Egyre több nyugati politikus kezdi kimondani, hogy az Oroszország ellen kivetett uniós szankciók nem működnek – jelezte Nagy Márton a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében. A gazdaságfejlesztési miniszter rávilágított, hogy Oroszország gazdasági növekedése, technológiai előrehaladása és ipari teljesítménye sem tört meg a szankciók hatására, Németország viszont lefelé csúszik a recessziós lejtőn.
Nagy Márton véleménycikkének középpontjában az Európai Unió, és különösen Németország gazdasági és politikai helyzete áll. A gazdaságfejlesztési miniszter kritikusan szemléli az unió Oroszországgal és Kínával szembeni szankciós politikáját. Szerinte ezek a szankciók nemcsak hogy nem érik el a kívánt hatást, de károsan is hatnak az uniós országokra, kiváltképp a német gazdaságra.
a német külügyminiszter bevallotta, hogy az uniós gazdasági szankcióknak káros gazdasági hatást kellene kifejteniük az orosz félre, de ezt mégsem teszik
– jelezte a tárcavezető. Az osztrák külügyminiszter pedig rámutatott, hogy a nyugati vállalatokat nem érdeklik a szankciók, kilencven százalékuk Oroszországban maradt. Erről korábban az Index is írt elemzést, mely szerint valószínűleg könnyű volt úgy feliratkozni a nyugati cégeknek egy kivonulási listára, hogy közben arra számítottak, mire elindítható vagy számonkérhető lenne a kivonulás, addigra le is zárul a háború. Közben a Kreml is megnehezítette a vállalatok kivonulását.
Nagy Márton rávilágított, hogy bár az oroszokat akarták meggyengíteni, ezzel szemben Németország gazdasága csúszik recesszióba, amit a német külügyminiszter is beismert. Európa legnagyobb gazdasága éves szinten 0,2 százalékot zsugorodott a második negyedévben. Korábban az Indexnek nyilatkozó szakértőkkel jártuk körül, hogy milyen tényezők állnak a német gazdasági lassulás mögött. Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője rávilágított, hogy Németország problémája az egész EU és Magyarország problémája is, mivel „tízezer szállal kötődünk” a német gazdasághoz.
Nagy Márton szerint a szankciók paradox módon még inkább megerősítették azokat az országokat, amelyek ellen bevezették azokat, például az amerikai csipszankciók miatt Kína kénytelen volt önállóan kifejleszteni eddigi legjobb, hét nanométeres technológiával készült 5G-s mikrocsipjét a legújabb Huawei telefonhoz. Az autóiparra is kitért a tárcavezető, szerinte a müncheni autószalon az idei évben arról szólt, hogy Kína bemutathatta elsöprő autóipari fölényét.
A szankciók tehát nagyon is működnek, csak nem úgy, ahogyan azt Brüsszelben gondolták
– fogalmaz a miniszter, aki szerint már a háború első időszakában kiderült, hogy a gazdasági szankciók politikai eredményeket nem képesek elérni, hiszen a háború folytatódott. Úgy véli, hogy a szankciók gazdaságilag is kontraproduktívak voltak, ugyanis gazdasági-politikai közvetítők vagy „mosodák” sokaságát építik be a világgazdaság láncolataiba, „a szürkegazdaság árnyékába tolva az értékláncokat”.
A Makronóm Intézet vezető elemzője, Santo Martin lapunknak korábban rávilágított, hogy az úgynevezett „mosodaországok” – India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Kína – nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, feldolgozzák azt, majd továbbértékesítik a Nyugatnak. A nyugati világ legnagyobb része ugyan betiltotta vagy korlátozta az orosz nyersolaj és olajtermékek behozatalát, feldolgozott formában, kiskapukon keresztül így mégis eljut Európába.
Nagy Márton szerint hibrid háború bontakozott ki, amely egyfajta globális korrupciót okozott, „ezen keresztül finanszírozzák akaratuk ellenére az európai családok a háborús gazdaságot, és ez a szankciós inflációban is megjelenik” – fogalmazott a tárcavezető a Magyar Nemzeten megjelent véleménycikkében.
