Az MNB januártól nem engedi a 10 százaléknál magasabb szintű kötelező tartalékszint meghatározását a bankoknak, ugyanakkor a túltartalékolás nem tilos.
Január 1-jétől ismét módosul a pénzintézetek jegybankban tartott kötelező tartalékának mértéke. Az MNB elnökének rendelete szerint a ráta mértéke továbbra is 0 százalék lesz a kétéves lejárati időnél hosszabb betétek, felvett hitelek és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, valamint a repók (értékpapír-visszavásárlási megállapodás) esetében. A többi, így a legnagyobb arányban a bankok rendelkezésére álló forrás után a korábbi, bankok által tett nyilatkozat alapján választható 10–15 százalékos tartalékráta januártól egységesen 10 százalék lesz.
Ez első ránézésre kedvezőbb a bankoknak, ám a valóságban – a feltételek további változásakor – ez a döntés további forráselvonást jelenthet. A jegybank Monetáris Tanácsa ugyanis február 28-i döntésével úgy határozott, hogy a bankok áprilistól a korábban bejelentett módon 5-ről 10 százalékra emelt kötelező tartalékában lévő pénzük első 2,5 százalékára nem fizet kamatot, az azonfelüli tartalékra ugyanakkor az akkor irányadó, egynapos betéti kamatot fizette. Ez – miként arról az Index írt – az akkori kamatszintekkel számolva az extraprofitadóval megegyező mértékű, nagyságrendileg 200-250 milliárd forintos új adó kivetésével ért fel.
Az MNB az addig irányadó és a jegybanki alapkamat összeolvadását követően októbertől a mindenkori alapkamatot fizeti a tartalék után. A mostani lépéssel ugyanakkor a bankok számára januártól becsukódik a kapu, hogy magasabb tartalékrátát vállalva nagyobb összegre vehessék igénybe a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező kamatot, így csökkentve a nem fizető részen elszenvedett kamatveszteséget. Az alternatív tartalékolás lehetőségét az inflációcsökkentő intézkedések között vezette be az MNB.
Arról nincsenek információk, hogy a bankok közül mennyien éltek a magasabb tartalékolási lehetőséggel. Erre már csak azért sem volt feltétlenül szükségük, mert a tartalékon kívül elérhető volt számukra a magasabb kamat, hiszen szeptember végéig az MNB korlátozás nélkül fogadta be egynapos betéti gyorstender keretében a bankok felesleges likviditását. Ez az eszköz azóta megszűnt, októbertől az egynapos overnight betét áll a felesleges likviditás elhelyezésére, ami viszont a jegybanki alapkamatnál 1 százalékponttal kisebb kamatot fizet.
Az MNB ugyanakkor egyelőre nem tiltja a túltartalékolást, a szabályozás szerint csak az a lehetősége szűnik meg a hitelintézeteknek, hogy önmaguk számára 10 százaléknál magasabb kötelező tartalékrátát határozzanak meg. Ez lényegében technikai szintre viszi le a túltartalékolást. Ugyanakkor - az első 2,5 százalékot leszámítva - a kötelező tartalékban lévő minden pénzre, így a 10 százalékos kötelező tartalékon felül a jegybanki tartalékszámlán lévő pénzekre is a mindekori alapkamatot fizeti a jegybank. Ez egészen addig igaz, amíg a jelenlegi szabályok érvényben vannak. A rövid távú likviditás elhelyezésére szolgáló egynapos betét alapakamat -1 százalékos kamata mellett a hosszú lejáratú, változó kamatozású betét elérhető még a bankoknak, amely szintén az alapkamat szintjét fizeti.
A banki terhek ennek ellenére jövőre bizonyosan növekednek, hiszen a jegybank – egyévnyi halasztás után – 2024-től 0,5 százalékos mértékben élesíti az anticiklikus tőkepufferráta-előírást. A döntés mellett a jegybank indoklása szerint annak ellenére kitart, hogy a júniusi döntésükhöz képest – amikor a tőkepufferráta bevezetésének egy évvel történő eltolásáról döntöttek – az utolsó negyedévben tovább enyhültek a ciklikus és lakóingatlanpiaci kockázatok, ráadásul az MNB értékelése szerint ez a folyamat rövid távon tovább folytatódhat. Középtávon ugyanakkor – szól az MNB érvelése – a gazdasági aktivitás helyreállása és a reálbér-emelkedés visszatérése a ciklikus kockázatok újbóli növekedése irányába hathat. Így a jegybank szerint az anticiklikus tőkepuffer felépítésének megkezdésében változás nem indokolt. Ez az eszköz ugyanakkor további veszteséget okoz majd a bankszektornak.