„Azt szidják le, aki hagyja magát, én nem szoktam magam hagyni” – mondta hétfőn a Parlamentben Lázár János építési és közlekedési miniszter.
„A rendszer belső kritikájára a legjobb példa Matolcsy György, a miniszterelnök jobbkeze” – válaszolta a Telex kérdéseire Lázár János építési és közlekedési miniszter, azzal kapcsolatban, hogy a jegybankelnök új könyvének bevezetésében újabb kritikákat fogalmazott meg – ahogy azt korábban elsőként megírtuk.
A lapnak arra a kérdésére, hogy Matolcsy György miért írta a könyvében, hogy ha kritikát fogalmaz meg, azt a miniszterelnök környezetében árulásként értékelik, Lázár János azt válaszolta, erről nem tud,
őt soha nem érte retorzió azért, mert valamiről kifejtette a véleményét.
„Azt szidják le, aki hagyja magát, én nem szoktam magam hagyni – mondta. – A miniszterelnök nagyon élvezi a vitát, mindenkivel. Mindig igényli a vitát, nagyon sok kérdésről szoktunk vitatkozni, és ezek mindig nagyon jó hangulatú viták, ezt Matolcsy elnök úr nagyon jól tudja”.
„A miniszterelnök időnként felvet egy új célt, jövőképet, de ezek nem mérhetőek, vagy délibábnak tűnnek, vagy finoman szólva is megtévesztőek” – írta legfrissebb kötetének hasábjain Matolcsy György. A jegybankelnök összegyűjtötte, rendszerezte korábbi írásait, ez pedig nagyjából 2 hónappal ezelőtt könyv formájában megjelent. Külön érdekesség: számos recenzió készült a könyvről, ugyanakkor a bevezetője eddig nem kapott sajtóvisszhangot.
„E kötet Magyarország és a magyarok jövőjéről szól, egy lehetséges és sikeres jövőről” – ezzel a mondattal kezdte Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke legújabb könyvét, mely a Magyar jövőkép és stratégia 2010–2030 címet viseli. A kötetben található értekezéseket korábban 2019 és 2022 között már publikálta, a szerző most rendszerezte a korábbi írásait. Így érdemesebb a hangsúlyt a bevezetésben megfogalmazott véleményére fektetni. Ahogy arra a jegybankelnök rögtön kitér, a korábbi cikkei „időnként helyeslést, máskor ellenérzést váltottak ki”.
Meglepő módon a jegybankelnök két csoportot felcímkéz, szerinte „a kritikusan és önállóan gondolkodó magyarok” helyeslik nézeteit, míg „a kormányzó politikai elit, főként a Miniszterelnök köréből” képviseli az ellenérzéssel bírók táborát. Matolcsy György szerint az egyetértés a kritikus megközelítésnek szólt, a jobbító javaslatoknak, a tényekre épülő elemzéseknek. Az ellenérzések, a támadások azonban nem a tényeket cáfolták, nem az új megközelítéseket rótták fel a szerzőnek, hanem azt, hogyan mer kritikusan szólni egyes kérdésekről, és főként azt, hogyan meri számonkérni „a rendszertől – amelynek tagja – a kormányzás gyengeségeit”.
Az első vélemény látja és bevallja a kormányzati hibákat, a második minden jobbító kritikában árulást szimatol, és tévedhetetlennek látja a miniszterelnököt.
Ezt követően arra tért ki a bevezetésében, hogy sem a miniszterelnök, sem ő nem tévedhetetlen. Mindenkinek szüksége van visszajelzésre, vitára, javaslatokra. „Minél többször szerez többséget, sőt kétharmadot egy politikai erő, annál nagyobb szüksége van vitákra, alternatívákra” – írta a jegybankelnök, majd kiemelte:
A PÁRÁS SZEMŰ, MINDEN KÉTELKEDÉSTŐL MENTES CSODÁLÓK NÉGYÉVENTE A GYŐZELEM ÉJSZAKÁJÁN ÉRTHETŐEK, DE HA EZ MÉG ÉVEKIG TART, AKKOR A RENDSZER ELTÉVED.
Szerinte ez történt Magyarországon, és ezért nem állunk nyerésre a 2020-as évtizedben, sőt, úgy véli, ha 2030-ra így folytatjuk, akkor az Európai Unió leggyengébb öt tagállama között találjuk magunkat. Ugyanakkor ezzel a kötettel szeretne ez ellen harcolni. Matolcsy György szerint az idei év végére végleg igaz, „mi, magyarok nem rendelkezünk jövőképpel – mely érthető célokból és időpontokból áll – a 2030-ig terjedő időszakra”. Szerinte eddig a sikerek arra épültek, hogy volt világos jövőképünk.
A miniszterelnök időnként felvet egy új célt, jövőképet, de ezek nem mérhetőek, vagy délibábnak tűnnek, vagy finoman szólva is megtévesztőek.
Majd azt részletezte a regnáló jegybankelnök, hogy a rendszerváltást követően milyen epizódok voltak a magyar gazdaságban: az első remény 1998 és 2002 között csillant fel. Majd érkezett egy „dilettáns” politikai elit, ugyanakkor 2010–2013 között rendbe tették az állam pénzügyeit, majd 2013 után a jegybanki pénzpolitikát. „Ez hozta meg egészen 2019-ig a Trianon utáni 100 év legjobb évtizedét” – írta.
Azonban beütött a világjárvány és az orosz–ukrán háború. Míg az előbbit szerinte „jól védtük ki”, az utóbbi következtében kialakult visszatérő inflációra a „kormány már hibás válaszokat adott”. Matolcsy György szerint idén a gazdasági felzárkózás elakadt, „a vállalkozások és családok túlélő üzem- és életmódba kacsoltak”. Bevezetőjét úgy zárja, hogy mindig van kiút, így most is: „ennek megtalálásához kíván hozzájárulni e kötet”.