„Piaci folyamatokkal nem lehet megmagyarázni, ami jelenleg az üzemanyagpiacon történik. Ezért feltehetően politikai megállapodás született a kormányzat és a Mol-csoport között. Elképzelhető, hogy az üzemanyagár-esés hátterében a Mol bányajáradékának csökkenése áll. A napokban aláírt szerződésnek köszönhetően a vállalat által fizetendő extra bányajáradék legfeljebb 400-450 millió dollárra csökken, az idei év szeptembertől számítva 16 hónapig” – nyilatkozta az Indexnek Balogh József energetikai szakértő, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy jövő évtől ugyanakkor biztosan 41 forinttal drágulnak az üzemanyagok a jövedékiadó-emelés miatt.

Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára lapunknak úgy összegezte ezt a kérdést, hogy a bányajáradék csökkenése alapvetően a földgázkitermeléshez kapcsolódik, amelynek nincs köze az üzemanyagárakhoz. Elképzelhetetlennek találja, hogy a vállalat és a kormány között ilyen alku született. Szerinte az árcsökkenés a nemzetközi gazdasági folyamatokkal magyarázható. 

Miért esett ekkorát az üzemanyagár?

Eddig a gazdaságfejlesztési miniszter kétszer egyeztetett az iparági vezetőkkel: szeptemberben, illetve október végén. Nagy Márton leszögezte, folyamatos jelentést vár el a piaci szereplőktől, hogy mérlegelni lehessen egy esetleges kormányzati intézkedést. A legutóbbi jelentést úgy összegezték, hogy a korábban tapasztalt átlagosan 660 forintos benzin- és 681 forintos gázolajárhoz képest jelenleg 603, illetve 650 forintra csökkent a benzin és gázolaj ára.

Az átlagárak jelenleg a benzin esetén 605, míg a gázolaj esetén 631 forint környékén mozognak. Külön érdekesség, hogy Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a napokban az ATV-ben azt üzente a kormánynak: még egyszer ne alkalmazzon ársapkát. Az energetikai szakértő ezt lapunknak is kiemelte, szerinte ebben „Hernádi Zsoltnak igaza van, egy újabb ársapka gazdasági öngyilkosság lenne”.

„Adódik a kérdés, hogy ez vajon miért következett be? Mennyire piaci viszonyok alakítják ezt, a kormány mennyire avatkozik bele az árakba hasonlóan Lengyelországhoz? Egy piacvezető, domináns nagykereskedelmi és jelentős kiskereskedelmi pozíciókkal rendelkező és egyébként Magyarországon jelentősen túladóztatott Mol vajon miért vág ekkorát az árréséből?” – fűzte a diagramhoz megjegyzésként Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője. Balogh József szerint nincs gazdasági magyarázat arra, hogy ilyen mértékben konszolidálódtak az árak, és egyetlen dolog változott: október 17-én a Mol hatósági szerződést kötött a Magyar Állammal a magyarországi kitermeléséről, ennek értelmében visszamenőlegesen csökkenhetett a vállalatra vonatkozó bányajáradék – a korábban említett mértékben.

Balogh József hozzátette, a piaci fundamentumok sem változtak: továbbra is egy finomító működik, a százhalombattai, és ugyanazokon az olajvezetékeken érkezik a nyersanyag. „Ráadásul pont a Gazdaságfejlesztési Minisztérium mondta korábban, hogy az ukrán és a horvát tranzitdíjemelés növeli az árakat. Azonban a tárgyalásokat követően csökkentek az árak. Ez mégis hogy lehet?” – tette fel a kérdést az energetikai szakértő, aki hozzátette azt is, hogy a jövedéki adó emelkedését már évekkel ezelőtt be kellett volna vezetni: „Nem vezették be a választások miatt, most pedig úgy tesznek, hogy ez brüsszeli kérés.”

Ugyanakkor Grád Ottó az Index megkeresésére úgy fogalmazott, hogy az árak azért csökkentek, mert stabilizálódott a forintárfolyam és gyengült az olaj jegyzésára:

Azoknak a csökkenéseknek, amiket tapasztalni lehet, annak megvannak a piaci magyarázatai, nem gondolom, hogy ilyen háttéralkut kötöttek a kormánnyal. Az árváltozások, amelyek megtörténtek, a piaci működésre is visszavezethetők.

A Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára arra is kitért, hogy összeesküvés-elméleteket mindig fel lehet állítani, és nem véletlen, hogy a miniszter tájékoztatást kért a piaci szereplőktől, ugyanakkor jelentősebb ráhatása azért a piacra ennek nem igazán lehet, mert ha irreálisan alacsonyan árazna a Mol, akkor eltűnne az importmennyiség, így gyakorlatilag önmagára rántaná a vállalat a teljes piaci ellátást. A szövetség főtitkára aláhúzta:

A legutóbbi inflációs adatok alapján a járműüzemanyagok ára 3,3 százalékkal továbbra is nőtt szeptemberben az azt megelőző hónaphoz viszonyítva, így nem meglepő, hogy a kabinet úgy érezte, az inflációs pálya tartásához valamit lépni kell. A korábban említett bányajáradékokkal kapcsolatos egyezséget pedig se a Gazdaságfejlesztési Minisztérium, se a Mol-csoport nem erősítette meg a lapunknak.

Továbbra sem kedvező a nemzetközi helyzet

Rekordmagas olajárakra lehet számítani az izraeli háború eszkalációja esetén – figyelmeztetett korábban a Világbank. Elemzésükben kiemelték, amennyiben a konfliktus a Gázai övezet határain túlra is kiterjed, és megismétlődik az 1973-as arab olajembargó,

„Egy ilyen forgatókönyv esetén – az 1973-as arab olajembargóhoz hasonlóan – a globális olajkínálat napi 6-8 millió hordóval csökkenne, ami kezdetben 56-75 százalékkal – hordónként 140 és 157 dollár közé – emelné az árakat” – írták. Bár az ötven évvel ezelőtti olajválság négyszeresére emelte az olajárakat, a Világbank hasonlata nem feltétlenül helyes, hiszen a jelenlegi energiapiac már most alapvetően feszes és érzékeny az orosz–ukrán háború és az annak következtében bevezetett szankciók, valamint a deglobalizációs folyamatok miatt.

A Világbank legjobb forgatókönyve szerint – „kismértékű zavar” esetén – a globális olajellátás napi 2 millió hordóra csökken, ami a 2011-es líbiai polgárháború idején tapasztalt csökkenéshez hasonlítható.

Európa nagy importkitettsége miatt a világpiaci olajárak emelkedése két szinten is súlyos károkat okoz a gazdaságában: a magas árszintek hozzájárulnak a vállalatok elvándorlásához, ami rontja a kontinens versenyképességét. Másrészt a drága energia fokozza az inflációs nyomást

– fogalmazott korábban az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője. Izrael nem olajtermelő ország, és a Gázai övezet, illetve annak közelében sem húzódnak jelentős nemzetközi fosszilis energiaforrások és infrastruktúrák, de a térségben kitörő konfliktusok jelentős hatást gyakorolnak az olajpiac stabilitására. Természetéből adódóan az egész Közel-Kelet hatást gyakorol a globális gazdasági folyamatokra. Ennek két főbb oka van:

• az energiapiac nem szereti a közel-keleti turbulenciákat, mivel a teljes régió a globális olajtermelés harmadát adja;
• valamint a globális piacok tartanak az iráni beavatkozástól. (És akkor még a globális biztonsági és az ebből fakadó gazdasági kérdéseket nem is részleteztük.)

Az elemzések rendre felhívták a figyelmet, hogy Irán az elmúlt évben komolyan visszatért az olajpiacokra, a kitermelése és az exportja ugrásszerűen megnőtt. Zárásként fontos arra is kitérni, hogy a vezető olajexportőrök, Szaúd-Arábia és Oroszország, vasárnap megerősítették, hogy az év végéig folytatják az önkéntes olajkitermelés-csökkentést. Ennek értelmében Szaúd-Arábia az év végéig továbbra is napi egymillió hordóval visszafogja a saját kitermelését, naponta mintegy kilencmillió hordónyi olajat termel. Oroszország napi további – az áprilisban bejelentett 500 ezer hordós visszafogás feletti – 300 ezer hordóval exportál kevesebb olajat és olajterméket.

(Borítókép: Index)