Az adójóváírás megemelése nem hozna komoly felfutást az öngondoskodási területen, mivel az emberek – most épp a gazdasági válságra hivatkozva – nem takarítanak meg és az államra testálnák az időskor anyagi biztonságát.
A hazai lakossági megtakarítások kevesebb mint 10 százaléka van hosszú távú, öngondoskodási célú instrumentumban – mondta Szeniczey Gergő, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) konferenciáján. A szakember szerint nyugtalanító, hogy
a nyugdíjpénztári és a biztosítási tartalékok súlya a családok megtakarításai között a 2017-es 14,3 százalékról 9,7 százalékra csökkent,
ami még a régióban is alacsony aránynak számít. Egyetlen öröm az ürömben, hogy 2022-höz képest némi visszarendeződés történt, a biztosítási tartalékok 10,7, a nyugdíjpénztári tartalékok 12,2 százalékkal növekedtek az első háromnegyed évben, ám ez sem jelentett reálbővülést.
A biztosítások penetrációja (a díjbevétel GDP-aránya) érdemben nem nő, az első háromnegyedévben a GDP 2,29 százalékát tette ki, miközben az MNB 10 éves jövőképe 3 százalék feletti szintet határozott meg 2018-ban. Magyarországnál csak Románia, Litvánia, Lettország és Szlovákia áll rosszabbul ezen a téren. Az EU 27 országának átlaga bőven 4 százalék felett volt 2022-ben – ráadásul az
elmaradásunk leginkább az életágban érhető utol, ahol a magyar – bőven 1 százalék alatti – penetrációnál kétszer magasabb az EU 27 országának életbiztosítási penetrációs átlaga, ha pedig a nyugat-európai országok (EU14) adatához mérjük az életbiztosítási területre (élet- és nyugdíjbiztosításokba) befizetett összegek GDP-arányos mutatóját, a magyar adat mindössze negyede a fejlett európai értékeknek.
Az életbiztosítási területen belüli sikertermék, a nyugdíjbiztosítás a teljes befizetett összeg 29 százalékát adta már az első háromnegyed évben, öt éve ez az arány még csak 20 százalék volt. Ugyanakkor a dinamika lassul: az elmúlt 3 évben már csak 1-1 százalékkal növekedett a nyugdíjbiztosítások részaránya.
Az életágban kétségtelenül az egyik legjobb – és az öngondoskodás szempontjából kiemelkedően fontos – hír, hogy 10 év alatt 6,14 évről 10,8 évre nőtt az életági szerződések átlagos megmaradási ideje – jelezte Szeniczey Gergő.
Az európai polgárok 39 százaléka nem takarít meg nyugdíj célból – ismertette az Insurance Europe felmérésének eredményeit Isépy Tamás, a Századvég elemzője. A hazai lakosság 1,667 millió nyugdíjcélú (önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal, nyugdíjbiztosítással, valamint nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő) megtakarítással rendelkezik, ami önmagában nem rossz arány, s az is kedvezőnek mondható, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások ismertsége az állampapírok után a 2. a megkérdezettek között, az érintettek 57,9 százaléka tudott arról, hogy ilyen eszközökben is lehet megtakarítani.
Ugyanakkor a problémákat már jobban jelzi, hogy a megkérdezetteknek mindössze 17,2 százaléka rendelkezik nyugdíjbiztosítási szerződéssel, ráadásul további gondot jelent, hogy
a megtakarítással rendelkezőknek mindössze 6,1 százaléka akar a következő egy évben nyugdíjcélú megtakarítást indítani, miközben például az érintettek negyede vásárolna állampapírt.
Az adatokat jórészt visszaigazolta az idén már 12. alkalommal elvégzett OTP Öngondoskodási Index kutatása is. Eszerint a megkérdezetteknek mindössze 11 százaléka rendelkezik nyugdíjcélú megtakarítással és csak 32 százalék tervez a jövőben nyugdíjas éveire félretenni.
További komoly kérdést vet fel a nyugdíjaskor anyagi biztonságának megteremtésekor, hogy a Századvég által megkérdezettek 78,6 százaléka kevesebb mint 30 ezer forintos megtakarítást vállalna, 50 ezer forint feletti havi befizetést az ügyfelek mindössze 6,2 százaléka vállalna.
Egyes nézetek szerint a nyugdíjcélú megtakarítások szélesebb körű választását segítené, a pénztáriak esetében 150, nyugdíjbiztosítások esetében 130 ezer forintban maximált, 20 százalékos adójóváírás mértékének emelése. Ezt a vélekedést ugyanakkor nem támasztotta alá a Századvég kutatása. Isépy Tamás szerint az adójóváírással bíróknak mindössze negyede vállalna nagyobb befizetést az adójóváírás összegének emelése esetén.
Mindez annak fényében persze nem meglepő, hogy a nyugdíjbiztosítások éves átlagdíja csak idén – leginkább az infláció miatt – lépte át a 300 ezer forintot, vagyis az ügyfelek döntő része nagyon messze van a 650 ezer forintos éves díjtól, ami az adójóváírás kimaxolásához kellene.
A Századvég felmérése szerint a magasabb adójóváírás új pénzeket sem hozna komolyabb mértékben, bár a kutatásnak az a pontja megmosolygtató volt, amely szerint a nyugdíjbiztosítással eddig még nem rendelkezők 12-14 százaléka mondta azt, hogy magasabb összegű adójóváírás esetén elgondolkodna nyugdíjbiztosítás indításán – hiszen, ha eddig a 130 ezer forint nem volt elég vonzó, miért kezdene valaki attól bele az öngondoskodásba, ha magasabb –, mondjuk 150-200 ezer forint – lenne az adójóváírás maximális összege. Ami viszont tényleg meglepő, hogy
a válaszolóknak csak ötöde kezdene bele nyugdíjbiztosításba akkor is, ha nem az adójából kapna visszaírást, hanem az állam – hasonlóan a korábbi lakástakarék-pénztári támogatáshoz – a befizetése után normatív támogatást adna a megtakarításai után.
