A Magyar Közgazdasági Társaság 2023. szeptember 21–22-én Egerben rendezte meg a hazai közgazdászszakma legnagyobb éves konferenciáját – ahonnan az Index számos beszámolóval jelentkezett.

A MKT közleménye szerint tekintettel arra, hogy a gazdaságpolitika főszereplői közül többen maguk is megtisztelték részvételükkel a konferencia plenáris üléseit, így a szekciókban elhangzottak alapján összefoglalták a 61. Közgazdász-vándorgyűlés főbb tanulságait, üzeneteit. Valamint ajánlásokat is megfogalmaztak a gazdaságpolitikai döntéshozóknak.

Részletes javaslatokkal álltak elő

A makrogazdasággal kapcsolatban leszögezték, hogy az elmúlt 3 évben erőteljes sokkok érték a magyar gazdaságot. A koronavírus-járványból való gyors kilábalás igénybe vette a gazdaság tartalékait, így az ezt követő energiaár- és inflációs válság egy sérülékenyebb helyzetben lévő nemzetgazdaságot ért. Az infláció emelkedése globális jelenség volt, de hazánkban számottevően meghaladta az uniós és a régiós átlagot is.

Az árak emelkedése a bérek reálértékének és a belső keresletnek a csökkenésén keresztül a 2022 közepén induló recesszió elsődleges okozója, és erőteljesen negatív hatást gyakorolt a költségvetési egyensúlyra is. Az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg:

1. Az infláció letörése kiemelt feladat, ez azonban csak köztes cél az árstabilitás helyreállítása felé vezető úton. Hasznos lenne, ha a gazdaságpolitika döntéshozói együttműködnének a válságból való kilábalás összehangolt, optimális útjának megtalálásában.
2. A termelékenység, versenyképesség terén elmaradásaink vannak, ezért az infláció leküzdése is nehezebb hazai gazdaságban. Törekedni kell a belső erőforrások minél hatékonyabb kiaknázására.
3. A külföldi tőkebefektetésekhez kapcsolódó állami támogatásokra vonatkozó döntés meghozatalát megelőzően minden esetben meg kell vizsgálni az adott tőkebefektetésnek a magyar gazdaság struktúrájába való beilleszthetőségét, a gazdaság teljesítményéhez adott hozzáadott értékét és az adandó állami támogatás megtérülésének valószínűségét, mértékét és idejét. Fontos lenne a költségvetési szempontok maximális figyelembevétele minden ilyen befektetési támogatási döntés meghozatala előtt.
4. Helyre kell állítani a költségvetési egyensúlyt, és az államadósság-rátát csökkenteni kell az Alaptörvényben előírt szinthez.

Majd ezt követően kitérnek a monetáris politikára, amely „több évtizede nem látott kihívásokkal néz szembe: egyszerre és egymást erősítően jelentkező keresleti és kínálati sokkokkal, energiaár-krízissel. A monetáris politika feladata ilyen környezetben az árstabilitás helyreállítása, valamint a pénzügyi és pénzpiaci stabilitás fenntartása. A fiskális szigorítás – nemzetközileg koordináltan végrehajtva – ilyen környezetben támogathatná a jegybankok dezinflációs küzdelmét.” Ezután az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg:

1. A jelenlegi környezetben a jegybankoknak minden piacra figyelniük kell, ahol pénzpiaci feszültségek alakulhatnak ki.
2. A nehezebb gazdasági helyzetben még inkább fontos a jegybanki kommunikáció, mint nyugodtabb időkben. A jegybankok közérthető kommunikációjára azért is van szükség, mert a pénzpiacon az ügyletkötők gyakran a címszavak alapján hoznak döntést, egy félreértett üzenet így akár a monetáris politika céljaival ellentétes viselkedést is kiválthat.
3. Nem tesz jót a gazdaságpolitikai ágak egyet nem értése. Ennek következtében sérülhetett a transzmisszió hatékonysága és a gazdaságpolitika egészének következetessége. A növekedés a kiugró infláció miatt torpant meg, és nem az infláció csökkentése vagy a növekedés közötti választásnak van prioritása. Elsődlegesen az inflációt kell letörni.

