Az infláció makacs természetű, hajlamos visszatérni – mondta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzésekért felelős ügyvezető igazgatója a Magyar Közgazdasági Társaság államháztartásról szóló legutóbbi konferenciáján. Előadásából tökéletesen levezethető, hogy miért kiváló választás a magasnyomású gazdaságpolitika, hiszen fogyasztás nélkül nincs költségvetési egyensúly. Magyarországon ugyanis a fogyasztást terhelő adók vannak túlsúlyban. Azonban a jegybankelnök a Közgazdász-vándorgyűlésen egyértelművé tette, az inflációs cél megemeléséről hallani sem akar, így pedig nehezebb fűteni a gazdaságot pont akkor, amikor igazán kellene, a kilábalás alatt.
A szigorú monetáris politika, a mérséklődő globális nyersanyagárak, a visszafogott fogyasztás és a kormányzat piaci versenyt élénkítő lépései erős dezinflációs hatást fejtettek ki – állt Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank elemzésekért és versenyképességért felelős ügyvezető igazgatójának előadásában, amit a Magyar Közgazdasági Társaság államháztartásról szóló konferenciáján adott elő.
A jegybank szerint az infláció letörése a gazdasági növekedés és a költségvetési egyensúly helyreállításának a kulcsa.
Számításuk szerint lassan már jöhet a növekedés, a GDP-arányos hiánycél pedig, amelyet a hét első felében megemelt a kormány 3,9 százalékról 5,2-re, teljesülhet. „Azonban az új hiánycél mellett is szükséges a kiadások szoros kontrollja” – hangoztatta Baksay Gergely, aki szerint egyértelmű, hogy az infláció negatív hatást eredményez a költségvetésre, egyszerre gyarapítja a kiadásokat, és apasztja a bevételeket: „Gondolhattuk, hogy segít elinflálni az államadósságot, konszolidálni a költségvetés hiányát, ugyanakkor az elmúlt 1,5 év tapasztalatai ezt világosan cáfolják” – mondta.
Magyarország Európa-bajnok inflációval néz farkasszemet, de az idei év végére elérhető a 7-8 százalékos cél, „azonban itt nem szabad megállni, ez még nem az árstabilitás. A következő években tovább kell csökkenteni az inflációt” – húzta alá Baksay Gergely. A következő hónapokban a reálbérek már pozitív tartományba kerülhetnek, ami már komoly impulzust adhat a keresletnek. Szerinte a költségvetési hiánycélt elsősorban a bevételek elapadása miatt kellett megemelni, emlékeztetett arra, hogy a szeptemberben közzétett – a jegybank által jegyzett – inflációs jelentésben éppen olyan szintű hiányt prognosztizáltak, amilyenre a kormány most megemelte.
Baksay Gergely rávilágított, Magyarországon volt látható Európa legmagasabb áremelkedése, ám a negyedik legmagasabb dezinflációt sikerült elérni. „Az infláció makacs természetű, hajlamos visszatérni.” Szerinte nagyon oda kell figyelni, hogy idő előtt ne hirdessünk győzelmet az infláció fölött. Majd arra is kitért, hogy az MNB jelenlegi előrejelzése szerint legkorábban 2025-re érhető el ismét az inflációs cél.
A következő év elején még lehetnek olyan intézkedések – ilyen például a jövedéki adó emelése –, ami átmenetileg növelheti az inflációt
– összegezte, majd így folytatta: napjainkban a havi infláció, amit egyik hónapról a másikra kell vizsgálni, nagyjából 4,5 százalékos éves inflációval konzisztens. Ha a gazdaságban lévő árnyomást kívánjuk elemezni, akkor nem feltétlenül az éves inflációt kell nézni, mert azt jelentősen befolyásolják a bázishatások. Az MNB előrejelzései szerint:
a gazdasági növekedés a harmadik negyedévben visszatérhetett.
Szoros összefüggésben van azzal, hogy az infláció csökken, és a „reálbérek visszapattanása a fogyasztásban is testet ölt majd”. Ezért nemcsak magasabb, hanem kiegyensúlyozottabb is lehet a gazdasági szerkezet és így a növekedés. Idén −0,5 és 0,5 közötti sávban várják a GDP-változást. „Látható, hogy ennek a szerkezete meglehetősen egészségtelen, teljes egészében a nettó exportból ered” – emelte ki a közgazdász.
A következő években már 3,5 százalék körül várják a növekedést, és egészségesebb szerkezetben. Fontos kiemelni, a hányattatott helyzetben a foglalkoztatásban nem történt érdemi változás: egyrészt tartalékolnak a munkáltatók a munkaerővel, másrészt a demográfiai folyamatok is kedvezőek.