A piacon fellelhető kettősséget igazolta vissza idén már az OTP Öngondoskodási Index felmérése is. Takács Domokos, az OTP Bank bankkapcsolati területének ügyvezető igazgatója szerint a felmérés történetében nem volt még példa arra, hogy a megkérdezettek olyan magas arányban beszélnének az öngondoskodás fontosságáról, ám a takarékosság megkezdésének egész biztos, hogy nem használtak az elmúlt hónapok, amikor a családok zöme felélte megtakarításait.
Emiatt nem meglepő, hogy stabilan 40 százalék azon válaszadók aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek, s azoknak aránya, akiknek hónapról hónapra kihívás kijönni a jövedelemből, 46 százalékos.
Ugyancsak nem lehet azon meglepődni, hogy a nadrágszíjhúzás idején azok, akik mégis igyekeznek megtakarítani, azok is a rövid távú, gyorsan felhasználható megtakarítási lehetőségeket keresik. Az inflációs hónapok elmaradó bevásárlásai után nem meglepő, felfutott a nagy értékű fogyasztási cikk beszerzését célzó megtakarítások aránya, ám az igen, hogy az ilyen célokat célzó megtakarítások 41 százalékos aránya megelőzi a váratlan kiadásokra félretett pénzek 36 százalékos arányát.
A problémát tehát látjuk, de továbbra is megtévesztjük magunkat. Nagy Csaba, az OTP Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója szerint ugyanis továbbra is él a nyugdíjparadoxon.
Miközben a tavalyi 27 százalék után már csak az érintettek 25 százaléka gondolja azt, hogy elegendő lesz az állami nyugdíj a megélhetéséhez, 69 százalékuk továbbra is az államtól várja a probléma megoldását.
Ami tetézi a gondokat, hogy az érintettek 41 százaléka úgy látja, semmilyen más bevétele nem lesz az időskor biztonságára. Az érintettek negyede azt reméli, hogy dolgozni fog a nyugdíj mellett és az jelenti majd a biztos hátteret.
Azt, hogy még mindig nem érthető az emberek számára, hogy lépni kell – és a Pató Pál-effektus vagy épp a mindig a külső körülményekre való hivatkozás miatt – tolják a nyugdíjcélú megtakarítást, azt jól mutatja, hogy az emberek több mint ötöde saját bevallása szerint nem tudja, miből is lesz pénze a nyugdíjas éveiben. E tekintetben az OTP felmérése azt is bebizonyította, hogy a megtakarítási hajlandóság nem feltétlenül függ az anyagi helyzettől. A megtakarítással bírók körében ugyanis 55 százalékos azok aránya, akik a hivatalos átlagbér alatti – 200-400 ezer forintos – havi jövedelemmel bírnak.
Az előző évben Nagy Márton miniszter úr előadása nagy vihart kavart, én most békülékenyebb üzenetekkel érkeztem – kezdte beszédét Túri Anikó, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára a Mabisz konferenciáján. A szakember számba vette az európai és a hazai szabályozói változásokat, hangsúlyozva, hogy a szabályozói cél az, hogy a biztosítási szektornak futócipőt, ha másképp gondolkodunk, mankót adjanak ahhoz, hogy ügyfélbarátibb működéssel sikeres tudjon lenni. Ehhez az kell, hogy az ügyfél jól, biztonságban érezze magát, ha biztosítást köt.
Az MNB szerint épp az ügyfelek érdekében szorul felülvizsgálatra a jegybank etikus életbiztosítási koncepciója. Az MNB megállapításai szerint még mindig gyakori, hogy korábbi terméket felmondatnak az ügyféllel és úgy kötnek új szerződést, amire jó eséllyel az ügyfél ráfizet. Az újrakötést továbbra is a jutalékverseny vezényli, s bár a jutalékok átlagos szintje csökkenést mutat, a termékek teljes költség mutatója (TKM) továbbra is befizetett díjak 3 százaléka felett van (10 évre 3,88, 20 évre 3,02 százalékos átlagos éves költséggel szerződnek az ügyfelekkel a biztosítók). Ráadásul a biztosítói gyakorlatban egyre többször találkozik az MNB a TKM-ajánlás kijátszásával – jelezte Szeniczey Gergő.
A GFM államtitkára szerint az ügyfelek érdekében tett egyik leghamarabb látható szabályozói változás a jövő márciusban debütáló lakásbiztosítási kampány lesz: az ügyfeleknek március 1–31. közötti rendes írásbeli felmondással lehet megszüntetniük majd a korábbi lakásbiztosításukat.
Túri Anikó jelezte: a lehetőségről a biztosítók február 15-ig értesítik az ügyfeleket, az államtitkár szerint az ügyfelek számára komoly előnyt jelent majd, hogy a jogalkotó megteremtette a teljes körű elektronikus ügyintézés lehetőségét – ez nagyban segíthet majd a lakásbiztosítások felmondásában és az újak megkötésében, abban, hogy a kampány gördülékenyebben bonyolódjon. Túri Anikó szerint a kampány révén egyrészt el kellene érni, hogy a jelenleg közel 1 millió biztosítás nélküli lakás is biztosított legyen, illetve a fedezetek valós értékűek legyenek. Az MNB reményei szerint a kampány hozzájárulhat ahhoz is, hogy csökken a lakásbiztosítási piacon látható koncentráció: a jelenleg élő szerződések 87 százalékát 5 biztosító kezeli.
(Borítókép: