benne semmi olyan, ami szembemenne az egészséges életmóddal, bár amikor otthon kinyitottam a hűtőt, azt tapasztaltam, hogy a kutyám étrendje jobban megfelel az előírásoknak.
Ahogy megérkezett e-mailben az alkalmasnak minősítés, másnapra időpontot is foglaltam plazmaadásra, amire szerda délben érkeztem, szintén az ismerősömmel, akinek előző ferézise előtt csak pár nap telt el. A korábbi tumultus után csak pár adományozó lézengett a központban, ez, mint megtudtam, nem szokatlan, hiszen szinte mindenki munkaidő utánra foglal. A tömeget nem hiányoltam, hiába nem félek a hagyományos vérvételtől, azonban amikor megláttam a ferézisen használatos tűt, nagyon gondolkodtam azon, hogy visszafordulok. Ugyanakkor, ha már betartottam az étkezésre vonatkozó utasításokat, és brutálisan sok vizet is ittam, a maradás mellett döntöttem azzal, hogy valahogy csak kibírom.
A gyakran plazmát adók, vagyis akiknek már be van járatva a vénája, azok akár 30 perc alatt is tudnak végezni.
Első alkalom révén 715 milliliter, a folyamat pedig kb. egy óráig tartott. A jobb karomra vérnyomásmérő került, a balra is egy hasonló eszköz, amely felfúvódásakor behelyezték a vénámba a kanült. A markomba nyomtak egy stresszlabdát, amit a vételi folyamat során folyamatosan nyomkodni kellett, ezzel támogatva a plazmaferézist, amely során a vér sejtes elemei a centrifugális erő segítségével szétválasztódnak. A vérplazma egy részét a plazmazsákba juttatja a rendszer, a maradék plazmát pedig a sejtes elemekkel juttatják vissza a keringésbe.
A kapott tájékoztatás szerint a procedúra jól tolerálható, de felléphetnek enyhe mellékhatások, mint például szédülés, nyugtalanság, sápadtság, izzadás. Ezt nem sikerült nekem se megúsznom, ugyanakkor mihelyst jeleztem, hogy valami fura, a személyzet azonnal cselekedett, jobban megdöntötték a székemet, jégzselét kaptam a mellkasomra, valamint a centrum orvosa is azonnal ott termett, akinél a ferézist követően ismét jelentkeznem kell, a rosszullétem dokumentálása érdekében. A ferézis végén zenél a gép, kihúzzák a tűt, a sebre pedig nyomókötést raktak, amelyet 2-4 órával később vettem csak le. A szúrás helye nem szép, de körömvirágkrémmel valamelyest halványítható a heg.
Tapasztalataim szerint a plazmaadás nem egy kellemes dolog, azt követően 12 órán keresztül nem is javasolják nehéz fizikai munka végzését és sportolást. Ha akartam volna, akkor se bírtam volna, mivel még az esti kutyasétáltatás is nehezemre esett, és viszonylag korán ki is feküdtem. Egyszer nem volt zavaró, azonban hetente két alkalommal – amire lehetőség van – nem biztos, hogy tolerálnám ezt a fajta gyengeséget.
A »fáradozásomért« nem maradt el a jutalom sem, a készpénz mellett újabb édesség is landolt előttem.
Az emberi szövetek és sejtek adományozásáról szóló 2004-es EU-irányelv 14. cikke értelmében a donorok kompenzációban is részesülhetnek, amennyiben az „szigorúan az adományozással kapcsolatos költségek és kellemetlenségek megtérítésére korlátozódik”. A 3/2005. EüM-rendelet 22/A. paragrafusa szerint vérkomponens gyűjtése esetén a donornak biztosított kalóriapótlás és a rendelkezésre állásának ellentételezéseként juttatott vagyoni érték adott év vonatkozásában egy donációra vetítve átlagosan legfeljebb a mindenkori hatályos jogszabályban megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) alapján alkalmazott órabér ötszörösének a mértékéig terjedhet. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege, vagyis
A MINIMÁLBÉR A TELJES MUNKAIDŐBEN DOLGOZÓK SZÁMÁRA JANUÁR 1-JÉTŐL HAVONTA 232 000 FORINT,
hetibér esetén 53 340 forint, napibér esetén 10 670 forint, órabér esetén 1334 forint. 2023-tól így bruttó 6670 forintot kaphatnak, akik vérplazmát adnak.
Elvileg nem lehet több helyen plazmát adni, azonban a donorok jelentős része az anyagi szempontok miatt sok esetben a nagyobb hasznot nézi, annak ellenére is, hogy a kizárással vagy ettől is rosszabb, hogy az egészségével játszik. Ezt lényegében meg is tehetik, mivel az egyes központoknak csak a saját tevékenységükre van rálátása. A tajkártyát a biztos azonosítás érdekében kérik, a plazmaadás azonban az EESZT-ben nem kerül rögzítésre, így ha a páciens nem közli, akkor a háziorvosnak sincs információja erről.
Tehát a jelenlegi magyarországi működés egyik legnagyobb hiányossága, hogy
a plazmacentrum hálózatok egymással nincsenek informatikai összeköttetésben, nem cserélnek adatot, és az információs kommunikáció feltételei nincsenek megteremtve, amit a donorok esetenként kijátszhatnak.
Az informatikai kapcsolat megteremtését évekkel korábban rendelet is előírta, de a megvalósítás jelenleg is még csak folyamatban van.
A plazmaadást követően több kérdés is felmerült bennem, amelyekről az Országos Vérellátó Szolgálatnál érdeklődtem.
A szolgáltató azt a választ adta, hogy
az ipari plazma gyűjtését különböző szintű jogszabályok határozzák meg, amelyeknek való megfelelés minden centrumnak kötelezettsége. Az Országos Vérellátó Szolgálat nem gyűjt ipari plazmát és nem gyakorol hatósági jogkört a tevékenység szabályozását, ellenőrzését illetően, ezért nem is illetékes a kérdések megválaszolásában.
Majd a levél végén azt tanácsolták, hogy forduljak a centrumok vezetőihez. A kérdéseimre egyelőre nem érkezett válasz.
(Borítókép: Zöld Fanni / Index)