Szeptember közepén a Magyar Nemzeti Bank 5,2 százalékos várható költségvetési hiányt tett közzé, majd a kormány ezt pontosan ennyire emelte. A következő két évre vonatkozó előrejelzések is egybeesnek a kormány várakozásaival. Azonban a prognózisokat negatív kockázatok övezik, amelyeket az idei évi folyamatok alátámasztanak. Így Baksay Gergely szerint a teljesüléshez fiskális intézkedések is kellhetnek.
Augusztusban a pénzforgalmi hiány 3300 milliárd forintra, az előirányzat 97 százalékára rúgott, a már megemelt hiánycélban 4450 milliárd forint szerepel. Nemcsak az eredményszemléletű hiánycélt emelte meg a kormány, hanem ezzel összhangban a pénzforgalmit is. Például az uniós támogatások csúszása elsősorban az utóbbit érinti, és kevésbé az előbbit – világított rá a közgazdász.
A mostani hiánycél – a háború és a szankciók ellenére is – nagyjából úgy alakul, mint az elmúlt két esztendőben.
Hozzá kell tenni: számos ellenzéki politikus korábbi prognózisával szemben az infláció nem növelte, hanem csökkentette a költségvetés bevételeit. Bár tavaly dinamikusan növekedtek az általános forgalmi adóból származó bevételek, idén augusztusban mindössze 1 százalékos növekedés látható.
Ha a nettó áfabevételt vizsgáljuk – amely ténylegesen hat a költségvetésre –, akkor jelzőfényként világít, hogy míg az eredeti költségvetés előirányzatában 16 százalékos növekedést jeleztek előre az év egészére, az első nyolc hónapban pusztán 0,1 valósult meg. És pontosan ez a lényeg:
ezért mondja a magasnyomású gazdaságpolitikai szemlélet, hogy a növekedéssel valósulhat meg a költségvetés helyreállása.
Hiszen ha a fogyasztás egészséges, akkor több az adóbevétel. A költségvetésnek nem egészen 50 százalékát teszik ki az adóbevételek, ebből a legjelentősebb az általános forgalmi adó, amely majdnem a duplája a második helyezett személyi jövedelemadónak. Matematikai tény, hogy a költségvetés adóbevételeinek jóval több mint a felét a fogyasztási adók teszik ki.
Idén az áfabevétel 900 milliárd forinttal maradhat el az eredeti előirányzattól, ez a GDP 1 százaléka, ám látványosabb az összehasonlítás így: a felsőoktatásra szánt, teljes évi előirányzat 609,5 milliárd forint. Más adóbevételek további 500 milliárd forinttal maradhatnak el. És nem csak bevételi oldalon ártalmas a magas infláció.
Összegezve: az infláció nagyon leegyszerűsítve két oldalról szabdalja a gazdaságot, növeli a kamatkiadásokat, és csökkenti az adóbevételeket. Ezt kiválóan alátámasztja, hogy ha a kamatkiadásokat adóbevételekhez viszonyítjuk, akkor az adat a korábbi GDP-hez mért 6 százalékos szintről megduplázódott, és 11 százalék fölött áll. Ha azt feltételezzük, az állítás igaz, és a gazdaság fűtése segít igazán a recesszió utáni kilábalásban, akkor jól látszik:
a jelenlegi jegybanki inflációs cél hosszú távon tarthatatlan.
Hiszen nincs olyan prognózis, amely szerint ez 2025 előtt elérhető, és nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is hasonló a várakozás. Az infláció tartósan 3 százalék felett marad. Addig egyszerűen nem lehet hűteni a gazdaságot, mert már a költségvetési egyensúly a kérdés, azonkívül, hogy teljesen földbe áll a gazdaság. Így pedig, ha a jegybank álláspontja változatlan marad – márpedig Matolcsy György szerint idejétmúlt gondolat az inflációs cél módosítása –, akkor a fiskális oldalról kell fűteni a gazdaságot.
Az Indexnek nyilatkozó szakértők rendre felhívják arra a figyelmet, hogy a bérnövekedés nem csupán azért fontos, mert javítja az életminőséget, hanem mert a vállalatok végül nagyobb hatékonyságra kényszerülnek. Ugyanis azok a cégek, amelyek kénytelenek magasabb bért fizetni – tehát kialakul egy bérverseny –, értelemszerűen több költséggel szembesülnek, így a profitnövelés érdekében a hatékonyság emelésére kényszerülnek. Ez a magasnyomású gazdaság, azaz a high-pressure economy igazi, ugyanakkor rejtett előnye.
Továbbá „egy pici, gazdaságilag nyitott országban nem is lehet kérdés, hogy exportorientált és beruházások által vezérelt gazdaság szükséges” – mondta az Indexnek az egyik szakértő.
(Borítókép: Matolcsy György. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)