Úgy tűnik, hogy a szankciós háborúval az unió begyújtotta maga alatt azt a strukturális bombát, amin tudta nélkül régóta ült. E folyamat hatásai legjobban ma Európa »beteg embere«, Németország példáján látszanak. Németország már a háború előestéjén is megoldatlan strukturális problémákkal küzdött, de ezt a háború előtti globalizációs modell még el tudta rejteni. A megdrágított energiára való ideológiavezérelt átállás (»nemnövekedés«) eredményeként az ipari termelés és az építőipar zuhan, amelyekhez már a szolgáltatószektor is társult, a gazdasági aktivitás a járvány mélypontjánál látottakhoz esett vissza, a német gazdaság kilenc hónapja nem tud növekedni, az idei év pedig recesszióban telik majd
– sorolta a miniszter, hozzátéve, hogy a beszerzésimenedzser-indexek (BMI) is tragikus fordulatról árulkodnak, a bejövő ipari megrendelések júliusban havi alapon 11,7 százalékot zuhantak, szemben a négy százalék körüli esésről szóló várakozásokkal.
A tárcavezető kifejtette: a német ipari termelés a Német Gazdasági Intézet (IW) szerint öt százalékkal elmarad a 2019-es kibocsátási szintjétől. Ehhez jön hozzá, hogy az Ifo Intézet szerint a középosztály 2007 és 2019 között vékonyodott, és minden bizonnyal ez a tendencia napjainkig is tovább folytatódott, miközben egy hónap alatt augusztusra nyolcvanezer új munkanélküli jelent meg. Mindemellett a kieli IfW intézet is romló idei növekedési kilátásokat lát. A német gazdaságban az ipar leépülését a miniszter elsősorban „az elhibázott szankciók okozta energiasokknak” tulajdonítja.
Mára így egyértelművé vált, hogy a szankciók okozta válsághelyzettel a németek önmagukat tették kiszolgáltatottabbá, exportőrből nettó importőrré váltak az energia területén, a nagy összeomlással pedig még csak az ideológiai céljaikat, az orosz politika megváltozását vagy a klímacélokat sem sikerült elérniük. A nagy ívű célok eléréséhez ugyanis felerősíteni, nem pedig szisztematikusan meggyengíteni kellett volna saját gazdaságukat
– fejtette ki Nagy Márton, megjegyezve, hogy a német gazdaságpolitika egyelőre nem rendelkezik megoldásokkal, a tüneti kezelésnél az intézkedéseik kimerülnek. Az alapvető problémát abban látja, hogy a német kormánypártok folyamatos belső vitákban állnak egymással, és ez tétlenségben nyilvánul meg.
A gazdaságfejlesztési miniszter rámutatott, hogy a fent említett okok miatt a német cégek a „lábukkal és a pénzükkel szavaznak”, külföldön keresik a beruházási lehetőségeiket. Ebből a tárcavezető szerint az is következik, hogy
Amerika és Kína mellett Magyarország is nyerhet az áttelepülő vállalatok rohamából
– véli Nagy Márton, megjegyezve, hogy Magyarország megmentheti az európai ipar egy jelentős részét azzal, hogy a gazdasági béke színtereként, adottságait kihasználva az unióban tartja az európai vállalatokat, miközben új perspektívákat is kínál számukra.
A szankciós politika képviselői szerint a deglobalizáció rendíti meg a német külkereskedelmet, ez azonban tévedés, mert nem de-, hanem reglobalizáció zajlik, csak nem a piac, hanem a politika osztja (újra) a lapokat. Az ideológiavezérelt stratégiák kirostálódnak, az átpolitizálódó világgazdaságban a pragmatikus politika képes eredményesen mozogni. A szankciós pótcselekvés önkéntes kiszakadást jelent a világból, az önpusztító üzemmódot ezért magunkra nézve konnektivitással kell hatástalanítanunk
– fogalmazott véleménycikkében a miniszter. Hozzátette, hogy a német gazdasági kapcsolataink az érkező politikai és gazdasági menekültekkel folyamatosan erősödnek, de Németország mint gazdasági partnerország jelentősége arányaiban csökkenhet, ami nem áll Magyarország érdekében. Ismertette, hogy Németország a negyedik legnagyobb gazdaság a GDP-jét tekintve, ugyanakkor számos rangsorban már előrejelezték a visszaesését a GDP-rangsorokban.
Nekünk az az érdekünk, hogy Németország, illetve a német vállalatok, azok közül is az autógyártók sikeresek legyenek, mert akkor mi is sikeresek vagyunk
– szögezte le Nagy Márton. „Az, hogy otthon sikeresek vagy nálunk, már csak rajtuk múlik” – zárta elemzését a miniszter.
(Borítókép: Nagy Márton 2023. február 20-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)