Elemzésükben kiemelték, amennyiben a konfliktus a Gázai övezet határain túlra is kiterjed, és megismétlődik az 1973-as arab olajembargó,

„Egy ilyen forgatókönyv esetén – az 1973-as arab olajembargóhoz hasonlóan – a globális olajkínálat napi 6-8 millió hordóval csökkenne, ami kezdetben 56-75 százalékkal – hordónként 140 és 157 dollár közé – emelné az árakat” – írták. Bár az ötven évvel ezelőtti olajválság négyszeresére emelte az olajárakat, a Világbank hasonlata nem feltétlenül helyes, hiszen a jelenlegi energiapiac már most alapvetően feszes és érzékeny, az orosz–ukrán háború és az annak következtében bevezetett szankciók miatt, valamint a deglobalizációs folyamatoknak köszönhetően.

Európa bajba kerülhet

A Világbank legjobb forgatókönyve szerint – „kismértékű zavar” esetén – a globális olajellátás napi 500 000 hordóval napi 2 millió hordóra csökken, ami a 2011-es líbiai polgárháború idején tapasztalt csökkenéshez hasonlítható.

Európa nagy importkitettsége miatt a világpiaci olajárak emelkedése két szinten is súlyos károkat okoz a gazdaságában: a magas árszintek hozzájárulnak a vállalatok elvándorlásához, ami rontja a kontinens versenyképességét. Másrészt a drága energia fokozza az inflációs nyomást

– fogalmazott korábban az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője. Izrael nem olajtermelő ország, és a Gázai övezet, illetve annak közelében sem húzódnak jelentős nemzetközi fosszilis energiaforrások és infrastruktúrák, de a térségben kitörő konfliktusok jelentős hatást gyakorolnak az olajpiac stabilitására. Természetéből adódóan az egész Közel-Kelet hatást gyakorol a globális gazdasági folyamatokra. Ennek két főbb oka van:

• az energiapiac nem szereti a közel-keleti turbulenciákat, mivel a teljes régió a globális olajtermelés harmadát adja;
• másodszor: jelenleg a globális piacok komolyan aggódnak az iráni beavatkozástól. (És akkor még a globális biztonsági és az ebből fakadó gazdasági kérdéseket nem is részleteztük.)

Az elemzések rendre felhívták a figyelmet, hogy Irán az elmúlt évben komolyan visszatért az olajpiacokra, a kitermelése és az exportja ugrásszerűen megnőtt. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint csak az idei év első nyolc hónapjában napi 600 ezer hordóval nőtt az iráni nyersolajtermelés, így az az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb kiegészítő ellátási forrása lett. Az ország augusztusi kitermelése elérte a napi 3,14 millió hordót, ami a legmagasabb érték 2018 óta, amikor Amerika visszaállította az iráni olajjal szembeni szankciókat. Nyersolajexportja napi 1,9 millió hordóra emelkedett, amelynek 80 százaléka Kínába megy.

Az elemzések szerint ez a helyzet akkor is előállhat, ha Iránt végül jelentős szankciókkal büntetik. A energiapiacok attól is tartanak, hogy Irán esetleges aktívabb szerepvállalása instabilitást idézhet elő a Hormuzi-szoros körül, amely a világ legfontosabb energetikai csomópontja.