A legfontosabb pénz- és tőkepiaci javaslataikat így részletezték:

1. A bankrendszer hitelezési képessége magas, a keresleti oldal az, ami nagyon hiányzik. A hazai piacra termelő kkv-szektor hiteligénye a belföldi keresletcsökkenés miatt 8-10 százalékkal csökkent. Most kellene támogatott beruházási hitelekkel segíteni ezt a szektort. Ugyanakkor szerintük a támogatott, olcsó vállalati hiteleket koncentráltabban kellene nyújtani, például csak a termelékenységet növelő, az energiafelhasználást hatékonyabbá tévő beruházásokra.
2. Nagy potenciál van a zöldátállásban. Ugyanakkor ennek finanszírozását csupán a bankokra terhelni nem lehet. Fontos lenne, hogy a Magyar Nemzeti Bankon kívül a kormányzat is támogassa ezt az ügyet.
3. A következő hét évben egy digitalizációs szintugrást kell elérni ahhoz, hogy az összes fizetési tranzakció kétharmada már elektronikus legyen Magyarországon. Az elektronikus tranzakciók növekvő aránya ugyanis hozzájárul a versenyképességhez és az adóbevételek növekedéséhez.

A kutatás-fejlesztéssel és az innovációval kapcsolatban úgy fogalmaznak, hogy a Neumann János Program célkitűzései között szerepel, hogy az innovációs teljesítmény tekintetében 2030-ra az EU legjobban teljesítő 10 országa közé juttassuk hazánkat. Ehhez elengedhetetlen a humán tőke megfelelő fejlesztése és a tanári pályára való ösztönzés.

Ha ki szeretnénk lépni az összeszerelő nemzet sztereotípiájából, és helyette egy konkrét jövőkép megfogalmazásával egyre innovatívabb nemzetté válni, ahhoz elengedhetetlen a támogató környezet, a teljes értéklánc lefedése, az innovációs kultúra megteremtése, az üzletimodell-innováció, valamint a hibakultúra formálása, a nemzetközi, hazai és egyéni összefogás, valamint a tudásigényességre való nevelés. Újra kell gondolni, hogy érdemes-e pályázatok formájában támogatni az innovációs törekvéseket.

Ezt követően külön részletezik a mesterséges intelligenciát, a kereskedelmet, a logisztikát, valamint az autóipart érintő kihívásokat. Ugyanakkor talán ezeknél fontosabbak az Európai Unióval kapcsolatosan leszögezett javaslataik:

1. A kohéziós politika két évtizedes eredményeit értékelve szerintük az látható, hogy az országon belüli területi különbségek nem csökkentek, egyes régiók már a térség országainak régióihoz képest is lemaradtak. A nagy területi különbségek az ország egészének versenyképességét visszafogják. Ennek oka az, hogy Magyarországon a kohéziós források felhasználását leginkább a makrogazdasági célok, nem pedig a területfejlesztési igények vezérelték.
2. A jövőben a fejlesztéspolitikai tervezés során a vidéki térségek esetében a középvárosok homloktérbe helyezése, a városi térségekben való gondolkodás lesz kiemelten fontos.
3. Aktuálissá vált az Európai Unió hétéves költségvetésének a félidei felülvizsgálata. Bevételi oldalról meg kell vizsgálni a GDP-, illetve GNI-alapú befizetéseken kívüli egyéb bevonható forrásokat is. A közös hitelfelvétel a Next Generation EU kapcsán már működött, azonban újabb közösségi szintű hitel felvétele nem javasolt.

Végezetül kitérnek a demográfiával kapcsolatos kihívásokra, majd azzal kapcsolatban is észrevétellel élnek:

1. Magyarország népessége az 1980-as csúcs óta (10,7 millió fő) folyamatosan csökken: a Ratkó-gyerekek és a Ratkó-unokák nagylétszámú generációként jelennek meg a korfában, az ő gyerekeik azonban már nem születtek meg nagyobb számban. A termékenység valamelyest emelkedett ugyan az elmúlt években, ugyanakkor a szülőképes nők száma folyamatosan, minden évben 15–20 ezer fővel csökken.
2. A foglalkoztatottak száma számottevően emelkedett 2011 és 2022 között. Továbbra is trend a szolgáltatási szektor lassú terjeszkedése. A technikai fejlődés és az automatizáció hatására egyszerre növekszik az igény a magas képzettséget igénylő tevékenységekre, valamint a kis költségű, egyszerű fizikai tevékenységekre is.
3. Fontos különbség adódik a vezetők nemenkénti arányában az egyes ágazatokban. Míg a közigazgatás, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozó vezetők 60-70 százaléka nő, addig a versenyszféra ágazataiban sokkal kisebb arányok figyelhetők meg, és a női vezetők alulreprezentáltak. 

Az MKT teljes elemzése az alábbi linken érhető el.