Akár a sikeres ingatlanértékesítés is múlhat azon, hogy az eladók mekkora árengedményt hajlandók benyelni. A vevők értelemszerűen igyekeznek minél nagyobb alkukat kötni, ám a legtöbb eladóba beletörik a bicskájuk. Sok esetben azonban nem is keveset kell vágni az árból ahhoz, hogy eljussanak az adásvételi szerződés aláírásáig.
A vevők és az eladók is megérezték az ingatlanpiac gyengülését az elmúlt egy évben. Habár a tulajdonosok nagy része nehezen adja be a derekát, amikor alkuról van szó – sőt nagyon sokan egyáltalán nem –, a sikeres értékesítéshez bizony sok esetben csökkenteni kell a hirdetési árakon. Nem is keveset – derül ki a Balla Ingatlan Index számára eljuttatott felméréséből.
A vevők általában megpróbálnak alkudni, de az eladók erre sok esetben nem nyitottak, és nem akarnak engedni az általuk elképzelt árakból. Budapest V. és a XIII. kerületében akkor is legfeljebb 2–5 százalékos árengedmény szokott előfordulni, ha együttműködő a tulajdonos, és hajlandó az alkura. Ez azonban nem minden esetben elegendő ahhoz, hogy sikeres legyen a tranzakció.
A tulajdonosok általában azt a kérést fogalmazzák meg az ingatlanközvetítők felé, hogy próbálják meg először magasabb áron kínálni az ingatlant. Ez viszont azt eredményezi, hogy legtöbbször még hívást sem kapnak. Az ingatlaniroda X. és XVII. kerületi tapasztalatai szerint jelenleg még a reális áron meghirdetett ingatlanok hirdetési és eladási ára között is legalább 5 százalékos különbségről beszélhetünk, a túlárazott ingatlanoknál ennél jóval nagyobb az eltérés. A vevők csak akkor próbálnak árengedményt elérni, ha esélyt látnak arra, hogy megfelelő árszintre le tudják alkudni a meghirdetett ingatlan árát. Ha túl magas az indulóár, meg sem próbálkoznak vele. Így is meg lehet azért figyelni számottevő mértékű alkukat,
a XVII. kerületben volt példa olyan házeladásra, amelynél 10 milliós alku után kelt el az ingatlan.
A belvárosi kerületekben hirdetési és a valós értékesítési árak között jelenleg átlagosan 5–10 százalékos különbség jellemző – mutatott rá a Balla Ingatlan. A VI., VII., VIII. és IX. kerületben bár próbálnak alkudni a vevők, az eladók jellemzően kitartanak az általuk elképzelt ár mellett, így csak minimális engedményt hajlandóak adni, aminek az az eredménye, hogy alig van mozgás az ingatlanpiacon.
De aki el akarja adni az ingatlanát, az most is el tudja adni, csak éppen az árat a vevők által elvárt szinthez kell igazítania, vagyis nem árt, ha hajlandó az alkura az eladó, bár reális árazásnál ez nem feltétlenül indokolt. A vevők időnként próbálnak nagyot alkudni, még olyan esetekben is, amikor egy adott ingatlan nincs túlárazva. Ilyenkor érthető, ha a tulajdonos nem megy bele az árcsökkenésbe – közölte az iroda.
Dél-Budán is jelentős mértékben nőttek az alkuk, így jelenleg egy 10–15 százalékos árengedmény sem számít kirívónak a piacon, ami nemcsak családi házaknál, de akár paneleknél is előfordul. Egy felkapott dél-budai helyszínen 56 millió forintért hirdetett, kétszobás, felújított, panelprogramos, korszerűsített, erkélyes panellakás végül 48 millió forintért kelt el.
Tehát 10–15 százalékos túlárazottságról beszélhettünk az elmúlt hónapokban, és miközben a hirdetési árak nem nagyon ereszkednek, addig a tranzakciós áraknál már csökkenést mért az iroda.
A korábbinál jóval nagyobb alkukra kell számítaniuk az eladóknak, hiszen amíg az elmúlt években az 5 százalék körüli alku volt az elfogadott, ma már 15–20 százalékos különbségek is előfordulnak a hirdetési árak és a vételár között. Ez annak eredménye, hogy sokan tartják irreálisan magasan a meghirdetett ingatlanuk árát. Ők saját szemszögükből „irracionálisan alacsony” vételi ajánlati árakra számíthatnak, míg a jól árazott lakások tulajdonosai csekély alkukkal megússzák az adásvételt – derül ki az ingatlaniroda IV. és XV. kerületi tapasztalataiból.
A XIV. és XVI. kerületekben is érezhetően nőttek az alkuk az elmúlt hónapokban, így akár 10 százalékos árengedmények is előfordulnak egy-egy tárgyalás során, bár az átlag valahol 5 és 10 százalék között mozog inkább. Persze alkudni csak ott lehet, ahol az eladó részéről komoly az értékesítési szándék, és a vevővel való megállapodásra törekszik.
Bel-Budán sem csekély az alkuk mértéke. Az érdeklődők jelentős árengedményeket akarnak elérni, amikor tárgyalásra kerül sor, amit persze a legtöbb esetben nem fogad el a tulajdonos. A gyakorlat viszont úgy néz ki, hogy akad olyan ingatlanértékesítés, amikor az indulóárat akár harmadával is kénytelen csökkenteni annak tulajdonosa, hogy megfogjon egy komoly vevőt. Természetesen, ha eleve piaci áron hirdetik meg az ingatlant, akkor nem számíthatnak a vevők ilyen mértékű árcsökkenésre, vagy egyáltalán semekkorára.
A Balatonnál is az jellemző az eladókra, hogy tartják az árakat és csak minimális, 5–10 százalékos alkukba mennek bele. A vevők viszont már nem fogadják el ezeket az árakat, és az ajánlataik is jóval alacsonyabbak, így kezdenek feltorlódni az eladandó ingatlanok, ami végül hatással lesz az árakra is. Egyelőre azonban csak a nehezebben eladható ingatlanok esetében látni mérsékelt árcsökkenést, ami 5–10, vagy maximum 15 százalékot jelent.
Vannak olyan vevők, akik szeretnék kihasználni a gyengébb piacot, és „pofátlanul” alkudnak: akár 30–40 százalékkal alacsonyabb vételi ajánlatot is bemondanak. Ez a taktika azonban nagyon ritkán jár sikerrel, és sokat is kell próbálkozni hozzá.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)