Izrael nem olajtermelő ország, és a Gázai övezet, illetve annak közelében sem húzódnak jelentős nemzetközi fosszilis energiaforrások és infrastruktúrák, de a térségben kitörő konfliktusok jelentős hatást gyakorolnak az olajpiac stabilitására. Természetéből adódóan az egész Közel-Kelet hatást gyakorol a globális gazdasági folyamatokra. Ennek két főbb oka van:

• az energiapiac nem szereti a közel-keleti turbulenciákat, mivel a teljes régió a globális olajtermelés harmadát adja.
• Másodszor, jelenleg a globális piacok komolyan aggódnak az iráni beavatkozástól. (És akkor még a globális biztonsági és az ebből fakadó a gazdasági kérdéseket nem is részleteztük.)

Nagyon érzékenyek a piacok

Az elemzések rendre felhívták a figyelmet, hogy Irán az elmúlt évben komolyan visszatért az olajpiacokra, a kitermelése és az exportja ugrásszerűen megnőtt. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint csak az idei év első nyolc hónapjában napi 600 ezer hordóval nőtt az iráni nyersolajtermelés, így az az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb kiegészítő ellátási forrása lett. Az ország augusztusi kitermelése elérte a napi 3,14 millió hordót, ami a legmagasabb érték 2018 óta, amikor Amerika visszaállította az iráni olajjal szembeni szankciókat. Nyersolajexportja a napi 1,9 millió hordóra emelkedett, amelynek 80 százaléka Kínába megy.

A nemzetközi elemzések szerint ez a helyzet akkor is előállhat, ha Iránt végül jelentős – energiahordozókat érintő – szankciókkal büntetik. A globális energiapiacok attól is tartanak, hogy Irán esetleges aktívabb szerepvállalása instabilitást idézhet elő a Hormuzi-szoros körül, amely a világ legfontosabb energetikai csomópontja.

A globális olajellátás ötöde és a cseppfolyósított földgáz (LNG) kereskedelmének negyede halad át ezen a tengeri útvonalon. Ha a tranzit akár csak pár napra megszakad, drámai helyzet lesz a globális olaj- és gázárakban, de hasonló hatásokat eredményezne a közel-keleti és észak-afrikai régió olaj- és gázinfrastruktúrája elleni szabotázscselekmény is. Így pedig akárhogy is alakul a Közel-Keleten kirobbant háború, tökéletesen kirajzolja korunk gazdasági kontextusát, amiből egy következtetés biztosan leszögezhető:

A Hamász támadása előtti kereskedési napon a Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára 84 dolláron zárt, a konfliktus kirobbanását követően a piac 87 dolláron nyitott, és azóta úgy tűnik, hogy az ár 90 dollár környékén stabilizálódik. A háború kirobbanása tehát önmagában körülbelül 7 százalékos áremelkedést idézett elő.

Európa versenyképessége a romokban

„Fontos megjegyezni, hogy a támadást megelőző napokban egy, az elmúlt heti növekedéshez hasonló mértékű korrekció volt tapasztalható – a támadás hetében a piac még 90 dollár fölött nyitott –, amit elsősorban a Szaúd-Arábia nyugati közeledéséről szóló hírek váltottak ki” – mondta az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője. (A háború előtt a The Wall Street Journal arról írt, hogy a szaúdiak teljesíthetik Amerika kérését és növelhetik kitermelésüket.)

A fegyveres konfliktust követően azonban Szaúd-Arábia jelezte, felfüggeszti a tárgyalásokat Izraellel, így az enyhülés irányába mutató remények is szertefoszlottak. A kereskedők tehát egyelőre leginkább a geopolitikai viszonyok visszarendeződését árazták be, de a háború további eszkalációjával, valamint a potenciális szankciókkal járó új veszélyek csak korlátozottan jelentek meg az árakban.

Hortay Olivér szerint mindkét kockázat bekövetkezése rendkívüli áremelkedést idézhetne elő, így az elemzőházak rendre 100 dollár fölötti szintre módosították előrejelzéseiket. A becslést jelentősen megnehezíti, hogy az árakat elsősorban a geopolitikai események befolyásolják, amelyek teljesen kiszámíthatatlanok. Továbbá a háború sokakban előhívta a '73-as olajválság rossz emlékeit:

Hortay Olivér arra is emlékeztetett, hogy az 1973-as válság idején az olajnagyhatalmak a háború után vezettek be embargót, de jelenleg az USA orosz olaj elleni tilalma már másfél, az Európai Unió embargója és a G7-országok ársapkája pedig csaknem egy éve hatályban vannak. A büntetőintézkedések mély vágásokat okoztak a globális ellátási láncokban, és alighanem befolyással voltak arra is, hogy az olajnagyhatalmakat tömörítő OPEC – Oroszországgal együttműködve – többízben a kitermelés csökkentése mellett döntsön. Összességében: az olajpiaci konfliktusok mélyülnek, amihez a szankciók, az azokra adott válaszok, az olajnagyhatalmak árfelhajtó magatartása és a jelenlegi konfliktus egyaránt hozzájárulnak.

Hortay Olivér szerint Európa nagy importkitettsége miatt a világpiaci olajárak emelkedése két szinten is súlyos károkat okoz a gazdaságában: egyrészt a regionális összevetésben magas árszintek hozzájárulnak a vállalatok elvándorlásához, ami rontja a kontinens versenyképességét. Másrészt a drága energia fokozza az inflációs nyomást, ami a magas kamatszintek fenntartására kényszeríti a jegybankokat, és ezzel visszafogja a beruházásokat, illetve tovább csökkenti a versenyképességet.

Az olaj központi erőforrás, amire – különböző mértékben ugyan – szinte valamennyi gazdasági tevékenységhez szükség van. Történelmi tapasztalat, hogy az olajárak erősen korrelálnak az árszínvonal változásával, így amíg az előbbivel problémák vannak, az utóbbi csak jelentős erőfeszítések árán, korlátozottan kezelhető.

Az elemző hozzátette: Európa tavaly decemberben embargóval sújtotta az orosz olajat, amivel beszerzési lehetőségei beszűkültek. Mivel a kontinens importra szorul, az izraeli háború eszkalációja vagy a szankciók kiszélesedése tovább szűkítené energiapiaci mozgásterét, ami a költségek emelkedéséhez és az ellátási kockázatok növekedéséhez vezetne. Az eszkaláció nemcsak geopolitikai, de energiapiaci és gazdasági szempontból is ellentétes Európa érdekeivel. A politikai vezetőknek tehát minden olyan lépést célszerű elkerülniük, ami hozzájárulhat a feszültségek fokozódásához.

(Borítókép: Mostafa Alkharouf / Anadolu / Getty Images)