Mostantól Kína kezében vannak a Gazprom exportambíciói, a gázóriás sokat veszített ijesztő erejéből – hívja fel a figyelmet a Bloomberg. Vlagyimir Putyin orosz elnök túlzásba vitte, amikor fegyverként kezdte használni a gázt, hogy ezzel kényszerítse térdre Európát, miközben mint gazdasági fegyver jelentősen eltompult.
Az állami irányítás alatt álló gázóriás, a Gazprom megerősítésére tett erőfeszítések Kína kegyein múlnak – írja a Bloomberg.
Miután a Gazprom az exportját évekig az Európába irányuló csővezetékekre összpontosította, és nem fektetett be kellőképpen a cseppfolyósított földgázkapacitásba, ezzel az orosz elnök lehetőséget nyújt Kínának exportambícióinak kiterjesztésére. Az orosz elnök jövő héten Pekingben találkozik Hszi Csin-pinggel, a Kínai Népköztársaság elnökével.
A Kreml nagyon szeretne új exportmegállapodásokat kötni, hogy megerősítse a Gazprom nemzetközi jelenlétét: ami azután szenvedett csorbát, hogy Putyin nem tudta megfélemlíteni Ukrajna európai szövetségeseit az otthonokba jutó gáz befagyasztásával. Kína a legnagyobb elérhető külföldi piac, de nem fogja egy az egyben helyettesíteni az orosz gázt.
Még akkor is, ha a Kreml legkedvezőbb forgatókönyvét vesszük alapul – ha a jelenlegi és tervezett projektek időben elérik a teljes kapacitást –, az ázsiai nagyhatalom csak az egykor Európába áramló gázmennyiség kétharmadát tudná biztosítani.
Az árak azonban alacsonyabbak lennének, és a szállítások beindítása még mindig éveket és hatalmas beruházásokat igényelne.
„Úgy tűnik, Putyin elszámította magát, amikor elzárta Európát a gáztól” – mondta Maria Snegovaya, a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető munkatársa, hozzátéve, hogy az európai piac nagy része elveszett Oroszország számára, és a Gazprom geopolitikai jelentősége csökkenni látszik.
Ennyit Oroszország »gázszuperhatalmi« ambícióiról
– jelentette ki.
Mivel az Európába irányuló szállítások csak töredékét teszik ki annak, ami Putyin ukrajnai inváziója előtt volt, Oroszországon egyre nagyobb a nyomás, hogy pótolja egykori legnagyobb piacát, mielőtt ennek hiánya kihatna a gazdaságra.
„Nem látok nagy esélyt arra, hogy Oroszország idén új gázüzletet kössön Kínával, az orosz fél buzgósága ellenére sem” – mondta Kevin Tu, az Agora Energy Transition China kutatócég ügyvezető igazgatója. Peking a háború kitörése óta már megnövelte az orosz energiaimportot, de az Európai Unió túlzott függőséggel kapcsolatos problémáinak kérdése egyértelműen nagy lecke a világ legnagyobb fosszilis energiahordozó-importőre számára – tette hozzá Tu.
Peking számára más geopolitikai megfontolások is szerepet játszanak. Miközben a szállítók egyensúlyának megteremtése továbbra is elsődleges fontosságú, egy új csővezeték hasznos módja annak is, hogy csökkentse a tengeri LNG- (cseppfolyósított földgáz fogadására épített tengeri terminál) szolgáltatás iránti igényt, amely jobban ki lenne téve a globális feszültségeknek.
Bármilyen megállapodás is születik, nem lesz elég ahhoz, hogy a Gazprom visszanyerje korábbi tekintélyét. Piaci értéke – amely egykor a világ harmadik legmagasabbja volt – ma már kevesebb mint fele a norvég Equinor ASA értékének, és a bennfentesek kevés esélyt látnak a helyreállításra.
„A Gazpromnak nincs kilátása a következő 5–10 évre” – mondta Alekszandr Rjazanov, a vállalat korábbi elnökhelyettese a Bloombergnek, hozzátéve, hogy idén veszteséggel adta el részvényeit. Arról is beszélt, hogy nehéz megegyezni Kínával és az ármegállapodás sem lesz túl jó.
A vállalat gondjai megmutatják, hogy Oroszország mennyire sebezhető a nemzetközi nyomásnak és Putyin hajthatatlanságának köszönhetően. A második negyedévben veszteséget könyvelt el, és termelése az első félévben 25 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest: tulajdonképpen 30 éves történetének legalacsonyabb szintjére esett vissza.
A csökkenő gázexport és bevételek ellenére Putyin nem hajlik meg. „A Gazprom magabiztos, nyugodt, és megbirkózik vele” – mondta szerdán Moszkvában, az Orosz Energiahét konferenciáján. A kínai kereslet növekedni fog, mondta, és szidta Európát, amiért nem vásárol orosz gázt.
Miért okoznátok magatoknak problémákat abban a reményben, hogy mi összeomlunk?
– tette fel a kérdést Putyin.
Kína több mint egy évtizedig várakoztatta a Gazpromot, mielőtt a Szibéria Ereje (Szila Szibiri) gázvezetékről megállapodtak és megépítették. Az úgynevezett távol-keleti útvonalon keresztül történő gázszállításról 2022-ben született egy jóval kisebb megállapodás, de a következő üzletet nehéznek bizonyult megkötni.
2022-ben a háborúval kapcsolatos bizonytalanság és az európai piac nagy részének elvesztése meggyengítette Oroszország tárgyalási pozícióját.
Így a harmadik összeköttetésről szóló tárgyalások hónapok óta elakadtak, és valószínűtlennek tűnik az is, hogy Putyin és Hszi találkozóján megállapodás születik.
A Gazpromhoz közeli körök hangulata pesszimista. Még ha Peking egy gázmegállapodással jóindulatot is tanúsít Putyin iránt, nem fogja ugyanazokat a pénzügyi feltételeket kínálni, mint Európa – mondta egy neve elhallgatását kérő korábbi gazpromos vezető, hozzátéve, a Gazprom vesztét az okozza, hogy belerángatták a politikába.
Putyin egyik első nagy gazdasági kampánya 2000-es hatalomra kerülése után az volt, hogy visszaszerezze az ország hatalmas energiagazdagsága feletti ellenőrzést, ami magában foglalta a Gazprom szövetségeseinek és vagyonának visszaszerzését.
Ezután azonban a külpolitika eszközévé tette, fegyverként használta a gázt, és átlépte azt a határt, amelyet még a Szovjetunió sem mert átlépni.
Putyin éveken át ápolta kapcsolatait Európában – különösen Gerhard Schröder volt német kancellárral, aki azóta Oroszország jól fizetett lobbistája lett. A gázipari óriáscég korábbi vezetői szerint a tavalyi kijevi támadás idején az orosz elnök úgy gondolta, elég befolyással rendelkezik ahhoz, hogy rávegye Európát, hagyjon fel Ukrajna támogatásával.
A húzás végül visszafelé sült el. Európa elkerülte a hiányt a szokatlanul meleg télnek, a magasabb norvégiai szállításoknak és az LNG-szállítmányoknak köszönhetően. Még ha az olcsó orosz gáz még mindig csábító is – és Európa még mindig importál némi orosz LNG-t – Európa nagy része már továbblépett – állítja a lap.
Az orosz kormány hónapok óta azt kommunikálja, hogy a Kínával a tervezett Szibéria Ereje 2 gázvezetékről folytatott tárgyalások „a végső szakaszban vannak”, de konkrét előrelépés nem történt. A projekt segítségével Oroszország Kínába irányuló összes gázszállítása közel 100 milliárd köbméterre emelkedne – szemben a háború előtt Európába irányuló mintegy 150 milliárd köbméterrel.
Az Északi Áramlat gázvezetékeket tavaly megbénító robbantások ellenére Putyin továbbra is lehetőségként tekint az Európába irányuló szállítások felújítására.
A Valdaj Klub múlt heti fórumán kijelentette, hogy Oroszország készen áll a gázszállításra a még meg nem nyitott Északi Áramlat 2 összeköttetésen keresztül, amely Németország balti partjaihoz érkezik. Berlin azonban nem így gondolkozik. A német gazdasági minisztérium nem törekszik az Északi Áramlat 2 üzembe helyezésére, és az ország vállalatai sikeresen diverzifikáltak az orosz energiaimporttól.
Putyin továbbra is fontosnak tartja a Gazpromot, de egy Kremlhez közel álló személy szerint kormánya elismeri, hogy hiba volt Európát megfenyegetni, és nem befektetni többé az LNG-exportkapacitásba.
A Gazprom, hogy bizonyos fokú befolyását megőrizze Kínával szemben, a Törökországi gázkapcsolatokat is szorosabbra fűzné, és egy gázkereskedelmi központ létrehozását javasolta az országban.
Recep Tayyip Erdogan elnökkel tartott legutóbbi, szeptember 4-i találkozóján Putyin azt mondta, hogy közel jutottak egy megállapodáshoz, de azóta nem derültek ki részletek.
Exportcéljaitól függetlenül a Gazprom azért is felelős, hogy Oroszország belső piacát üzemanyaggal lássa el, még akkor is, ha ez nem nyereséges. A kormány az ipari árat idén 1000 köbméterenként mintegy 5000 rubelben határozta meg, ami a jelenlegi piaci árak kevesebb mint nyolcada.
„A Gazprom mint gazdasági fegyver jelentősen eltompult” – mondta Maximilian Hess, a Külpolitikai Kutatóintézet munkatársa.